1046-ban a beteg András király Várkonyba hívja Béla herceget és két fiát. Gellért püspök eléjük megy, de a lázadók elfogják és a Dunába vetik. Béla a kard és korona közül bölcsen a kardot választja, a koronát András fiára, Salamonra hagyva. Fiait, Gézát és Lászlót biztonságba helyezi, maga pedig Lengyelországba menekül. Az egyezség ellenére kitör a viszály, amelyben előbb András, majd a megkoronázott Béla is életét veszíti. Mialatt az országban belháború dúl, a határon betörnek a besenyők. 1064-ben Salamon találkozik két unokafivérével, Gézával és Lászlóval, hogy együtt állítsák helyre a rendet, s legyőzzék az országra törő ellenséget. Az unokafivérek megkoronázzák Salamont, majd közös erővel legyőzik a besenyőket. Géza megkapja a nyitrai, László a bihari dukátust. Német felesége és a birtokaikra vágyó Vid ispán a fivérek ellen uszítja Salamont, aki megindítja a vérengzést Gézáék hívei között. László megvédi öccsét és saját birtokát. Feleségül veszi a görög királylányt, ezzel megerősíti helyzetüket. Fogságba veti az áruló Salamont, s a bizánci császártól kapott koronával megkoronázza Gézát. Géza az apjuknak tett egykori ígéret megszegése miatt titkon szöges övvel vezekel, s ez felemészti egészségét. Miután fiait, Álmost és Kálmánt bátyja oltalmára bízza, meghal. A sírboltjánál imádkozó László előtt az ég küldöttjeként megjelenik Gellért püspök, és megáldja őt, mint a magyar korona jogos viselőjét. Fehérvár, 1083. László és kísérete sikertelenül próbálja felnyitni István király kőkoporsóját. Egy messziről jött öreg apáca tudja a megoldást: előbb vissza kell adni Salamon szabadságát. Miután a volt király kiszabadul fogságából, megnyílik a sírbolt, benne a szent király sértetlen jobbja és a korona. Koppány érsek egyesíti István hagyatékát s a bizánci koronát. A szent korona László fejére kerül.