A filmrendező és stábja egy idősek otthonába érkezik. Az intézmény vezetője, Szilvia hívta őket, hogy készítsenek filmet az itteni emberekről, akiknek életútja sokszor rendhagyó, érdekes. A filmből a szociális gondozók sokat tanulhatnának. A rendező arrogánsan közli, hogy a filmezéshez mindenekelőtt történetre van szüksége. Szilvia elmeséli neki Balázs bácsi történetét. A cigányember ifjúkorában, a harmincas években a Bakonyban egy negyven-ötven fős cigány közösségben élt. Titokban egyedül felépített egy repülőgépet. A rendező nem hiszi el Balázs bácsi történetét. A kocsmában, majd Szilvia lakásán folytatják a beszélgetést és a vitát, miközben fény derül a rendező magányosságára, mindkettejük kölcsönös társkereső próbálkozásaira. Epizódokban elevenedik meg az egykori történet. Megismerjük a cigány közösség értékrendjét, szokásait, mindennapjait, Balázs és Lídia szerelmét. Miután a cigányok a mezőn egy landoló repülőt látnak, Balázs titokban maga is repülőt épít a fészerben. Az elkészült szerkezetet Balázs és a vajda próbálják ki elsőként. Nagy fordulat Balázs életében: miután híre ment annak, hogy repülőt épített, az ösztönös tehetséget felviszik a Ludovikára és tisztté avatják. Amikor kitör a háború, elviszik a frontra. A cigányok bevonulását kísérő hejehuját a rendező által felidézett taliándörögdi zsidó kocsmáros, Márkusz hangtalan búcsúja ellenpontozza. Miután Balázs hazatér a háborúból, Lídia éppen máshoz készül feleségül. Újra egymásra találnak, miként a rendező és Szilvia is közelednek egymáshoz. A cigány közösség azonban meztelenül világgá kergeti a szerelmeseket. Szilvia előveszi a kopott dobozból Balázs bácsi utolsó levelét, amely a magányról, s a repülés magányos élményéről beszél.