Jólöltözött férfi állít be váratlanul egy nyugdíjas házaspár lakótelepi lakásába. A bizalmatlan öregasszony biztosítási ügynöknek véli, azonban lassan kiderül az idegen jövetelének valódi célja. A történet szálai a múltba vezetnek. Dugót, a mérnökhallgatót 1957-ben Nettó, a kőbányai munkásfiú, akkori karhatalmista mentette meg a börtöntől - s talán a kötéltől - azzal, hogy időben figyelmeztette: meneküljön. A diák disszidált, mérnök lett Amerikában, családot alapított, elvált. Nyugdíjas korba érve rájött, hogy milyen egyedül, otthontalanul él a világban, ahol a pénz az úr. A rendszerváltás után hazajött, hogy egykori megmentőjének meghálálja tettét, s "családjává fogadja", hiszen talán ő az egyetlen, akihez még kötődik. Az egykori Nettó munkásként élte le az életét, ma nyugdíjas. Napjai egyhangúan telnek: az Eurosporton futballmeccseket néz, a könyvtárban újságokból másolgatja a szocializmus történetét, amit otthon az időközben árulókká vált szakik tetteivel egészít ki. Az összeférhetetlen, gyanakvó vénember a letűnt szocializmus magányos híve. Felesége egész nap szvettereket köt, naponta főz lányuknak, aki elvált és egyedül neveli gimnazista lányát. A fiatalasszony tele van szemrehányással, amiért apja semmire sem vitte. Az idegen ajánlatától, ajándékaitól, bankkártyájától, autójától lázas izgalomba jön, még a lányát is felajánlja az idegennek, aki egyre kiábrándultabban figyeli volt honfitársait. A puritán munkásembert lányával ellentétben nem érinti meg a pénz csábítása, durván visszautasítja a közeledést. Az idegen keserűen, végleg magányra ítélve távozik.