1998-as választás

1955. december 5-én született Budapesten. Édesapja, Donáth Ferenc (1913-1986) édesanyja, Bozóki Éva (1923). Két testvére van. Bátyja, Mátyás (1950) kertészmérnök, öccse Ferenc (1956) orvos. Felesége, Muntag Ildikó, akivel 1979-ben kötöttek házasságot. Három gyermekük született: Mirjam (1980), Dávid Ferenc (1984) és Anna (1987) gimnáziumi tanulók. 1974-ben érettségizett a Táncsics Mihály Gimnáziumban. 1974-1979 között az Evangélikus Teológiai Akadémia hallgatója volt, 1979-ben avatták lelkésszé. 1988. október 22-én Csillaghegyen parókus lelkésszé választották. Gyülekezetéhez tartozik Üröm, Solymár, Pilisvörösvár, Piliscsaba, Csobánka evangélikussága is. 1990-1994 között tanított a Miskolci Bölcsész Egyesületben, az ELTE Szociálpolitikai Tanszékén és a Wesley Károly Teológiai Főiskolán. 1978 óta jelennek meg publicisztikái az egyházi, 1987 óta a világi sajtóban. Több könyv társszerzője, illetve szerzője. 1989-től rendszeres külső munkatársa a Magyar Rádiónak. Nem volt és jelenleg sem tagja pártnak. Az 1994. évi országgyűlési választásokon az MSZP jelöltjeként, Budapest 4. sz. (III. ker.) választókerületében szerzett mandátumot. Az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi állandó bizottságában dolgozik. Az MSZP-frakcióban is az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi munkacsoport tevékenységében vesz részt. Az IPU magyar csoportja magyar-izraeli baráti tagozatának a tagja.

2002-es adatok valasztas.hu-ról

1955. december 5-én született Budapesten. Édesapja Donáth Ferenc politikus, agrártörténész, az 1956-os forradalom kiváló alakja, irányítója. Édesanyja Bozóki Éva 50 éve újságíró. Felesége Muntag Ildikó, akivel 1979-ben kötöttek házasságot, könyvtáros, tanár, mentálhigiénés szakember. Három gyermekük született: Mirjam (1980), Dávid Ferenc (1984) és Anna (1987). 1974-ben érettségizett a Táncsics Mihály Gimnáziumban. 1974-79 között az Evangélikus Teológiai Akadémia hallgatója volt, 1979-ben avatták lelkésszé. 1985-86-ban a Lutheránus Világszövetség ösztöndíjával Heidelbergben tanult. 1986 végétől újra Budapesten, a budahegyvidéki és a csepeli egyházközségben végzett kisegítő segédlelkészi munkát. 1988. október 22-től a csillaghegyi gyülekezet parókus lelkésze. 1997 és 2000 között tevékenyen hozzájárult az új evangélikus templom, parókia és gyülekezeti ház megvalósításához Békásmegyeren. 1990-1994 között szociáletikát és teológiatörténetet tanított a Miskolci Bölcsész egyesületben, az ELTE Szociálpolitikai Tanszékén, és a Wesley János Teológiai Főiskolán. 1978 óta jelennek meg publicisztikái az egyházi, 1987 óta a világi sajtóban teológiai, kulturális és politikai témákban. 1989-től rendszeres külső munkatársa a Magyar Rádiónak. 1989-ben tagja volt a Történelmi Igazságtétel Bizottság Kegyeleti Bizottságának és aktív résztvevője a június 16-i, Nagy Imrének és mártírtársainak végtisztességet adó temetésnek. 1989-ben alapító tagja a Magyar-Zsidó Kulturális Egyesületnek. 1989-től az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem elnökségi tagja. Számos kulturális, egyházi és kisebbségi alapítvány kuratóriumi tagja, az Aranyág Alapítvány kuratóriumának elnöke. Szülei sorsán keresztül kora gyermekkorától fogva élete részévé vált a politika, tevékenységét ugyanakkor ma sem tartja politizálásnak. Nem volt és jelenleg sem tagja pártnak. Az 1994. évi országgyűlési választásokon szerezett először, majd 1998-ban újra mandátumot Óbuda-Békásmegyer 4. számú választókerületében az MSZP jelöltjeként. 1998. június 25-től ismét az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi állandó bizottság tagja.

2006-os életrajzok a valasztas.hu-ról

1955. december 5-én született Budapesten. Felesége könyvtáros, tanár, mentálhigiénés szakember. Három gyermekük született. 1974-ben Budapesten érettségizett a Táncsics Mihály Gimnáziumban. 1974-1979 között az Evangélikus Teológiai Akadémia hallgatója volt, 1979-ben avatták lelkésszé. 1979-1981 között Kelenföldön és Budavárban, 1981-1985-ben Miskolcon, Ózdon és Kazincbarcikán végez lelkészeti szolgálatot. 1985-1986-ban a Lutheránus Világszövetség ösztöndíjával Heidelbergben tanult, majd 1986 végétől a budahegyvidéki és a csepeli egyházközségben segédlelkész. 1988. januártól újabb tíz hónapon át helyettes lelkész, majd 1988. október 22-én parókus lelkésszé választották a csillaghegyi gyülekezetben, ahol 1997-2002 között az új békásmegyeri gyülekezeti központ létrehozója, s máig vezetője. Írásait az 1970-es évek végétől közli az egyházi és a világi sajtó, több könyvet jegyez. 1994-től tanít különböző egyetemeken. 1989-ben tagja volt a Történelmi Igazságtétel Bizottság kegyeleti bizottságának. Ettől fogva számos kulturális és közéleti alapítvány kuratóriumának tagja (Budapesti Fesztiválzenekar, Magyar Zsidó Örökség Közalapítvány, Aranyág Alapítvány, Magyar Mozgókép Közalapítvány, Csillaghegyi Evangélikus Gyülekezet- és Templomépítő Alapítvány, stb.). 1994. májusától az MSZP párton kívüli jelöltjeként a III. kerületben (Bp. 4. vk.) egyéni mandátumot szerzett. 1998-ban és 2002-ben megismételte győzelmét. 2002-től tagja a Kulturális és Sajtó Bizottságnak is, júniustól az Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi bizottság alelnöke.

94-es képviselői életrajzok

1955. december 5-én született Budapesten. Apai nagyapja liberális gondolkodású ügyvéd volt Jászárokszálláson, nagyanyja gyáros Nagyrédén. Édesapja, Donáth Ferenc (1913-1986) jogi egyetemet végzett, politikus, agrártörténész. 1932-ben Debrecenben bekapcsolódott a kommunista diákmozgalomba. Tevékeny résztvevője volt az 1937-ben kibontakozott, Magyarország függetlenségét és társadalmi reformokat hirdető antifasiszta Márciusi Frontnak. A népfrontmozgalmat szervezve került közel a népi írókhoz, akikkel élete végéig együttműködött. Az 1940-es évek elején pár hétig Geszten munkaszolgálatos. Ezt követően évekig illegalitásban élt, és bár többször letartóztatták, sikerült túlélnie a Horthy-rendszert. 1945-ben az Országos Földbirtok-rendezési Tanács alelnöke, majd 1948-ig a Földművelésügyi Minisztérium politikai államtitkára volt. Politikai meggyőződése alapján célja a munkásság és a parasztság szövetségén alapuló újfajta demokrácia kialakítása volt. Tagja lett a Magyar Kommunista Párt (1948-tól Magyar Dolgozók Pártja) Központi Vezetőségének, később a KV titkárságát is vezette. 1951-ben az államrend megdöntésére irányuló szervezkedés koholt vádjával letartóztatták. Koncepciós per keretében, Kádár Jánossal és más, ún. 'hazai' (azaz nem Moszkvából hazatért) kommunistával együtt elítélték. Nagy Imre miniszterelnöksége idején, 1954-ben szabadult. 1956-ban részt vett a forradalmat megelőző politikai, gazdasági vitákban, majd Nagy Imréhez csatlakozva a forradalom irányításában. 1956. november 4-én a forradalom számos vezetőjével együtt a jugoszláv nagykövetségen keresett menedéket. Az ide menekülteket, családjukkal együtt cselszövéssel a romániai Snagovba vitték. Néhány hónap múlva a magyar hatóságok tartóztatták le, Budapestre szállították, és a Nagy Imre-perben a vádlottak padjára ültették; 1958. június 15-én tizenkét évi börtönbüntetésre ítélték. 1960-ban amnesztiával szabadult. Az 1980-as évek elejéig tudományos kutatóintézetekben dolgozott, a mezőgazdaság problémáival foglalkozott, számos agrártörténeti művet publikált magyar és idegen nyelven. Az 1970-es évektől egyre aktívabb szerepet vállalt a szerveződő ellenzék soraiban. A különböző politikai irányzatok között közvetítő, összefogó személyiség volt, a demokratikus és a népi ellenzéket egységes frontba tömörítve akarta szolgálni a közvetlen demokrácia ügyét és az ország gazdasági felemelkedését. 1979-ben ő lett az elnöke a Bibó-emlékkönyv szerkesztőbizottságának. Kiemelkedő politikai érdeme volt a monori ellenzéki tanácskozás megszervezése (1985), amely előkészítette a politikai rendszerváltozást. Anyai nagyapja osztrák-magyar származású katonatiszt, nagyanyja erdélyi szász lutheránus paplány volt, aki tanítónő lett. Édesanyja, Bozóki Éva (1923) Budapesten született, de Egerben és Pápán nőtt fel. A háború után népi kollégistaként járt egyetemre, eredeti végzettsége szerint pedagógus. 1948-ban a Magyar Rádiónál kezdett dolgozni. Röviddel férje letartóztatása után őt is lefogták, három és fél évet töltött per és ítélet nélkül börtönben. Kiszabadulása után nevelőtanárként dolgozott egy állami nevelőotthonban. Romániából való hazakerülésük után a közgazdaság-tudományi egyetem könyvtárában kapott állást. 1960-tól nyugdíjazásáig a Könyvtáros című folyóirat irodalmi rovatvezetője, emellett a Nők Lapja pedagógiai rovatvezetője, számos egyéb folyóirat és napilap rendszeres szerzője, több szépirodalmi mű szerkesztője. Maga is írt regényeket, amelyek az 1970-es évek végétől jelentek meg. Az 1980-as évek elején beiratkozott az Evangélikus Teológiai Akadémia levelező tagozatára, ezt elvégezve a budavári, majd a csillaghegyi gyülekezet lelkészi munkatársa. Jelentős eredményeket ért el a teológiai publicisztika és a felnőtt katekézis területén. Két testvére van. Bátyja, Mátyás (1950) kertészmérnök. Szüleik 1951. évi letartóztatását követően három és fél évre állami gyermekotthonba vitték. Öccse, Ferenc 1956 decemberében, romániai internálásuk idején, Bukarestben született, ma orvos. Felesége, Muntag Ildikó, akivel 1979-ben kötöttek házasságot, könyvtáros, tanár, mentálhigiénés szakember. Az 1970-es évek közepétől az Országgyűlési Könyvtár dolgozója. Az 1980-as évek közepétől férje mellett gyülekezeti gyermek- és ifjúsági katekézist vezet. 1990 óta pasztorálpszichológusi munkát is folytat. Három gyermekük született: Mirjam (1980) és Dávid Ferenc (1984) gimnáziumi tanuló, Anna (1987) általános iskolás. Az általános és a középiskolát Budapesten végezte, 1974-ben érettségizett a Táncsics Mihály Gimnáziumban. 1974-1979 között az Evangélikus Teológiai Akadémia hallgatója volt, 1979-ben avatták lelkésszé. 1979-től Budapesten, a kelenföldi egyházközségben, 1981 januárjától a budavári egyházközségben, majd szeptembertől a miskolci egyházközségben segédlelkész. 1982. novembertől 1983. áprilisig Ózdon helyettes lelkész. 1983. április és 1984. szeptember között Sajókaza és Kazincbarcika helyettes lelkésze. 1984 őszétől 1985 júliusáig ismét Miskolcon segédlelkész. Mint egyházmegyei szórványlelkész az említett gyülekezeteken kívül más Borsod-Abaúj-Zemplén megyei helységben is végzett lelkészi munkát. 1985-1986-ban a Lutheránus Világszövetség ösztöndíjával Heidelbergben az egyetemen, illetve a Zsidó Tudományok Főiskoláján tanult; a posztgraduális teológiai képzés mellett judaisztikai tanulmányokat folytatott. Hazaérkezése után két hónapig munkanélküli. 1986 végétől újra Budapesten, a budahegyvidéki és a csepeli egyházközségben végzett kisegítő segédlelkészi munkát. 1988 januárjától tíz hónapon át helyettes lelkész a csillaghegyi gyülekezetben; 1988. október 22-én parókus lelkésszé választották. Változatlanul szórványlelkész, gyülekezetéhez tartozik Üröm, Solymár, Pilisvörösvár, Piliscsaba, Csobánka evangélikussága is. 1986 őszétől tesz erőfeszítéseket azért, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház keretén belül a német 'Evangelische Akademie'-hez hasonló tudományos-közösségi intézmény jöjjön létre, amely a szekularizációs processzusra nem elutasítással, hanem tudatos felnőttképzéssel felel, a demokratikus és toleráns együtt gondolkodás műhelyeként helyet adva az interkonfesszionális és az interdiszciplináris párbeszédnek. Törekvése az elmúlt évek során kevés támogatást kapott. 1990-1994 között szociáletikát és 20. századi teológiatörténetet tanított a Miskolci Bölcsész Egyesületben, az ELTE Szociálpolitikai Tanszékén és a Wesley Károly Teológiai Főiskolán. 1978 óta jelennek meg publicisztikái az egyházi, 1987 óta a világi sajtóban, írásai főleg teológiai, kulturális és politikai témájúak. Több könyv társszerzője, illetve szerzője. 1989-től rendszeres külső munkatársa a Magyar Rádiónak. 1989-ben tagja volt a Történelmi Igazságtétel Bizottság Kegyeleti Bizottságának, és aktív résztvevője a június 16-i, Nagy Imrének és mártírtársainak végtisztességet adó temetésnek. 1989-ben alapító tagja a Magyar-Zsidó Kulturális Egyesületnek. Részt vesz a Keresztény-Zsidó Tanács és a Keresztény-Zsidó Társaság munkájában. 1989-től az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem elnökségi tagja. Számos kulturális, egyházi és kisebbségi alapítvány kuratóriumának tagja. Részletes életrajz jelent meg róla az Oral History Archívumban. Szülei sorsán keresztül kora gyermekkorától fogva élete részévé vált a politika, tevékenységét ugyanakkor ma sem tartja politizálásnak. Nem volt és jelenleg sem tagja pártnak. Normatív értékűnek az evangélium etikáját, a hegyi beszédet, Jézus példázatait, röviden a közvetlen teokráciát tartja. Szociáletikai meggyőződésének alapja a lutheri és a lutheránus antropológia, valamint a S. Kierkegaard, P. Tillich, D. Bonhoeffer és H. Zahrnt munkásságával fémjelzett teológiai liberalizmus. Az 1994. évi országgyűlési választásokon a második fordulóban az MSZP jelöltjeként, Budapest 4. sz. (III. ker.) választókerületében - Soós Károly Attila (SZDSZ) és a kerület volt képviselője, Sárossy László (MDF) előtt -szerzett mandátumot (43,02 százalék). A párt országos (44.) és budapesti (11.) területi listáján is jelölték. Az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi állandó bizottságában dolgozik. Az MSZP-frakcióban is az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi munkacsoport tevékenységében vesz részt. Az IPU magyar csoportja magyar-izraeli baráti tagozatának a tagja.

Kortárs magyar írók, 1945-1997

(Bp., 1955. dec. 5.): evangélikus lelkész.DONÁTH LÁSZLÓM.: A szeretet leleménye, esszék és teológiai írások, 1994.Tekintet-díj 1992.

• Szentföldi látomások, 1988
• A szeretet leleménye, 1994
• Jákóbot miért, Ézsaut miért nem?,
• Jézus és a vakon született története,
• Tanúság és távlat,

• Ki kicsoda 2000. Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20000 kortársunk életrajza. Főszerk. Hermann Péter, vál., szerk. A. Gergely András et al. Bp., Biográf Kiadó–Greger Média Kft., 1999. XXXII, 1820 o. 2 db, ()
• Kortárs magyar írók 1945-1997. Bibliográfia és fotótár. Szerk. F. Almási Éva. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1997, 2000. 2 db., ()
• Országgyűlési almanach / Sturm–féle országgyűlési almanach; szerk. Sturm Albert et al.; Bp., 1886-1940, ()
• Parlamenti választások 2002. A 2002. április 7-én és 21-én megválasztott 386 országgyűlési képviselő életrajza. A Ki Kicsoda szerkesztőség kiadványa. Szerk. Hermann Péter. Bp., Poligráf Kiadó, 2002. 197 o., ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• Who is who Magyarországon. 7. kiad. Zug. 2009. Hübners Who is Who., ()
• Who is Who Magyarországon. Kiegészítő kötet. 2. kiad. 2004. Zug, Hübners blaues Who is Who, 2004. 1639 o., ill., ()

• Az emlékezés kertje (r.: Sipos András, 2005)
• Ikonosztáz – Magyarországi hittörténet sorozat | Teitelbaum József, a sátoraljaújhelyi csodarabbi 1759-1841 (r.: Székely Orsolya, 2002)    
• A snagovi gyerekek (r.: Ember Judit, 1996)