A film a magyar katonai ejtőernyőzés megszületéséről és első parancsnokának, vitéz Bertalan Árpádnak életútjáról igyekszik hiteles képet nyújtani a még élő volt tiszttársak és közlegények - Szokolay Tamás, Antal Sándor, Gondor Benda József, Bakó István, Magyar Miklós, Székely Sándor, Gelencsér Ferenc és Boncz József - visszaemlékezései alapján. Az epilógusban szólnak az 1945 utáni parancsnok, Kiss Zoltán tragikus sorsáról, akit 1952-ben felakasztottak, valamint saját életükről, katona-múltjukból következett nehézségeikről.