Jancsi betyár minden szabad idejét a csárdában tölti, mert tetszik neki a csaplárosné Erzsi nevű lánya. A csaplárosné azonban beleszeret a délceg betyárba, s mindig résen van, nehogy az kettesben maradjon a lányával. Előbb virágnyelven célozgat érzelmeire, majd kereken megmondja a legénynek, hogy szereti. Kényezteti, minden jóval elhalmozza, de a fiú továbbra is csak Erzsi pillantását keresi. A fiatal szerelmesek nagy titokban mégis találkoznak. A Jancsi után leskelődő csaplárosné egy alkalommal rájuk talál a füzesben, amint éppen csókolóznak. A szenvedélytől elvakított asszony üti-veri, majd elkergette a csárdától a lányát, aki kétségbeesetten bolyong a téli pusztán, s mikor már a fáradtság teljesen elcsigázza, lerogy egy kereszt tövében, és ott álmában megfagy. Jancsi másnap hiába keresi Erzsit. Kérdőre vonja a csaplárosnét, de az úgy tesz, mintha semmit se tudna róla. A szomszédok találják meg a lány megfagyott tetemét, és szomorú menetben hozzák a csárdába. Jancsi sírva borul a ravatalra. A csaplárosné is úgy tesz, mintha szívből gyászolná Erzsit, és ezzel próbál közelebb kerülni Jancsihoz. Ám a szomszédok elbeszéléséből hamarosan kiderül, hogy az ő kegyetlensége ölte meg a szegény leányt. A legény ekkor szörnyű haragra gerjed, nekiesik a csaplárosnénak, és addig fojtogatja, amíg kiszorítja belőle az életet. Hamar híre megy a gyilkosságnak, és a pandúrok keresni kezdik a legényt. Jancsi nem is menekül, önként adja magát a csendbiztos kezére. A bíró előtt sem tagadja, hogy ő a tettes, és boldog, hogy a hóhér keze elvezeti abba a világba, hol ismét találkozhat imádott szerelmével, Erzsivel.