A második világháború után Berlinben a szövetséges ellenőrző bizottság felülvizsgálatot tart Wilhelm Furtwängler, a világhírű karmester ügyében, akit a nácikkal való együttműködés miatt egy korábbi határozat eltiltott a közszerepléstől. A vizsgálatot Steven Arnold amerikai őrnagy vezeti. Arnold titkárnője Emmi Straube, akinek apja részt vett a Hitler elleni összeesküvésben, kivégezték, anyját és őt lágerbe hurcolták - ennek ellenére a lány rokonszenvez Furtwänglerrel. David Wilds hadnagyot a szövetségesek kulturális hivatalától küldték, hogy az eljárás tisztaságát ellenőrizze. Az őrnagy idegenül mozog a zene világában, míg David és Emmi Furtwängler csodálói. Kihallgatják a Berlini Filmharmonikusok néhány tagját, akik a karmester ártatlansága mellett érvelnek, csak a nürnbergi nagygyűlés említésekor jönnek zavarba. A háttérben más játszmák is zajlanak: a szovjet parancsnokságról Dimsic ezredes környékezi meg Arnoldot, hogy a szovjeteknek szerezze meg Furtwänglert. A britek megtalálják Hans Hinkel, volt náci főhivatalnok "archívumát", Arnold makacsan keresi a bizonyítékokat a karmester bűnösségére. Furtwängler a megalázó kihallgatásokon fáradtan, rosszkedvűen vesz részt: baráti adományokból él, végre dolgozni szeretne. Az őrnagy egyre ingerültebben próbálja rábizonyítani, hogy lepaktált a nácikkal. Munkatársai nehezen viselik érzéketlenségét és elfogultságát, Emmi ott akarja hagyni, mert az őrnagy módszerei a Gestapóra emlékeztetik. A karnagy szembesülni kényszerül mulasztásainak súlyával, de azzal védekezik, hogy német, szereti a hazáját, ezért maradt, kötélen táncolva a száműzetés és a bitófa között. Belülről akart ellenállni, mert hitt a zene, a művészet hatalmában. Az őrnagy viszont konokul azt bizonygatja, hogy puszta karrierizmusból maradt a Harmadik Birodalomban. A kihallgatás végén David váratlanul felteszi a Sors szimfónia lemezét. A katartikus dallamok szétáradnak az épületben, körülölelik a távozó karmestert. Az épületben újra fénylik a helyreállított lovasszobor. Lassított archív felvételen Furtwängler a nürnbergi nagygyűlés előestéjén kezet fog Hitlerrel, majd a zsebkendőjébe törli tenyerét.