Az ifjú színész, aki egy elkényeztetett, gőgös kis pöcs, megverve azzal a "művész téveszmével", hogy aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Ráadásul súlyosan narkomán - és eleve képtelen egy komolyabb, mélyebb párkapcsolatra. A tékozló fiú megtalálja élete szerelmét, a királyleányt, ám mielőtt az ásó-kapa-nagyharang következne, náluk a három próbát az önmaguk folyamatos leküzdése jelenti. A nem annyira ifjú doktornő jéghidegen túlfűtött, kiéhezett a szerelemre, egy normális párkapcsolatra. Nála a tökéletes józanság a normalitás, a kiszámíthatóság, a biztos jövő és egzisztencia értékeiben manifesztálódna. A meglátni és gyorsan nem szeretni kódolva van, noha és amúgy minden sejtjük a másikért sóvárog. Ez a parázs a szívnek. Azt mindenki sejtheti, hogy ennek nem lehet jó vége, és tudhatja, hogy hogyan nem lesz jó vége. A Kiskece Leány és a Tékozló Garabonciás.