Balassa Péter szépíró alkatú tudós volt - kritikusként ezért folytathatott mély dialógust a művel, lehetett személyes tanítványaival, s dinamizálta nagy műgonddal elméleti szövegeit is. Flaubert-monográfiájában talált rá saját hangjára, elemző módszerére. A hetvenes évek második felétől ő alkotta meg az új magyar próza recepciójának kritikai-elméleti hátterét. Pályája csúcsán úgyszólván feladat nélkül maradt: a rendszerváltás után felnőtt író- és kritikusnemzedék korszakváltást is hozott. Rosszul viselte az erkölcsi heteronómiát. Hite sem nyugalmat, inkább a hitért való folytonos küzdelmet jelentette számára. A filmben felesége, tanítványai, barátai, pályatársai emlékeznek.