"- Hasonló, mint a parasztház régen, ezért nem tetszik? Hát talán azért is, most bontottuk széjjel..." Zolnay Pál 1975-ös dokumentumfilmjében több érv is elhangzik amellett, hogy a régihez hasonló, hosszanti elrendezésű házak helyett miért épített a fél ország a hatvanas-hetvenes években egyforma kockaházakat magának. A tanács elsüllyeszti a többi tervet; az építészek nem ismerik a falut; az építész elé már eleve kész terveket tesznek; "ez volt a divat"; a "szomszédok kinevetnek", ha nem olyat építek. A fő indok viszont akkor, az ország eddigi történelmének legnagyobb építési lázában valószínűleg arra vezethető vissza, amire Oravecz Imre író is utalt: "…senki nem akar paraszt lenni. Belefáradtak, megunták, lemondtak róla, odahagyták, hátat fordítottak neki. Mindenki úr szeretne lenni. És talán igazuk is van, nehéz a paraszti munka, kegyetlenül nehéz meg piszkos. De ez lesz a vesztük." És a nagy kérdés tényleg ez: mit nyertünk - és mit vesztettünk?