Országgyűlési Almanach, 1990-94

1932. április 8-án született Budapesten. A csallóközi eredetű Antall-család a török háborúk idején került a Dunántúlra, ahol Zala, Veszprém és Somogy megyében váltak birtokossá. Id. Antall József (1896-1974) jogász, politikus és felesége, Szűcs Irén (1905-1991) házasságából Edith nővérével együtt ketten születtek. Fülepp Klárával kötött házasságából két fia született: Antall György (1961) ügyvéd és Antall Péter (1964) fotóriporter. Id. Antall József az első világháborúban eltöltött frontszolgálat és hadifogság után lépett minisztériumi szolgálatba. Teleki Pál miniszterelnök bízta meg kormánybiztosként (1939-1944) a menekültügyek intézésével, belügyminiszteri tanácsosként nemcsak az erdélyi, a lengyel, a francia, a brit, az orosz, az olasz, a zsidó stb. menekültek és szökött hadifoglyok, a kibombázott német gyermekek ellátását irányította, hanem támogatta a lengyel Honi Hadsereg katonáit, segítette a szövetségesek támaszpontjaira való megszöktetésüket. Magyarország német megszállása után, 1944. áprilisban a Gestapo letartóztatta, majd a fegyverszüneti kísérlet előtt, 1944 őszén szabadlábra helyezték más politikai foglyokkal együtt. Az ideiglenes nemzeti kormányban Nagy Ferenc újjáépítési miniszter mint államtitkárt a minisztérium megszervezésével bízta meg. Az 1945. évi nemzetgyűlési illetve az 1947. évi országgyűlési választásokon mint a Független Kisgazdapárt régi tagját Veszprém, Zala és Somogy megyében választották képviselővé. Az első két koalíciós kormányban Tildy Zoltán majd Nagy Ferenc miniszterelnöksége idején (1945-1946) az újjáépítési miniszteri tárcát töltötte be, illetve ideiglenesen ellátta a pénzügyminiszteri teendőket is (1946. április-június). A budapesti Piarista Gimnáziumban végezte tanulmányait (1942-1950). A piarista nevelés - immáron családja harmadik nemzedékénél - meghatározó volt életére, ami nemcsak a liberális kereszténydemokráciához, hanem a szilárd nemzeti elkötelezettséghez is jó alapot adott. A politikai érdeklődés és környezet mellett a korábbi természettudományi, mezőgazdasági érdeklődés után 15-16 éves korában fordult a történelem, az irodalomtörténet és a szociológia irányába. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi, illetve Állam- és Jogtudományi Karának 12 évig volt előbb nappali (1950-1954), majd kiegészítő szakos hallgatója. Történelem-magyar nyelv és irodalom szakon középiskolai tanári, levéltárosi, könyvtárosi, muzeológusi diplomát szerzett. Egyetemi szakdolgozatát Eötvös József népiskolai politikájáról, bölcsészdoktori disszertációját Eötvös József politikájáról és az 1867-es kiegyezés előkészítéséről írta. Az egyetemen néprajzi, antropológiai, jogi, közgazdasági és orientalisztikai jellegű tárgyakat is hallgatott. A Magyar Országos Levéltárban kezdte szolgálatát (1954-1955), majd a Pedagógiai Tudományos Intézet kutatója lett. A levéltári kutatómunkát és a különböző kutatóintézetekkel megbízásos munkaviszonyát gimnáziumi tanárként is megtartotta. Az Eötvös József Gimnázium tanáraként már 1956 tavaszától részt vett diákjaival a politikai eseményekben, összehívta az első diákparlamentet, részt vett 1956. október 6-án a Batthyány-örökmécsesnél lezajlott tüntetésen, majd az október 23-i tüntetésen, annak valamennyi fontos színhelyén. A forradalom aktív résztvevője, egyik alapító tagja a később emigrációban tevékenykedő kereszténydemokrata ifjúsági szervezetnek (Keresztény Ifjúsági Szövetség). Vezetése alatt került sor a Független Kisgazdapárt országos székházának elfoglalására, a fegyveres csoport (később nemzetőrség) megszervezésére. Október 31-én a kisgazdapárt intézőbizottsága felkérésére Veszprém megyébe ment, hogy az ott tartózkodó id. Antall Józsefet Budapestre hozza. Több politikai gyűlésen elmondott beszédet követően november 1-jén tértek vissza a fővárosba. Távollétében megválasztották az Eötvös József Gimnázium forradalmi bizottsága elnökévé is. A következő napokban a kisgazdapárt illetve a kormány részére végzett munkát, több alkalommal tartózkodott a Parlamentben. Részt vett a különböző politikai tervezetek elkészítésében, majd ezek alapján a forradalom és szabadságharc leverését követő politikai kibontakozási tervezeteknek is egyik megfogalmazója. Több politikai és diplomáciai akció résztvevője volt. A szovjet csapatok visszatérése után Kovács Béla államminiszter, a kisgazdapárt megválasztott elnöke is az Antall-családnál lakott. Otthonuk így hetekig a politikai élet egyik színhelye volt. A forradalom leverése után a szovjet és a magyar hatóságok letartóztatták, szabadlábra helyezését követően is folyamatosan kihallgatták és vizsgálatot folytattak ellene. Előbb fegyelmi eljárással áthelyezték a Toldy Ferenc Gimnáziumba, majd 1959-ben politikai magatartása miatt eltiltották a tanítástól. Eltávolítása indokolásának rövid összegzésében megállapították, hogy 'politikai magatartása miatt nem alkalmas pedagógus pályára. A többpártrendszer híve, a szovjet csapatok kivonását és az ország függetlenségét követelte.' Később engedélyezték könyvtárosi állásba történő elhelyezkedését (1960-1962). Az amnesztia-rendelkezések után kérte a tanári pályáról való eltiltásának felülvizsgálatát. Engedélyt kapott arra, hogy a felnőttoktatásban részt vegyen (1962-1964). Az 1957. évi publikációs tilalom után 1963-tól jelenhettek meg újra saját nevén tudományos dolgozatai és cikkei. 1968-ban a 'prágai tavasz', majd 1981-ben a lengyelországi rendkívüli állapot kihirdetése idején ismét szigorított megfigyelés alá helyezték. Történészként - folytatva politika-, művelődéstörténeti munkásságát is - orvostörténelmi szakterületen helyezkedett el (1964) mint tudományos kutató. Kiemelkedő szerepe volt a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyv- és Levéltár megszervezésében, annak nemzetközi elismertségű intézetté tételében. Tudományos főmunkatársként, igazgató-helyettesként, főigazgató-helyettesként (mb. főigazgató), 1984-től főigazgatóként huszonöt évet töltött el az intézetben, egészen miniszterelnökké történt megválasztásáig. Tudományos és szakirodalmi munkássága, intézetvezetői tevékenysége mellett a Magyar Orvostörténelmi Társaság főtitkárává majd elnökévé választották. Az Orvostörténeti Közlemények szerkesztője majd főszerkesztője volt (1968-1990). A magyar politika-, művelődéstörténet területén elsősorban a 19. század kutatója, a nemzeti önállóságért és az ország modernizációjáért folytatott küzdelem tárgykörében, hasonlóan az orvostörténelem területén. Több könyve, több mint háromszáz dolgozata jelent meg itthon és külföldön (több nyelven). Tagjává választotta a Nemzetközi Orvostörténeti és a Gyógyszerésztörténeti Akadémia, alelnökévé a Nemzetközi Orvostörténelmi Társaság. Több nemzetközi és hazai akadémiai bizottság tagja illetve elnöke volt. Számos külföldi kitüntetése és elismerése mellett tudományos kutatói tevékenysége, intézetszervező munkája és két nemzetközi tudományos kongresszus (1974, 1981) elismeréseként - többek között - a Weszprémi István-, a Semmelweis-, a Móra Ferenc-, a Zsámboki János-emlékérmekkel, a Munka Érdemrend arany fokozatával (1982) tüntették ki. Nyugati országba szóló útlevelet 1974-ben kapott először, amikor előbb Svájcba, majd a Német Szövetségi Köztársaságba hívták meg, és több egyetemen (Düsseldorf, Marburg, Köln, Bonn, München stb.) tartott előadást. Külföldi meghívásai, elismerése és széles körű kapcsolatai segítséget nyújtottak az 1980-as években újra kibontakozó politikai tevékenységéhez. Alkalma volt találkozni nemzetközi hírű tudósokkal, egyetemi tanárokkal, politikusokkal és magas rangú katonákkal, gazdasági és pénzügyi vezetőkkel is. A Magyar Demokrata Fórum rendezvényein 1988 elejétől vett részt, beleértve a tüntetéseket is (1987-ben, az első lakitelki találkozó idején nem tartózkodott itthon). A második lakitelki találkozón 1988 szeptemberében lett a szervezetté alakult MDF alapító tagja. A demokratikus pártkeretek kialakulásáig részt vett a Független Kisgazdapárt újjászervezésének előkészítésében is, felkérték a főtitkári tisztség elvállalására. Hasonlóan felajánlotta a főtitkári tisztséget az 1989 tavaszán újjászervezett Kereszténydemokrata Néppárt is. Kezdettől fogva - hasonlóan az 1956-ban vallott felfogásához - célul tűzte ki egy középpárt illetve pártkoalíció megteremtését. A kisgazdapárthoz, az 1956-os Petőfi Párthoz (Nemzeti Parasztpárt), a Kereszténydemokrata Néppárthoz fűződő kapcsolata segítette a koalíció megszervezését. Más pártba nem lépett be, csak az MDF-be. Az MDF I. országos gyűlésén - ahol a bevezető politikai előadást tartotta - nem fogadta el az elnökségi tagságot, így az EKA ülésein illetve az 1989. június 13. és szeptember 18. közötti tárgyalásokon párttisztség nélkül volt az MDF egyik fődelegátusa. 1988-tól állandó meghívott tagja volt az elnökségnek és a választmánynak. (Egyébként tagja volt a kerekasztal-tárgyalások másik résztvevőjének, a Bajcsy-Zsilinszky Társaságnak is, amelynek elnöki tisztségére is felkérték.) Párttisztséget csak akkor vállalt, amikor a tárgyalások sikeres befejezése után sor került az MDF II. országos gyűlésére, ahol elnökké választották. Igen fontosnak tartotta a magyar pártok - elsősorban a centrumerők - nemzetközi kapcsolatainak a kialakítását. Ezért már 1989 nyarán előzetes megállapodást kötött az Európai Demokratikus Unió (EDU) vezetőivel, hogy a későbbi három koalíciós pártot együttesen felveszik. Hasonlóan készítette elő a Kereszténydemokrata Internacionáléval való együttműködést. Később az EDU alelnökévé választották (1990). Közben az Emberi Jogok Ligájának (1988), valamint az Európa Mozgalom - amelynek alelnökévé választották (Genf, l989) - magyarországi szervezetének megszervezésén is dolgozott. Európa egységéért folytatott tevékenységéért, Magyarország európai kapcsolatainak kiszélesítéséért Robert Schuman-díjjal tüntették ki (Strasbourg, 1991). Az 1990. évi országgyűlési választásokon pártja budapesti listáján szerzett mandátumot. 1990. május 2-től kormányra kerüléséig az MDF képviselőcsoportjának a vezetője lett. 1990. május 3-án Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnöktől - mint a választásokon győztes, legnagyobb parlamenti párt vezetője - kormányalakítási megbízást kapott. Kormányalakítási tárgyalásait megelőzte az MDF-SZDSZ megegyezés (1990. április 29.), amely az ország kormányzati stabilitását biztosította. A három párt - MDF, FKGP és KDNP - koalíciós megállapodásán alapuló kormányát és programját 1990. május 22-én mutatta be az újonnan megválasztott Parlamentnek. 1990. május 23-án este az Országgyűlés 218 igen, 126 nem és 8 tartózkodással megválasztotta a Magyar Köztársaság miniszterelnökévé és elfogadta kormányprogramjának irányelveit.

• Eötvös József és a Politikai Hetilap engedélyezése, 1963
• Eötvös József és a Politikai Hetilap engedélyezése, 1963
• Eötvös József Politikai Hetilap-ja és a kiegyezés előkészítése, 1965
• Semmelweis Ignác szülőháza, [1966]
• Absolutism and liberalism in health policy in Hungary, [1968]
• Lumniczer Sándor és a pesti orvosi iskola, [1968]
• Sándor Lumniczer and the medical school of Pest, [1968]
• Schaffer Károly levele Korányi Sándorhoz, [1968]
• Semmelweis Ignác összegyűjtött kéziratai, [1968]
• Une lettre hongroise de Victor Babeş, [1968]
• Welche Rolle spielten das Familienheim und die Schule in der Entwicklung von Semmelweis' Persönlichkeit?, [1968]
• Orvostörténeti közlemények, 1968-
• 100 esztendős a népiskolai törvény, 1969
• Eötvös művelődéspolitikája és a középiskolai reform előkészítése, 1971
• Jeszenszky Jessenius János és kora, 1971
• Tauffer Vilmos, 1971
• Az orvosi kar fejlődése Budán és Pesten, [1972]
• The birth of the medical school of Pest and the health policy of the centralists, [1972]
• Ábránd és valóság, 1973
• Aus den Jahrhunderten der Heilkunde, 1973
• Kartiny iz istorii mediciny, 1973
• Képek a gyógyítás múltjából, 1973
• Pictures from the history of medicine, 1973
• Acta Congressus internationalis XXIV historiae artis medicinae, 1976
• Medicina in nummis, 1977
• Medicina in nummis, 1979
• Az európai orvostudomány és gyógyszerészet emlékei, 1981
• Bilder aus der Geschichte der europäischen Heilkunde und Pharmazie, 1981
• Pamâtniki evropejskoj mediciny i farmacevtiki, 1981
• Pictorial history of European medicine and pharmaceutics, 1981
• Aus der Geschichte der Heilkunde, 1984
• Gondolatok Gül Baba sírjánál, 1984
• Képek a gyógyítás múltjából, 1984
• 1848-1867, 1985
• Az 1934. évi középiskolai reform, 1986
• Az orvostudomány története, 1988
• Historia medica hungarica, 1988
• Aus der Geschichte der Heilkunde, 1991
• Dr. Antall József miniszterelnök beszéde, 1991
• Magyarok és lengyelek, 1939-1945, 1991
• Modell és valóság, [1993]
• Antall József országgyűlési beszédei, 1990-1993, 1994
• Freud, Ferenczi és a magyarországi pszichoanalízis, 1994
• Aus der Geschichte der Heilkunde, 2001
• Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja, 2002
• Antall József, ország és miniszterelnök, 1989-1990, 2003
• Antall-breviárium, 2004
• Ein Intellektueller in der Politik, [2007]
• Modell és valóság, [2007]
• Miért Antall József?, 2008
• Selected speeches and interviews, 1989-1993, 2008
• Az orvostörténész, művelődéstörténész és tudományszervező Antall József írásaiból születése 80. évfordulója tiszteletére, 2012
• Antall József, 2013
• Antall József rendszerváltó miniszterelnök és a Hiúzok Társasága, 2015
• Modell és valóság, 2015
• Selected speeches and interviews, 1989-1993, 2015
• Ungarn und Deutschland im künftigen Europa, cop. 1991
• A 40 éves Szabad Európa Rádió indulása és tevékenysége az 1950-es években I.,
• A kormány egy éves mérlege,
• A pesti orvosi iskola és a centralisták egészségügyi politikája,
• Az orvostudomány és a gyógyszerészet története,
• Der medizinhistoriker István Weszprémi, 1723-1799,
• Emlékezés a 40 éves Szabad Európa Rádió kezdetére,
• Eötvös művelődéspolitikája és a középiskolai reform előkészítése,
• Geisteswissenschaftliche Strömungen um die Jahrhundertwende,
• Interjú Antall Józseffel a helyhatósági választások első fordulója után,
• Jan Nepomuk Czermak in Hungary,
• Johann Nepomuk Czermak (1828-1873), Professor der Physiologie an der Universität Pest,
• Magyar - holland orvostörténeti kapcsolatok,
• Niederländisch-ungarische Beziehungen im 17. und 18. Jahrhundert aus medizinhistorischer Sicht,
• Semmelweis Ignác életútja,
• Semmelweis szülőháza - a Múzeum otthona,
• Staatraison und Edukationspolitik in der ungarischen Aufklärungsperiode,
• The connection of general political development with health policy in Hungary,
• Új társadalombiztosítási rendszerre van szükség,
• Visszapillantás 1991-re,

• Akiknek ezeréves múltunkat köszönhetjük. Magyarország neves halottainak névjegyzéke és temetkezési helyei. Összeáll. Csontos László amatőr temetőkutató. Bp., Római Kiadó és Nyomdaipari Bt., 2001. 248 o., ()
• A múlt magyar orvostörténészei. Sajtó alá rend. Gazda István. Magyar Tudománytörténeti Intézet, Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, Piliscsaba-Bp., 2002. 387 [1] o., ()
• Az 1990-ben megválasztott Országgyűlés Almanachja. Főszerk. Kiss József. Bp., Magyar Országgyűlés, 1992. 606 [1] o., ill., ()
• Az Antall- és Boross-kormány tisztségviselői almanachja. 1990. május 23. - 1994. május 8. Főszerk. dr. Kodela László. [Bp.], Miniszterelnöki Hivatal, [1994]. 341 o., ill., ()
• Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992. 486 [1] o.; 5. bőv. jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 2004. 549 o., ()
• Díjasok és kitüntetettek adattára 1948-1980. Összeáll. és szerk. Magyar Józsefné. Kaposvár, Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár, 1984. 279 [1] o., ()
• Encyclopaedia Hungarica. Főszerk. Bagossy László. [Calgary], Hungarian Ethnic Lexikon Foundation, 1992-1998. 4 db., ()
• Magyar és nemzetközi ki kicsoda; főszerk. Hermann Péter; Biográf, Bp., 1991-2001, ()
• Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-. 9 db., ()
• Magyar ki kicsoda 1990. Több mint 6000 élő magyar életrajza. Főszerk. Hermann Péter, szerk. Markóczy Mária. Bp., Láng Kiadó–TEXOFT Kft., 1990. 667 o., ()
• Magyar Larousse Enciklopédikus szótár. Főszerk. Ruzsiczky Éva, Szávai János. Bp., Akadémiai Kiadó, 1991-1994., ()
• Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002. XV, 984 o., ill., ()
• Magyar tudományos akadémiai almanach az . . . évre. Bp., Magyar Tudományos Akadémia, 1861-1918, 1921, 1924-1943. 77 db. - 1973, 1986, 1991, 1997, 2001., ()
• Markó László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Életrajzi lexikon. Bp., Magyar Könyvklub, 2000. 329 [7] o., ill., ()
• Napút. Évkönyv 2002, Irodalom, művészet, környezet. Hatvan jeles hetvenes. Bp., Masszi Kiadó, 2001. 120 o., ill., ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• Soós Ferenc: Magyar numizmatikusok panteonja. Bp., Argumentum, Magyar Éremgyűjtők Egyesülete, Magyar Numizmatikai Társulat, 2010. 269 o., ill., ()
• Tilhof Endre: Devecseri életrajzi lexikon. Devecser, Devecser Város Önkormányzata és a Városi Könyvtár, 2007. 209 o., ()
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 3 db.; 2. jav., bőv. kiad. 2000. 3 db.; CD kiad. 2000., ()
• Vedd ezeket az iratokat... Jubileumi kötet az ELTE levéltár szak alapításának hatvanadik évfordulójára. Szerk. Mihalik Béla, Zarnóczki Áron. Bp., ELTE BTK Történelem Segédtudományai Tanszék–ELTE Egyetemi Levéltár. 410 o., ()
• Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998. 569 o., ill., ()

• A gyógyítás múltjából   |☰  1966   |☰  szakértő

• A gyógyítás múltjából (r.: Desser József, 1966)