Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994
Gyenes László (Fegyvernek v. Monostor, 1857. márc. 7. – Bp., 1924. nov. 7.): drámai színész, a természetes színpadi beszéd egyik legnagyobb magyar művésze. A színitanodát, ahol Paulay Ede tanítványa volt, 1878-ban elvégezve, ösztöndíjjal Párizsba ment, majd Kolozsvárra szerződött. 1882-ben a Nemzeti Színház tagja, 1907-ben örökös tagja lett. Az ember tragédiájának 1883-i bemutatóján ő alakította Lucifert és 400-szor játszotta. 1887-ben ő volt Mephisto első m. alakítója a Nemzeti Színházban. A klasszikus színművek intrikus szerepeiben kitűnően érvényesült ragyogó beszédtechnikája. Egy szerűen formáltak parasztfigurái. – F. sz. Shakespeare-drámákban: Tybald (Romeo és Julia); Jago (Othello); Edmund (Lear király); Cassius (Julius Caesar); Petrucchio (Makrancos hölgy); Baracs Imre (Gárdonyi: A bor); Számadó juhász (Gárdonyi: Karácsonyi álom). Filmszerepeket is alakított (A fogadalom, 1920, Meseország, 1922). – Irod. Rédey Tivadar: A magyar beszéd színpadi művészei (Bp., 1920); Németh Antal: Az ember tragédiája a színpadon (Bp., 1933); Csathó Kálmán: Ilyennek láttam őket (Bp., 1957)
Magyar színházművészeti lexikon, 1994
Gyenes László(Monostor, 1857. márc. 7.–Bp., 1924. nov. 7.): színész. A SzAk-t 1878-ban végezte el. Rövid ideig Nagyváradon szerepelt, aztán Párizsba utazott. 1879–1882 között Kolozsvárott, 1882-től a Nemzeti Színházban játszott. 1909-ben a színház örökös tagja lett. Elsősorban intrikus szerepeket formált meg. A sátáni természetet nagy drámai erővel tette hitelessé. Természetes, szép beszéde művészetének egyik legfontosabb eleme, parasztszerepeinek alapvonása volt. Hatalmas szériákat ért meg egy-egy alakítása. Társadalmi drámákban is sikert aratott. 1920–24-ben a SzAk-n drámai gyakorlatot és beszédet tanított. F.Sz. Shylock (Sh.: A velencei kalmár); Tybalt (Sh.: Hamlet); III. Richárd (Sh.); Edmund (Sh.: Lear király); Lucifer (Madách I.: Az ember tragédiája, ősbem.); Mephisto (Goethe: Faust); Jago (Sh.: Othello); Cassius (Sh.: Julius Caesar); Petruchio (Sh.: A makrancos hölgy); Bannai (Szigeti J.: Rang és mód); Baracs gazda (Gárdonyi G.: A bor); Számadó juhász (Gárdonyi G.: Karácsonyi álom); Biberách (Katona J.: Bánk bán).
- A magyar színművészet. Szerk. B. Virágh Géza. Bp., Országos Irodalmi Részvénytársaság, 1900. 168 [3] o., ill., ()
- Én a komédiát lejátsztam, Mulattattam, de nem mulattam. [Bp.], Magyar Színházi Intézet, 1981. 201[1] o., ill., ()
- Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969. ill., ()
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 882 [4] o., ill., ()
- Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929]. ill., ()
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
- Színészeti lexikon. Szerk. Németh Antal. Bp., Győző Andor, 1930. 2 db. 1099 o., ill., ()
- Színház az egész!... Játékos színháztörténeti keleidoszkóp a múlt század színi világából. Összeáll. Füle Péter. [Bp.], Palatinus, 2005. 403 o., ()
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()
OSZK MEK
PIM