„Egy idős ember felriad a rémálmából… vagy talán soha többé…” (KAFF katalógus, 2007.) Az óra ketyeg, az öregember a botjára támaszkodva föláll a kongatásra, hogy keservesen és nehézkesen odébbtolja az „időt”. A másik oldalról a fiatal revansot ad, könnyedén tolja az időt előre, az öreg(ség) felé.