Mikófalván az 1922-23-as passiójátékok elevenednek meg azoknak az idős embereknek az emlékezetében, akik annak idején gyermekekként voltak tanúi a történetnek, melyben szüleik is szerepeltek. Látunk korabeli fotókat a játékokról, miközben az egykori szemtanúk visszaidézik emlékeiket. Beszélnek Júdásról, aki élete végéig sértődés nélkül viselte a passió után rajta maradt nevet. Látjuk a templomban töprengő öregeket, akik az Utolsó vacsora freskón ráismernek szüleik arcvonásaira.