Kortárs magyar művészeti lexikon, 2001

1946 • Nagybányától napjainkig, Balassagyarmat1953 • I. Iparművészeti kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest • Népművészeti és Iparművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest • 4. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest1955 • 2. Országos Iparművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest1955 • Csók Galéria, Budapest [Juriss Ibolyával]1957 • Nemzeti Szalon, Budapest1958 • Brüsszeli Világkiállítás (Grand Prix) • Brüsszel • XVIII. Faenzai Nemzetközi Kerámia Verseny, Faenza1959-1960 • 4. Országos Iparművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest1959 • Nemzetközi Kerámia kiállítás, Gmunden • Ostende (B)1961 • Magyar Műv. Kiállítás, Tokió1962 • Nemzetközi Modern Kerámia Kiállítás, Prága (a Nemzetközi Kerámia Szövetség ezüstérme)1964 • Palóc Múzeum, Balassagyarmat • Csók Galéria, Budapest (gyűjt., kat.)1966 • Mai Magyar Kerámia Kiállítás, Siklós1967 • Palóc Múzeum, Balassagyarmat1968 • Akik Mezőtúrról indultak, Zsinagóga, Mezőtúr1968 • Salamon-torony, Visegrád (gyűjt.)1970 • II. Országos Kerámia Biennálé, Pécs1994 • Három nemzedék, Gorka Múzeum, Nógrádverőce.1994 • Jubileumi kiállítás, Iparművészeti Múzeum, Budapest.A fazekasmesterség alapjaival id. Badár Balázs mezőtúri mester műhelyében ismerkedett, visszaemlékezéseiben 1917-et tartotta keramikusi pályája kezdetének. 1920-1921-ben Karlsruhéban és Leutkirchenben Max Leugernél és Paul Mann-nál tanult rajzolni és festeni. 1955: Munkácsy-díj; 1958: Világkiállítás, Brüsszel, Grand Prix; 1959: érdemes művész; 1963: Kossuth-díj; 1969: Munka Érdemrend, 1970: II. Országos Kerámia Biennálé, nagydíj; 1996: Verőce díszpolgára. 1923-ban hozta létre Nógrádverőcén a Keramos Rt. agyagipari műhelyt, itt készült népművészeti jellegű használati tárgyait első alkalommal az Országos Magyar Iparművészeti Társulat Karácsonyi Kiállításán mutatta be az Iparművészeti Múzeum-ben. 1924-ben kötött házasságot Kovács Irénnel, a család nógrádverőcei villájába költöztek, amely élete végéig a művész otthona volt; 1972-től Gorka Géza-emlékmúzeum. 1927-ben kilépett a Keramos Rt.-ből, saját műhelyt épített, amelyet 1932-ben tovább bővített, az évtized végére 15-20 alkalmazottal dolgoztatott. A műhelyben készült munkák rendszeresen szerepeltek a korszak magyar kerámiáját itthon és külföldön bemutató tárlatokon. Az 1934-es Brüsszeli Világkiállításon aranyérmet, az 1937-es Párizsi Világkiállításon és az 1939- es New York-i Világkiállításon Diplome d'Honneurt kapott, 1940-ben, a Milánói VII. Nemzetközi Iparművészeti Kiállításon Grand Prix-vel jutalmazták. 1942-ben az Első Országos Magyar Keramikai Kiállításon, amelyen százhúsz kerámiával, külön teremben mutatta be negyedszázados pályafutása eredményeit, Állami Iparművészeti Aranyérmet kapott. Ugyanebben az évben készített kerámiafalat a budapesti Nemzeti Sportcsarnok számára. 1943-ban Losoncon megszervezte a Nógrádi Palóc Háziipari Keramikai Műhelyt, amely huszonöt munkással 1944 végéig dolgozott. 1946-ban Balassagyarmat környékén végzett felméréseket a háziipar fejlesztése érdekében, majd Pécsett, a Zsolnay gyárban Zsolnay-Mattyasovszky László vegyészmérnökkel végzett kísérleteket magas hőfokon (1200 °C) égetett kerámiák sorozatgyártásához. 1959-ben kerámiái a Magyar Népköztársaság ajándékaként a faenzai Nemzetközi Kerámia Múzeumba kerültek. 1962-ben felügyelete alatt 12 művéből sorozatot készítettek az Iparművészeti Vállalat budapesti műhelyében, ettől kezdve rendszeresen együttműködött a vállalattal, amelynek művészi tanácsadója lett. 1963-ban az Iparművészeti Tanács zsűrielnöke lett. 1967-ben kerámiával társított üvegablakok és lámpák kivitelezését kezdte meg. Ugyanebben az évben a Magyar Iparművészeti Főiskola tiszteletbeli tanára címet kapta. Intézményes keretek között nem tanított, de főiskolán kívüli tanítványa volt többek között Probstner János, Ortutay Tamás, Csavlek Etelka. 1970-ben a Zebegényi Nyári Művészeti Akadémián tanított. A 20-as évekre kialakult - elsősorban a magyar népi kerámia és a keleti művészet által inspirált - egyéni stílusának a funkcionális szemléletmód, a szűkszavú formázás mellett a felületkialakítás, a sokféle máztechnika virtuóz alkalmazása volt fő értéke. A palóc népművészet, a habán kerámia fémes festékeinek színeihez a fakturális hatások iránti érdeklődés társult, a kezdetben elkülönítetten kezelt forma és díszítőmotívum egységes egészként való kezelésének szándéka. A mintegy a természeti folyamatok eredményeként formált felületek plaszticitásának művésze volt, a prehisztorikus korok kézzel alakított formáit a legkorszerűbb technológiákkal, a magas hőfokon, 1000-1200 °C-kon égetett mázakkal ötvözte. Pályája utolsó időszakában a kovácsoltvas és az ólmozott üvegablak technikai-kifejezési lehetőségei foglalkoztatták, az üveget jól kiégetett terrakotta hálózatba, raszterrendszerbe foglalta, fali vagy ablakdekorációként, lámpaburaként alkalmazta.Almássy M.: ~, 1894-1971 (kiállításvezető), Gorka Múzeum, NógrádverőceBauer J.: Újabb impressziók ~ról, Művészet, 1969/12.Brestyánszky I.: Modern magyar kerámia, Budapest, 1965Csányi K.: A magyar kerámia és porcelán története és jegyei, Budapest, 1954D. Fehér Zs.: ~ művészete, Művészet, 1963/7.D. Fehér Zs.: ~ új művei (kat. bev., 1964)Domanovszky Gy.: Három keramikus, Műterem, 1958/4.Domanovszky Gy.: ~ keramikus kiállítása a Nemzeti Szalonban (kat. bev., 1957)Egyéni kiállításokGézaGORKAGorka L.-Csenkey É.-Szabó L.-Szelényi K.: ~ 1894-1971, Budapest-Veszprém, 1994.Gorka Múzeum, NógrádverőceGrofcsik J.-Reichard E.: A magyar finomkerámia-ipar története, Finomkerámia-ipari Művek, Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézet, 1973Iparművészeti Múzeum, Budapest.IrodalomKatona I.: ~, Budapest, 1972Katona I.: ~ kerámiái, Korunk, 1968/9.Katona I.: ~, Művészet, 1967/12.keramikus, (Nagytapolcsány, 1894. szeptember 6. - Nógrádverőce, 1971. szeptember 25.)Koczogh Á.: ~, Művészet, 1971/12.Művek közgyűjteményekbenmuvesz_91Nagy T.: ~ üveggel társított kerámiája, Élet és Tudomány, 1970/15.Pogány Ö. G.: ~ a Salamon toronyban, Művészet, 1968/6.P. Szabó ErnőTasnádiné Marik K.: A faenzai Muzeo Internazionale delle Ceramiche és magyar kerámiái, Építőanyag, 1961/6.Válogatott csoportos kiállítások

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Gorka Géza (Nagytapolcsány, 1894. szept. 16. – Bp., 1971. szept. 25.): keramikus, Munkácsy-díjas (1955), Kossuth-díjas (1963), érdemes művész (1959). Isk. tanulmányait Nagytapolcsányban és Trencsénben végezte. Festőnek készült, de Mezőtúrra kerülve Badár Balázs népi fazekastól elsajátította a fazekasmesterség alapjait. 1919-ben Németo.-ban Leutkirchenben Paul Mann-nál és Karlsruhéban a Grossherzogliche Majolikamanufaktur művészeti vezetőjénél képezte magát tovább, ahol a legújabb máztechnikai eljárásokkal ismerkedett meg. Hazatérve, 1922-ben Badár Balázsnál dolgozott Mezőtúron. A habán kerámia továbbfejlesztésével is foglalkozott. Elsősorban használati kerámiát, teás- és feketéskészleteket, vázákat, tálakat készített népművészeti formakincsen alapuló formákkal, de a habán edények színeivel és mintáival. Színvilága hamar kialakult, a modern m. kerámia nagy színkultúrájú mestere volt, aki főleg a máztechnológiákban jeleskedett. E mázak technikai bravúrjával a különleges fajták egész sorát hozta létre, melyekkel nevét külföldön is ismertté tette. Kerámiáival 1928-ban a velencei kiállításon mutatkozott be, ahol nagy feltűnést keltett. 1923-ban Nógrádverőcére költözött és megalapította a Keramos Rt.-ot, amely a m. népművészeti hagyományok alapján modern díszkerámiát gyártott. 1927-ben, a társulás bukása után önálló műhelyt rendezett be. A szériagyártás gondolata állandóan foglalkoztatta. 1940-ben létrehozta a losonci Palóc Háziipari Vállalatot, melyben a nógrád-gömöri fazekasság népi hagyományait korszerűsítette kékesszürke, barnásfekete és sárga színek tónusaival. A vállalat rövid működés után 1944-ben megszűnt. 1945 után Zsolnay-kerámiával kísérletezett. 1948-tól kezdve újjászervezett iparművészeti életünk egyik vezéralakja volt. Formái és mázai évtizedek során mindinkább egyszerűsödtek. Az ötvenes évektől az amorf és aszimmetrikus formák váltak uralkodóvá művészetében. Több hazai és külföldi kiállításon sikerrel szerepelt, a Philadelphiai Világkiállításon (1926), a Velencei Nemzetközi Iparművészeti Kiállításon (1928), 1933-ban a IV. Milánói Triennálén ezüstéremmel, 1936-ban az V. Milánói Triennálén, 1938-ban a Berlini Nemzetközi Kiállításon aranyéremmel, 1939-ben a VI. Milánói Triennálén nagydíjjal, 1958-ban a Brüsszeli Világkiállításon nagydíjjal tüntették ki. Gyűjteményes kiállításai: Bp.: 1957, 1964, 1968. Nógrádverőcén, egykori házában műveinek állandó kiállítása látható. – Irod. G. G. (kiállítási katalógus, bevezette Domanovszky György, Bp., 1957); Brestyánszky Ilona: Modern magyar kerámia (Bp., 1965); Katona Imre: G. G. (Bp., 1972).

• Gorka Géza újabb kerámiái, 1936
• Gorka Géza keramikusművész kiállítása a Nemzeti Szalonban 1957, 1957
• Gorka Géza könyve, [1961]
• Gorka Géza Kossuth-díjas keramikus művész kiállítása 1964. november 27-től december 13-ig Csók István Galéria, 1964
• Gorka Géza könyvtárából, [post 1900]

• A magyar kerámia a XX. században. II. Kötet. Pályaképek 1945-1995. Szerk. Keszthelyi Katalin, Laczkó Ibolya, Pannonhalmi Zsuzsa. [Bp.], K. n., [1995]. 193 o., ()
• A magyar kerámiaművészet I. Alkotók, adatok 1945-1998. Szerk. Keszthelyi Katalin, Laczkó Ibolya. Bp., Magyar Keramikusok Társasága, Képző- és Iparművészeti Lektorátus, 1999., ()
• Bodorik Sándor: Mezőtúri életrajzi lexikon. Mezőtúr város pantheonja a kezdetektől máig. Mezőtúr, S-print Reklámiroda, 1999. 195 o. (Mezőtúri Helytörténeti Füzetek 16.), ()
• Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné, Kis Tamás. Bp., Kossuth, 1969. 617 o., ()
• Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. Főszerk. Fitz Péter. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1999-2001. 3 db., ()
• Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1981. XV, 900 o., ill. (Kiegészítések és helyesbítések az 1. és 2. kötethez 871-900. l.) 2. változatlan kiadás. 1985. XV, 956 l. (Függelék: Kiegészítések és helyesbítések a Magyar Életrajzi Lexikon I., II. és III. kötetéhez 871-956. l.), ()
• Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-. 9 db., ()
• Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968. 4 db., ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()
• Új magyar lexikon. Bp., Akadémiai Kiadó, 1959-1962. 6 db. Kieg. kötet, 1962-1980. 1972, 1981; Kieg. füzet. 1983., ()

• Földből és tűzből (r.: Kollányi Ágoston, 1962)