94-es képviselői életrajzok

1944. február 20-án született Debrecenben. Nagyapja mindkét ágon református lelkész. Édesapja, Juhász Pál (1916-1984) ideg- és elmegyógyász egyetemi professzor, a magyar pszichiáterek szakmai szervezetének elnöke, a Nemzetközi Pszichiátriai Társaság alelnöke. Előbb a debreceni Sántha-klinika, majd a budapesti Nyírő-klinika vezetője, a hazai szociálpszichiátriai vizsgálatok egyik kezdeményezője. 1945 előtt részt vett a Márciusi Front és a református Keresztyén Ifjúsági Egyesület tevékenységében. 1946-ban egyéves párizsi tanulmányútján meggyőződéses kommunista lett. 1950. januárban behívták a hadseregbe, a Honvéd Kórház ideg- és elmeosztályának a vezetője lett. 1956. november 1-jén az új Magyar Szocialista Munkáspárt szervezője, de a november 4. utáni Kádár-féle MSZMP-be 1964-ig nem lépett be; 1957 tavaszán megfosztották rangjától és hadbíróság elé állították. Édesanyja, Ballay Judit (1916) gyermekpszichiáter. Édesanyja egyik nagybátyja Karácsony Sándor, a debreceni egyetem neves pedagógiaprofesszora. A szülők házasságából öt gyermek született, testvérei közül Ágnes (1941) pszichiáter, Viktória (1946) mezőgazdasági üzemmérnök, István (1953) közgazdász, László (1954) belgyógyász szakorvos. 1969 óta házas, felesége, Fülöp Edit közgazdász, munkaügyi statisztikus. Két gyermekük, Zsófia (1975) és Márk (1978) tanul. Az általános iskolát Budapesten és Debrecenben végezte. A középiskolát Debrecenben kezdte, Sárospatakon fejezte be, 1962-ben érettségizett a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban. 1962- 1965-ig matematika-filozófia szakos hallgató az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1965-1969 között a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen tanult, elméleti és tervező közgazdasági szakon végzett. 1971-től az ELTE hároméves történelem kiegészítő szakát is elvégezte. 1969-től mint okleveles közgazdász és faluszociológus a Szövetkezeti Kutató Intézetben kapott állást, 1987-ig agrár- és faluszociológiai vizsgálatokat vezetett. 1988-tól két évig a Pénzügykutató Rt. tudományos főmunkatársa. Az 1970-es évek elejétől számos cikket, szaktanulmányt készített az agrárgazdaság vállalatrendszere, az első, második és harmadik gazdaság, illetve a falusi társadalom rétegződése témakörökből; ezek zöme nem jelenhetett meg. 1963 és 1966 között az ELTE-n Vasárnapi Kör néven az akkori filozófushallgatókkal - így Kis Jánossal, Zsille Zoltánnal, Ludassy Máriával - együtt marxológiai és szociológiai önképzőkört szervezett. 1968-ban, Csehszlovákia megszállása idején szembefordult az MSZMP-vel. Mint fiatal kutató 1973-ban egy előadásában szembehelyezkedett az országos településfejlesztési koncepció centralizáló és újraelosztást erősítő alapgondolatával, állásfoglalásáért 1987-ig szerzőként és előadóként is indexre tették, külföldre sem utazhatott. 1976-ban részt vett a Profil antológia, 1979-ben a Bibó-emlékkönyv létrehozásában. Aláírta a csehszlovákiai Charta '77 mozgalom bebörtönzöttjeivel szolidaritást vállaló nyilatkozatot. Álnéven (B. P.) publikált a Beszélőben. Sok száz előadást tartott a félellenzéki falukutató táborokban, terjesztette a szamizdat irodalmat. 1982-től öt éven át dokumentumfilmeket készített a hagyományos parasztság pusztulásáról és az újabb keletű vállalkozók konfliktusairól. 1980-tól többször felkérték nem nyilvános közreműködésre a különböző reformbizottságokban. 1984-ben A halogatás kockázata címmel az MSZMP-hez címzett feljegyzés aláírója. 1985-ben részt vett a VII. ötéves terv katasztrófaprogramja ellen tiltakozó értelmiségi előadókörúton. Az 1980-as évtized második felében egyik aktív összekötő és kiegyensúlyozó tagja lett a demokratikus ellenzéknek. 1987-től visszatérhetett a nyilvános szakmai és politikai életbe: a Magyar Közgazdasági Társaság gazdaságszociológiai osztály elnökévé választották. 1988. májusban a Szabad Kezdeményezések Hálózatának tanácstagja. 1988. november 13-tól a Szabad Demokraták Szövetségének a tagja, programszerkesztő, ügyvivő és országos tanácstag lett; e tisztében azóta többször megerősítették. 1988-ban a Benda Kálmán kezdeményezte Magyar-Román Baráti Társaság alapító tagja. Az 1990. évi országgyűlési választásokon Borsod-Abaúj-Zemplén megye 10. sz. (Sátoraljaújhely és környéke) választókerületében az első fordulóban negyedik helyen végzett, mandátumát pártja Borsod-Abaúj-Zemplén megyei területi listáján szerezte. 1992. május 3-tól 1992. október 20-ig az Országgyűlés gazdasági állandó bizottságának a tagja, ezen belül a mezőgazdasági és a világkiállítási albizottságokban dolgozott. 1992. október 13-tól az újonnan alakult agrár állandó bizottság, azon belül a kárpótlás végrehajtását vizsgáló albizottság munkájában vett részt. 1991. március 9-én az SZDSZ Országos Tanácsa elnökévé választották, e funkcióját 1992. januárig töltötte be. Az 1991. novemberi küldöttgyűlésen egy évre ügyvivővé választották. Az 1994. évi országgyűlési választásokon Bács-Kiskun megye 6. sz., Kiskőrös központú választókerületében indult, s szerepelt az SZDSZ Bács-Kiskun megyei (1.) és országos (28.) listáján is. Mint egyéni jelölt nem jutott a választások második fordulójába, mandátumát a területi listáról szerezte. Az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi állandó bizottságának, ezen belül az ellenőrzési és az Európai Unióhoz való csatlakozással foglalkozó albizottságoknak a tagja. A költségvetési állandó bizottság munkájában 1994. július 15. óta vesz részt, ezen belül az államháztartási albizottság tagja. Az IPU magyar csoportja magyar- dán baráti tagozatának az elnöke, a magyar-holland és a magyar-román baráti tagozatok tagja.

Országgyűlési Almanach, 1990-94

1944. február 20-án született Debrecenben (Hajdú vármegye). Nagyapja mindkét ágon református lelkész. Édesapja, Juhász Pál ideg- és elmegyógyász egyetemi professzor, a magyar pszichiáterek szakmai szervezetének elnöke, a Nemzetközi Pszichiátriai Társaság alelnöke. Előbb a debreceni Sántha-klinika, majd a budapesti Nyírő-klinika vezetője, a hazai szociálpszichiátriai vizsgálatok kezdeményezője volt. 1945 előtt részt vett a Márciusi Frontban és a református ifjúsági szervezet, a KIE tagja. 1946-ban egyéves párizsi tanulmányútján hívő kommunista lett. 1955. januárban behívták a hadseregbe, a Honvéd Kórház Ideg- és Elmeosztálya vezetője lett. 1956. november 1-jén az új MSZMP szervezője; november 4-e után viszont a Kádár-féle MSZMP-be 1964-ig nem lépett be; 1957 tavaszán rangjától megfosztották, hadbíróság elé állították. Édesanyja, Ballay Judit gyermekpszichiáter. Édesanyja egyik nagybátyja a debreceni egyetem neves pedagógia profeszszora, Karácsony Sándor volt. A szülők házasságából öt gyermek született, testvérei közül Ágnes (1941) pszichiáter, Viktória (1946) mezőgazdasági üzemmérnök, István (1953) közgazdász, László (1954) belgyógyász szakorvos. 1969 óta házas, felesége, Fülöp Edit közgazdász, munkaügyi statisztikus. Két gyermekük, Zsófia (1975) és Márk (1978) tanulnak. Az általános iskolát Budapesten és Debrecenben végezte. A középiskolát Debrecenben kezdte és Sárospatakon fejezte be, 1962-ben érettségizett a Rákóczi Gimnáziumban. 1962-65-ig matematika-filozófia szakon hallgató az ELTE-n. 1965-1969 között az MKKE-n tanult elméleti és tervező közgazdasági szakon. 1971-től az ELTE három éves történelem kiegészítő szakát is elvégezte. 1969-től mint okleveles közgazdász és faluszociológus a Szövetkezeti Kutató Intézetben kapott állást. Agrár- és faluszociológiai vizsgálatokat tervezett és vezetett 1987-ig. 1988-tól két évig a Pénzügykutató Rt. tudományos főmunkatársa. Az 1970-es évek elejétől cikkeket, szaktanulmányokat készített az agrárgazdaság vállalatrendszere, az első, második és harmadik gazdaság, illetve a falusi társadalom rétegződése témakörökből. Ezek zöme nem jelenhetett meg. 1963 és 1966 között az egyetemen Vasárnapi Kör néven az akkori filozófushallgatókkal -Kis János, Zsille Zoltán, Ludassy Mária stb. - együtt marxológiai és szociológiai önképzőkört szervezett. 1968-ban, Csehszlovákia megszállása idején szembefordult az MSZMP-vel. Mint fiatal kutató 1973-ban egy előadásában vitatta az országos településfejlesztési koncepció centralizáló és újraelosztást erősítő alapgondolatát. Ezért a fellépéséért mint szerzőt és előadót 1987-ig indexre tették. Külföldre nem utazhatott. 1976-ban a Profil antológiában, 1979-ben a Bibó Emlékkönyv létrehozásában vett részt. A Charta '77 mozgalom bebörtönzöttjeivel szolidaritást vállaló nyilatkozat aláíróinak egyike. 1980-tól nem nyilvános közreműködésre kérték fel különböző reformbizottságokban. A Beszélőben álnéven (B. P.) és saját nevén is publikált. A félellenzéki falukutató táborokban sok száz előadást tartott, terjesztette a szamizdat irodalmat. 1982-től öt éven át dokumentumfilmeket készített a hagyományos parasztság pusztulásáról, az újabb keletű vállalkozók konfliktusairól. 1984-ben A halogatás kockázata címmel az MSZMP felé készített feljegyzés egyik aláírója. 1985-ben részt vett az ötéves terv katasztrófaprogramja ellen tiltakozó értelmiségi előadókörúton. Az 1980-as évtized második felében egyik aktív összekötő és kiegyensúlyozó tagja lett a demokratikus ellenzéknek. 1987-től tért vissza a szakmai és politikai életbe: a Közgazdasági Társaság Gazdaságszociológiai Osztályának elnökévé választották. 1988. májusban a Szabad Kezdeményezések Hálózatának (SZKH) tanácstagja. 1988. november 13-tól az SZDSZ tagja, programszerkesztő, ügyvivő és folyamatosan országos tanácstag lett. 1988-ban a Benda Kálmán kezdeményezte Magyar-Román Baráti Társaság alapító tagja. Az 1990. évi választásokon Borsod-Abaúj-Zemplén megye 10. sz. (Sátoraljaújhely és környéke) választókerületében az első fordulóban negyedik helyen végzett. Mandátumát pártja Borsod-Abaúj-Zemplén megyei területi listáján szerezte. 1992. május 3-tól 1992. október 20-ig az országgyűlés gazdasági állandó bizottságának tagja, ezen belül a mezőgazdasági és a világkiállítási albizottságokban dolgozott. 1992. október 13. óta az újonnan alakult agrár állandó bizottság, azon belül a kárpótlás végrehajtását vizsgáló albizottság tagja. 1990. augusztus 29-től az IPU magyar-román baráti tagozata tagja. 1991. március 9-én az SZDSZ Országos Tanácsa ügyvezető elnökévé választották, amely funkcióját 1992. januárig töltötte be. Az 1991. novemberi küldöttgyűlésen országos ügyvivővé választották.

Petőfi Népe, 1994

Juhász Pál, agrárközgazdász, országgyűlési képviselő, a párt agrárszóvivője. A 6. számú kiskőrösi körzetben indul. A párt azért e térségben indítja, mert kiemelt fontosságot tulajdonít a helyi mezőgazdaságnak.

• Emberek és intézmények, 2006
• Agrárkérdés,
• Agrárpiac, kisüzem, nagyüzem,
• Agrárreform - földreform,
• A kisfalvak életlehetőségei,
• A Magyar Aluminiumipari Tröszt bányavállalatainál végrehajtott komplex munkahelyi szervezés,
• A mezőgazdaság fejlődésében megnyilvánuló tehetetlenségről,
• A mezőgazdasági kistermelés és a nagyüzemek,
• A mezőgazdasági szövetkezetek dolgozóinak társadalmi csoportjai,
• Az agrárértelmiség meghasonlása,
• Komplex munkahelyi felmérés módszere,
• Mai képünk a parasztságról s a falusi társadalom néhány jellegzetességéről,
• Mert az ember olyan állat...,
• Munkanélküliség, munkahelyteremtés, gazdaságélénkítés,
• Önkormányzatok és területfejlesztés,
• Parasztok és farmerek,
• Realista agrárpolitikát,
• Szövetkezeti vállalatvezetés, munkaszervezet és a dolgozói törekvések átalakítása a mezőgazdaságban,
• Településfejlődés, decentralizálás és községgazdálkodás,

• Ki kicsoda 2000. Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20000 kortársunk életrajza. Főszerk. Hermann Péter, vál., szerk. A. Gergely András et al. Bp., Biográf Kiadó–Greger Média Kft., 1999. XXXII, 1820 o. 2 db, ()
• Magyar ki kicsoda 1990. Több mint 6000 élő magyar életrajza. Főszerk. Hermann Péter, szerk. Markóczy Mária. Bp., Láng Kiadó–TEXOFT Kft., 1990. 667 o., ()
• Országgyűlési almanach / Sturm–féle országgyűlési almanach; szerk. Sturm Albert et al.; Bp., 1886-1940, ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• Who is Who Magyarországon. Kiegészítő kötet. 2. kiad. 2004. Zug, Hübners blaues Who is Who, 2004. 1639 o., ill., ()

• Pogány 1970-2000 - Egy magyar falu évtizedei - 3. rész   |☰  2001-   |☰  munkatárs