94-es képviselői életrajzok

1939. április 26-án született Budapesten, szülei egyetlen gyermekeként. Édesapja Kőszeg Ferenc (1901-1943) fogorvos; 1943-ban munkaszolgálatosként halt meg a Szovjetunióban. Édesanyja, Eidus Lívia (1910) szintén fogorvos volt, jelenleg nyugdíjas. Nős, felesége Fekete Éva szerkesztő. Gyermekeik: Fanni (1975), Áron (1976) és Sára (1977). Általános és középiskolai tanulmányait Budapesten végezte, 1957-ben érettségizett az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumában. Ugyanebben az évben felvételt nyert az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, latin-magyar szakra. 1956. november-decemberben röpcédulákat terjesztett, ezért 1957. októberben letartóztatták, két hónapot vizsgálati fogságban töltött. Szabadulása után az egyetemeken már véget ért a tisztogatási hullám, így folytathatta tanulmányait, 1962-ben latin-magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. 1963-tól 1975-ig a Szépirodalmi, 1975-től 1980-ig az Európa Könyvkiadó szerkesztője. Főként az 1960-as években irodalmi kritikákat írt a Tiszatájba, a Kortársba és az Új Árásba, angolból, németből fordított. 1970-től egyre szorosabb kapcsolatba került az akkor kialakuló demokratikus ellenzékkel. Miután aláírta a Charta '77 bebörtönzött tagjaival szolidaritást vállaló nyilatkozatot, elveszítette állását. 1980-1981-ben mint szabadúszó fordító tevékenykedett. 1982-től 1985-ig könyvesbolti eladó, majd 1985-1989 között nyelvtanításból élt. Közben 1985-1986-ban vendégkutatóként néhány hónapot az Egyesült Államokban töltött; hazatérése után megfosztották útlevelétől. A Beszélő 1981. évi megindításától kezdve a lap munkatársa. Részt vett a Szegényeket Támogató Alap munkájában. 1988-ban egyik alapítója volt a Független Jogvédő Szolgálatnak, 1989-ben a Magyar Helsinki Bizottságnak. 1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a Szabad Demokraták Szövetségének is alapító tagja lett. 1988. novembertől 1990. decemberig a párt országos ügyvivői testületének, 1991-1992-ben az országos tanács elnökségének a tagja, azóta az országos tanács tagja. 1990-től 1994-ig a legális hetilappá vált Beszélő főszerkesztője. Az 1990. évi országgyűlési választásokon Budapest 16. sz. (XI. ker.) választókerületében a második fordulóban második lett, mandátumát pártja Fejér megyei területi listájáról szerezte. 1990. május 3-tól az Országgyűlés nemzetbiztonsági különbizottságának a tagja, a frakció rendőrségi szóvivője. Az 1994. évi országgyűlési választásokon egyéni jelöltként Budapest 8. sz. (VI. ker.) választókerületében a második fordulóban Bársony András (MSZP) mögött 32,38 százalékkal a második helyen végzett. Szerepelt az SZDSZ budapesti területi listáján (12.) is, mandátumát a párt országos listájának huszonhatodik helyéről szerezte. Ismét az Országgyűlés nemzetbiztonsági állandó bizottságának a munkájában vesz részt, 1995. december 21-től a bizottság alelnöke. Az IPU magyar csoportja magyar-afrikai és magyar-kínai baráti tagozatának az alelnöke, a magyar-dél-afrikai baráti tagozat tagja. 1994-től az újjáéledt Magyar Helsinki Bizottság intézőbizottságának a vezetője.

Kortárs magyar írók, 1945-1997

(Bp., 1939. ápr. 26.): újságíró, kritikus, műfordító.[KK92,KK94,KK96,ÚMIL,MNBCD]KŐSZEG FERENCM.: Osvát Ernő a kortársak között, vál., s. a. r. [Márványi Judittal], 1985; Táborlakók. Délszláv menedékesek a debreceni és a nagyatádi menekülttáborban 1995. július-1996. május, 1996.

Országgyűlési Almanach, 1990-94

1939. április 26-án született Budapesten szülei egyetlen gyermekeként. Édesapja, Kőszeg Ferenc fogorvos, 1943-ban munkaszolgálatosként halt meg a Szovjetunióban. Édesanyja, Eidus Lívia szintén fogorvos volt, jelenleg nyugdíjas. Nős, felesége Fekete Éva szerkesztő. Gyermekeik, Fanni (1975), Áron (1976) és Sára (1977). őltalános és középiskoláit Budapesten végezte. 1957-ben érettségizett az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumában. Ugyanebben az évben felvételt nyert az ELTE Bölcsészettudományi Karának latin-magyar szakára. 1956. november-decemberben röpcédulákat terjesztett, ezért 1957. októberben letartóztatták. Két hónapot töltött vizsgálati fogságban. Szabadulása után az egyetemeken már véget ért a tisztogatási hullám, így 1957-1962 között folytathatta tanulmányait. 1962-ben latin-magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. 1963-tól 1975-ig a Szépirodalmi, 1975-től 1980-ig az Európa Könyvkiadó szerkesztője. Főként az 1960-as években irodalmi kritikákat írt a Tiszatájba, a Kortársba és az Új Írásba, angolból, németből fordított. 1970-től egyre szorosabb kapcsolatba került a kialakulóban lévő demokratikus ellenzékkel, s miután aláírta a Charta '77 bebörtönzött tagjaival szolidaritást vállaló nyilatkozatot, elveszítette állását. 1980-81-ben mint szabadúszó fordító tevékenykedett. 1982-től 1985-ig könyvesbolti eladó, majd 1985-1989 között nyelvtanításból élt. A Beszélő 1981. évi megindításától kezdve a lap munkatársa. Részt vett a Szegényeket Támogató Alap (SZETA) munkájában. 1988-ban egyik alapítója volt a Független Jogvédő Szolgálatnak, 1989-ben a Magyar Helsinki Bizottságnak. 1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd az SZDSZ-nek is alapító tagja lett. 1988. novembertől 1990. decemberig a párt országos ügyvivői testületének, 1991. áprilistól az Országos Tanács elnökségének tagja. 1990-től a legális hetilappá vált Beszélő főszerkesztője. Az 1990. évi választásokon Budapest 16. sz. (XI. ker.) választókerületében a második fordulóban második lett, mandátumát pártja Fejér megyei listáján szerezte. 1990. május 3-tól az országgyűlés nemzetbiztonsági különbizottságának tagja, a frakció rendőrségi szóvivője.

• A végső ok: Zanzibár, 1967
• Kínos ügy, 1970
• Tanácstalanok, 1973
• Nero, a véres költő, 1974
• Régi filmek, [1977]
• Az elhagyott kalóz-hajók, 1977
• A modern dráma fejlődésének története, 1978, cop. 1911
• A Májmúni kódex, 1980
• Angelus novus, 1980
• Kilenc koffer, 1980
• Feketében, 1982
• A hét kicsi suszter, 1984
• Osvát Ernő a kortársak között, 1985
• HR monitor, 1996
• Táborlakók, 1996
• Helsinki monitor, 1997
• Cikkek, riportok, 1998
• Lehetőségek kényszere, 2000
• Menedékjog a magyar gyakorlatban, 2001
• Double standard, 2002
• Kettős mérce, 2002
• A vétkesség vélelme, 2004
• Presumption of guilt, 2004
• Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál, 2004
• Human rights in the democracy movement twenty years ago - human rights today, 2006
• K. történetei, 2009
• Másfél év mérlegen, 2009
• ...és a 49 méteres rövidhullámon, 2010
• Kilenc koffer, 2015
• Neun Koffer, cop. 1999
• Emberi jogi garanciák és a nemzetközi migráció, cop. 2012
• A new social contract,
• A rendőrség megújulása?,
• Magyar folyóiratillusztrációk, 1830-1848,
• Oppositioneller Runder Tisch 1992,
• Police: a protected island of communist heritage,
• The Hungarian experience,
• Zum Charakter des politischen Umbruchs in Ungarn,

• Kortárs magyar írók 1945-1997. Bibliográfia és fotótár. Szerk. F. Almási Éva. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1997, 2000. 2 db., ()
• Magyar és nemzetközi ki kicsoda; főszerk. Hermann Péter; Biográf, Bp., 1991-2001, ()
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-., ()
• Országgyűlési almanach / Sturm–féle országgyűlési almanach; szerk. Sturm Albert et al.; Bp., 1886-1940, ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 3 db.; 2. jav., bőv. kiad. 2000. 3 db.; CD kiad. 2000., ()

• Magyarok a falnál (r.: Sipos András, 2004)
• Itt maradtak (r.: Jeremiás Attila, 2004)
• A Beszélő című szamizdat folyóirat | "Az utókor hajlamos elfelejtkezni a közkatonákról …" | Szamizdatos évek I-II. (r.: Gulyás János, 1997)