Amikor Bagu Balázs a beregi Bátyuból falutársaival az agrárnyomor elől kitántorgott Amerikába, majd a nyugat-pennsylvaniai bányavidék világtól elzárt kis telepén éjjel-nappal az aknákban görnyedve, centet centre rakva vásárolt egy un. burdos-házat, álmában sem gondolta volna, hogy ez a ház száz év múlva az óceánon túlra Magyarországra kerül, s a Szentendrei Skanzenben felépítve, mint cseppben a tenger dokumentálja az egész kényszerűen nyomorúságos kivándorlólétet. Bagu Balázs házának teljes eredeti berendezése napjainkig szinte érintetlenül maradt. A burdos-ház - az amerikai magyarok így használták a szállásként vagy panzióként fordítható angol boarding house kifejezést - a nőtlen legények vagy a családjukat Magyarországon hagyó egyedüli munkát vállaló férfiak lakóhelye volt. Voltaképpen személyenkénti félnapos ágybérletet jelentett, hiszen egy szobában jóformán annyian aludtak, ahány ágy befért, s egy-egy ágyra rendre három ember is jutott, akik a bánya műszakjainak megfelelő ütemben egymást váltva tudtak aludni azon. Ezt kívánta dokumentálni a Bagu-házzal Balogh Balázs, a Néprajztudományi Intézet igazgatója, aki az előző évtizedben többéves terepmunkát végzett az amerikai Közép-Nyugaton a XIX-XX. század fordulóján kivándorolt magyarság kultúráját kutatva.