A XIX. század legvégén játszódó történet hőse egy polgári jómódban élő házaspár. Az ügyvéd férjet egy téli éjszakán a rabkórházba hivatják: egy életfogytiglanra ítélt fogoly halálos ágyán vallomást akar tenni. A hal-dokló Barcsiné ártatlannak vallja magát, s gyilkosként az ügyvéd feleségét nevezi meg. A férj feldúltan érkezik haza, nem szól semmit feleségének. A gyanú befészkelődik a lelkébe. Monológjaiból lassan fény derül kapcsolatuk hét évvel ezelőtti kezdetére. A gazdag, öreg Werner elbocsátotta házvezetőnőjét, Barcsinét titkos férfikapcsolata miatt, s a hirdetésre egy szegényen élő özvegy úriasszony és lánya, a szép, fiatal Irén jelentkezett. A nagybeteg Werner pár év múlva szívszélhűdésben meghalt, s a megtalált végrendelet szerint Irént nevezte meg egyetlen örököséül. A tanúk egyike meghalt, a másik külföldre ment, s kiderült, hogy a beteg váratlan halálát morfium-túladagolás okozta. Irén gyilkosság vádjával börtönbe került. Édesanyja Károlyt kérte fel ügyvédnek, s tanút is hozott, aki látta Barcsinét a végzetes éjszakán belopózni a házba. Barcsiné - vallomása szerint - egy korábbi fenyegető levelét lopta csupán vissza, ám ezzel magára terelte a gyanút, s a bíró felmentette Irént. Az ügyvéd a per során beleszeretett védencébe, s miután ártatlansága is bebizonyosodott, feleségül vette. Most azonban, bárhogy küzd ellene, napról napra hihetőbbnek tűnik számára, hogy felesége ártatlan madonna-arca mögött ravasz gonosztevő rejtőzhet. Álmatlanság, erősödő gyomorbaj gyötri, miközben figyeli, faggatja, keresztkérdéseivel kínozza, olykor durván sarokba szorítja a feleségét. Irén először nem érti, mi történt, ő is szenved, mire felismeri megromló kapcsolatuk magyarázatát abban a bizonyos éjszakai börtönlátogatásban. Már késő. Bár megesküszik ártatlanságára, férje iránti szerelmére, s Károly is megnyugodni látszik, Irén mégis reményvesztetten indul gyermekeivel nyaralni. Tudja, hogy a férfi rájött: amit elkövetett, az jóvátehetetlen, s csak öngyilkosságával tehet pontot az eltelt hónapok gyötrelmeire.