ABCD - Gábor Andor

Gábor Andor ☰ Magyarszerdahely 1884.01.20 ☷ Budapest 1953.01.21 | esztéta, férfi, humorista, író, költő, kritikus, lapszerkesztő, műfordító, pártmunkás, publicista, újságíró, országgyűlési képviselő

596842

http://dka.oszk.hu/032800/032858/Gabor_Andor.jpg

kitüntetések

Kossuth-díj, posztumusz, I. fokozat
1953.03.15

archontológia

Ideiglenes Nemzetgyűlés
képviselő
1945.06.24 - 1945.11.04

életrajzok

História TT

Kishivatalnok családban született. Tizenhárom éves korától már gyenge tanulók instruktora, majd gimnazistaként első írásival is pénzt keresett. Egy reál és egy hiumán gimnáziumi érettségit tett, majd a budapesti Királyi magyar Tudományegyetemen tanult; filológusnak készült. Az egyetem elvégzése után újságíró, költő és műfordító lett. Az 1910-es években már a főváros legnépszerűbb kabarészerzője volt. Az első világháborúban részt vett a háborúellenes mozgalmakban. 1919-ban támogatta a Nemzeti Tanácsot, a Tanácsköztársaság alatt a művelődési népbiztosságon a sajtó-és a színházügyek referense volt. 1919 augusztusában letartóztatták hat hétig vizsgálati fogságban volt, majd kiszabadulása után 1920 januárjában Bécsbe emigrált. A polgári radikális Bécsi Magyar Újság munkatársa lett, cikkei miatt 1925-ben kiutasították Ausztriából. Berlinben telepedett le, az Ogonyok és a Pravda szovjet lapok berlini tudósítója lett és belépett a Németországi Kommunista Pártba. Szépírói, irodalomkritikusi munkát végzett, 1933 januárja után néhány hétig a német értelmiség Hitler-ellenes frontját szervezete, majd a Szovjetunióba távozott. Moszkvában a német és a magyar emigráció irodalmi életében szerepelt, orosz klasszikusakat és szovjet drámákat fordított. 1938-től szerkesztette az Új Hangot, a világháború alatt az Igaz Szó és a moszkvai Kossuth Rádió munkatársa volt. 1945. márciusban tért haza Budapestre, az április 2-i választási gyűlésen a Magyar Kommunista Párt jelöltjeként delegálták az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. Újságíróként a Szabad Nép, a Népszava, az Új Szó, a Szabadság és a Világosság hasábjain jelentek meg írásai. Az 1945-ben indult Ludas Matyi című szatirikus hetilap alapító-főszerkesztője volt haláláig.

Kortárs magyar írók, 1945-1997

GÁBOR ANDORM.: Böske a becsületét ajálja, elb., 1911; Buta a feleségem és egyéb bolondságok, elb., 1911; Fehér kabarédalok, 1911; Jaj, a feleségem! és egyéb jelenetek, 1912; Pesti sirámok, karcolatok, 1912; A sarkantyú, d. [Liptai Imrével], 1912; Medgyaszay-esték 1., jelenetek, dalok, blüettek [Kőváry Gyulával], 1913; Petur meg a dinnye és más 30 humor, 1913; Tarka rímek, v., 1913; Mit ültök a kávéházban?, tárcák, 1914; Ciklámen, d., 1915; A kozák és egyéb jelenetek, 1915; Mancika, tündér, jelenetek, [1915?]; Palika, d., 1915; Untauglich úr. Regény az itthonmaradtakról, 1915; A kanári és egyéb vadállatok, jelenetek, 1916; A polgőr és egyéb jelenetek, 1916; Szépasszony, d., 1916; Dollár-papa, d., 1917; Duó. Tréfás versek és verses tréfák, 1917; A hatalmas vadász és egyéb figurák, humoreszkek, 1917; Meghalni jobb, elb., 1917; Doktor Senki, r., 1918; Harminchárom, v., 1918; Hét pillangó, r., 1918; Majd a Vica, d., 1918; Öregszem mégis..., elb., 1918; A princ, d., 1918; A vágyak valcere és egyéb elbeszélések, 1918; Vidám könyv, elb., 1918; Egerszeg, d., Bécs [192?]; Mert szégyen élni s nem kiáltani, v., Bécs [192?]; Az én hazám, v., Bécs, 1920; Ezt izenem, cikkek, Bécs, 1920; Halottak arcai, próza, Bécs, 1922; Világomlás, v., Bécs, 1922; Die Rechnung und andere Erzählungen aus dem Dritten Reich, Moszkva, 1936; Gábor Andor összegyűjtött költeményei, Moszkva, 1940; Bank ucca, vagyis: hogy rabolták ki magyar urak a bécsi magyar szovjetkövetséget? Bécs [1942?]; Hazámhoz, v., Moszkva, 1943; Rehákné lelkem! Két pesti szomszédasszony beszélgetései, I-II., Moszkva, 1943-1944; Így kezdődött... riportok, 1945; Gábor Andor versei, 1947; Bécsi levelek, cikkgyűjtemény, 1950; Válogatott cikkek, 1953; Válogatott versek, 1953; Összegyűjtött novellák, 1954; Összegyűjtött versek, 1954; Összegyűjtött cikkek, I. 1920-21, 1955; Irodalmi tanulmányok [s. a. r. Diószegi András], 1957; Ahogy én látom, tárcák [s. a. r. Diószegi András], 1958; Der rote Tag rückt näher, riportok, karcolatok, 1928-1932, Berlin, 1959; A számla, elb., Bk., 1959; Színművek [s. a. r. Diószegi András], 1959; Véres augusztus, vál. cikkek [s. a. r. Diószegi András], 1959; Berlini levelek [s. a. r. Diószegi András], 1960; Fölszáll a köd, v., elb. [vál., Pataki Bálint], Bk., 1962; Szokj le róla!, humoreszkek, szatírák [vál., Márványi Judit], 1962; Igen, kollégáim, publicisztikai írások [s. a. r. Diószegi András], 1964; Erélyes elégia, v., vál. Diószegi András, 1967; Vacsora a Hotel Germániában, elb., 1974; Gespenster bei Sonnenlicht, vál. riportok, karcolatok, elb. [szerk. Harri Günther], Halle-Lipcse, 1979; Így volt, kortársaim, vál. publicisztikai írások [vál. József Farkas], 1984; Kedves anyóli! Gábor Andor levelei Vidor Ferikének [vál., s. a. r. és a jegyzeteket írta Petrányi Ilona, előszó Tasi József, a függelékben Gábor Andor levelei Révai Józsefnek], 1988.[MIL,ÚMIL,OSZKK]Műford.: J. Habberton: Helén fiacskái, r., 1903; E. Haraucourt: Léghajón és egyéb elbeszélések, 1903; H. Lavedan: Elbeszélések, 1903; I. Zangwill: A matrác-sír. - A palesztinai zarándok, elb., 1903; A. France: Crainquebille. - Putois, elb., 1904; A. France: Gallio, elb., 1905; J. Verne: A világ ura, r., 1906; I. Zangwill elbeszélései, 1906; Molière: A tudós nõk, d., 1907; M. Provins: Jelenetek, 1907; G. Flaubert: Heródias, elb., 1908; G. Flaubert: Egy jó lélek, elb., 1908; H. de Balzac: Goriot apó, r., 1909; O. Weininger: Nem és jellem, tan., 1913; F. Mistral: Mirèio, eposz, 1916; H. Bang: A négy ördög, r., elb., 1918; Lukács György: Lenin, Bécs, 1924; V. I. U. Lenin: Elõadás az 1905. évi orosz forradalomról, Kassa, 1926; P. M. Bykov: A cári család vége. A Romanovok utolsó napjai, New York, 1927; M. Gorkij: Jegor Bulicsov és a többiek, d., 1947; G. Hauptmann: A bunda, d., 1947; K. Szimonov: Az orosz kérdés, d., 1947; M. Gorkij: Vássza Zseleznova, d., 1949; A. Szofronov: Moszkvai jellem, d., 1950; A. Szurov: Szabad a pálya, d., 1950; M. Gorkij: Barbárok, d., 1953; A. Kornyejcsuk: A nagy műtét, d., 1955; M. Gorkij: Éjjeli menedékhely, d., 1956; F. Mistral: Mirèio, eposz. - Roland ének és kisebb műfordítások, s. a. r. Diószegi András, 1957.Munka Érdemrend 1950; Kossuth-díj 1953 (posztumusz).(Újnéppuszta, 1884. jan. 20.-Bp. 1953. jan. 21.): költő, író, publicista. [Ausztria, 1925-től FRO, NO, 1945-től MO]

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Gábor Andor (Újnéppuszta – Magyarszerdahely, 1884. jan. 20.–Bp., 1953. jan. 21.): író, költő, újságíró, műfordító, kritikus, Kossuth-díjas (1953). Kishivatalnok családból származott. Már egy.-i évei alatt közölték írásait a Polgár, az Egyenlőség és A Hét c. lapok. 1903-ban a Kisfaludy Társ. pályázatára lefordította Mistral Mireio c. eposzát, majd a Roland-éneket (1904–05). Az 1910-es években mint sikeres kabarészerző mutatkozott be, radikális hangú kabarétréfái, gyorsan népszerűvé vált sanzonjai tették ismertté nevét. Emellett sikereket ért el vígjátékaival, szatirikus regényeivel és versesköteteivel is. A I. világháború idején részt vett a polgári antimilitarista mozgalomban. Az 1918. évi polgári demokratikus forradalomban a Nemzeti Tanács mellett dolgozott. Még a proletárdiktatúra kikiáltása előtt kapcsolatba került a Visegrádi utcai pártközpontban Kun Bélával. A Tanácsköztársaság idején a művelődési népbiztosságon a sajtó- és színházi ügyek referense. Emellett a színházszakszervezet megteremtésében is tevékenykedett. Nézeteivel mind jobban balra fordult, 1919-ben részt vett a proletárforradalomban. A Tanácsköztársaság bukása után börtönbe került, innen néhány hét múlva szabadult és Bécsbe emigrált; a polgári radikális Bécsi Magyar Újság munkatársa lett s itt a kommunista irányt képviselte. A Bécsi Magyar Újságban és a Proletárban közölt publicisztikai írásai a m. irodalmi rangú újságírás klasszikus értékű művei közé tartoznak. Élesen ostorozta bennük Horthyék fehérterrorját, de támadta a polgári radikalizmus politikáját is. Bécsben kiadott verseskötetei a szocialista líra egyik első fejezete. Harcos publicisztikája és versei miatt a m. ellenforradalmi kormány közbenjárására 1925-ben kiutasították Ausztriából. Ekkor Párizsba ment, de innen is kitoloncolták, végül Berlinben telepedett le. Részt vett a német kommunista párt munkájában; munkatársa volt a Rote Fahne c. lapnak, dolgozott a Vörös Segély sajtóirodája számára. 1927-től az Ogonyok és a Pravda berlini tudósítója. 1929-ben tagja lett a Linkskurve (a Német Proletárok Szövetsége lapja) szerk. bizottságának. Itt jelentős irodalomkritikusi és teoretikusi munkát végzett; elméleti cikkei, kritikái a marxista esztétika számos fontos kérdését világították meg. Hitler hatalomra jutásakor, 1933-ban Moszkvába ment, bekapcsolódott az irodalmi életbe. 1938-tól szerk. a m. emigránsok irodalmi folyóiratát, a moszkvai Új Hangot. Tovább szélesedett műfordítói munkássága; orosz klasszikusokat, új szovjet drámákat fordított. A háború idején számos, a nemzet öntudatát ébresztő, az antifasiszta népfront eszméjét hirdető s a hazakészülődés érzéseit tükröző verset, cikket, rádióelőadást írt. 1945-ben hazatért, egyike volt a demokratikus és szocialista szellemű irodalom újjászervezőinek. Munkatársa volt a Szabad Nép, Új Szó, Szabadság, Világosság c. lapoknak, 1950–53-ban főszerk.-je a Ludas Matyi c. szatirikus hetilapnak. – Özvegye, Halpern Olga 1958-ban ~-díjat alapított. Az alapítvány összegéből kétévenként egy-egy fiatal írót vagy költőt jutalmaznak. Műveit számos nyelvre lefordították. – F. m. Versek: Tarka rímek (Bp., 1913); Harminchárom (Bp., 1928); Az én hazám (Bécs, 1920); Világromlás (Bécs, 1922); Mert szégyen élni s nem kiáltani (Bécs, 1923); összegyűjtött költeményei (Moszkva, 1940); Hazámhoz (Moszkva, 1943); Versei (Bp., 1947). – Színpadi művei: Palika (Bp., 1915); Dollárpapa (Bp., 1917); Majd a Vica (Bp., 1918). Regényei: Untauglich úr (Bp., 1915); Hét pillangó (Bp., 1918); Ezt izenem (Bécs, 1920); Halottak arcai (Bécs, 1922); És itt jön Jászi Oszkár (Bécs, 1922); Bánk utca (Bécs, 1923); Epilóg (Bécs, 1924); Így kezdődött (Bp., 1945). Összegyűjtött Műveinek kiadása 1954-ben kezdődött meg; Válogatott művei (Bp., 1961). – Irod. Illés Béla: G. A. (Csillag, 1953. 27.); Goda Gábor: Egy forradalmi humanista (Élet és Irod. 1958. 3. sz.); Diószegi András: G. A. (Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből, Bp., 1962); Hegedűs Géza: Szent eszmék kíntornása, tíz évvel G. A. halála után (Kortárs, 1963). Szi. Darázs Endre: Elégia G. A. emlékének (vers, Csillag, 1953. 2. sz.); Nádass József: Nehéz leltár (önéletrajzi r., Bp., 1963).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

Gábor Andor(Újnéppuszta, 1884. jan. 17.–Bp., 1953. jan. 21.): író, újságíró, műfordító. Egyetemi tanulmányait Bp.-en végezte, és újságíróként kezdte pályáját. Az 1910-es években jeleneteivel, dalaival a fővárosi kabarék kedvelt szerzője lett. 1912-ben a Nemzeti Színház mutatta be első, társszerzővel írt drámáját. Később a Víg, a Magyar és a Belvárosi Színházban is színpadhoz jutott. 1908-tól operettlibrettókat írt, számos színművet és operettet fordított. A Tanácsköztársaság idején a Közoktatásügyi Népbiztosság sajtó- és színházügyi referense, a Színházakat Kommunizáló Bizottság harmadik szakosztályának vezetője volt. A Király, a Városi, a Medgyaszay Színház és a kabarék ügyeit intézte. 1919. dec.-ben emigrációba vonult: Bécs, Párizs és Berlin után 1933-tól Moszkvában élt. 1945-ben hazatért és újságíróként dolgozott. Drámái: A sarkantyú (Liptai I.-vel, 1912); Ciklámen (1915); Palika (1915); Szépanyám (1916); A dollárpapa (1917). Librettói: Kacsoh P.: Mary Ann (Hajó S.-ral, 1908); Szirmai A.: Mexikói lány (Rajna F.-cel, 1912); Lehár F.: A csillagok bolondja (1916); Szirmai A.: Gróf Rinaldinó (Bakonyi K.-lyal, 1918). Filmforgatókönyvek: Lehár: Luxemburg grófja (1910); Nedbal: Lengyelvér (1914); Fall: Sztambul rózsája (1917). Könyvei: G. A. színművei (1959), Tarka rímek (1962). – Ir. Diószegi A.: G. A. (1966).

könyvei