1998-as választás

Pomázon születtem (Szentistvántelepen) 1943. október 27-én. Iskoláimat Budakalászon és az Újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban végeztem (1949-1961), majd az ELTE Bölcsészkarán szereztem diplomát 1968-ban. Szakmai pályámon voltam középiskolai tanár, egyetemi adjunktus, illetve tudományos főmunkatárs. Irodalomtörténészként munkahelyemen az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szereztem bölcsészdoktori címet (1974.) majd PhD fokozatot (1997.) Főszerkesztő helyettese, később főszerkesztője voltam a Mozgó Világ (1975-1983.) és a Magyar Napló (1989-1990.) című folyóiratoknak. Két tudományos, egy szépirodalmi és két politikai tárgyú könyvet publikáltam (Hódíthatatlan szellem, Közelítések a reformkorhoz, A bukásunk lesz a vesztetek, A tét, Középkezdés). Politikusi pályám állomásai: 1987-88. - az MDF alapító tagja. 1989-től 1996-ig az MDF elnökségi tagja, illetve alelnöke. 1990-től 1993-ig az Országgyűlés Kulturális Bizottságának elnöke. 1993. decemberétől 1994. májusáig az MDF parlamenti frakciójának vezetője. 1996-ban a Magyar Demokrata Néppárt alapító tagja. 1996-tól 1998-ig az Országgyűlés Oktatási Bizottságának tagja.

94-es képviselői életrajzok

1943. október 27-én született Pomázon (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye). Szülei 1929-ben Nagyszalontáról települtek át Magyarországra. Édesapja, Kulin Vilmos Sándor (1899- 1970) közgazdász, 1957-ben minisztériumi tisztviselőként ment nyugdíjba. Édesanyja, Zsíri Szabó Ilona (1907-1991) a nagyszalontai főjegyző leánya volt; egész életét hat gyermeke fölnevelésének szentelte. Testvérei közül Sándor (1930) orvos, 1990-1994 között országgyűlési képviselő volt az MDF színeiben, Ilona (1932) építészmérnök és kőfaragó szobrász, Imre (1936) mezőgazdasági szakújságíró, 1990. szeptembertől már a második ciklusban Pomáz polgármestere, Gábor (1940) könyvtáros, Péter (1942) gépészmérnök. 1971-ben kötött házasságot Szabó Katalin matematika-fizika szakos középiskolai tanárnővel. Négy gyermekük született: Ágnes (1977), Borbála (1979), Veronika (1980) és Ferenc István (1987). Az általános iskolát Szentistvántelepen, illetve Budakalászon végezte. 1961-ben érettségizett az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban. Ezt követően egy évig a Budakalászi Textilgyár szárazkikészítő-üzemében dolgozott betanított munkásként, majd újabb egy évig - már mint az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-orosz szakos előfelvett hallgatója - az Országos Széchényi Könyvtár folyóirat-olvasójának segédmunkatársa volt. Ezalatt ismerkedett meg közelebbről a reformkor szellemi arculatával, ami döntően meghatározta későbbi érdeklődési területét. A középiskolai tanári oklevél megszerzése után, 1968-tól a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnáziumban tanított. 1970-ben az ELTE BTK irodalomtörténeti tanszékén lett előbb főállású, majd 1989. szeptembertől szerződéses oktató; 1994-től tiszteletdíj nélkül tanít. Az 1995-1996-os tanév első szemeszterében a Károli Gáspár Református Egyetemen is óraadó volt. 1974-ben megvédte a reformkori Dózsa-képről írt egyetemi doktori disszertációját. Négy önálló tanulmány-, publicisztikai, illetve drámakötete látott napvilágot. Oktatói munkájával párhuzamosan szerkesztői tevékenységet is folytatott: 1971-1973 között az Irodalomtörténet című folyóirat segédszerkesztője, 1973-tól 1975-ig az ELTE BTK-n megjelentetett Jelenlét című lap felelős szerkesztője, majd öt éven keresztül, 1980-ig a Mozgó Világ főszerkesztő-helyettese és rovatvezetője volt. 1981-ben - miután munkatársai őt javasolták Veress Miklós utódjául - kinevezték a Mozgó Világ főszerkesztőjének. A kultúrpolitika irányítói 1983-ban eltávolították; ezután a szerkesztők közül senki nem vállalta a további munkát a lapnál. Újabb, 1990. január 31-ig szóló főszerkesztői munkát az Írószövetség hetilapja, a Magyar Napló 1989. őszi elindításakor vállalt. 1970-től a Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 1987-től a Kölcsey Társaság, 1989-től a Magyar Írók Szövetsége tagja. 1970-ben belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba. Szerkesztői munkája során sorozatosan szembekerült a pártvezetéssel, de úgy érezte, hogy vállalnia kell a belső oppozíciót. A sűrűsödő belső és külső konfliktusok kifelé tolták a pártból, végül a négy értelmiségi, Bihari Mihály, Bíró Zoltán, Király Zoltán és Lengyel László kizárása és Knopp András művelődési államtitkári kinevezése után, 1988. szeptemberben adta be kilépési nyilatkozatát. 1987. szeptemberben meghívták az első lakiteleki találkozóra, attól kezdve részt vett a Magyar Demokrata Fórum munkájában. Előbb a mozgalom szentendrei csoportjának volt az elnöke, majd meghívták a kibővített országos vezetőségbe, s 1989. márciusban beválasztották a tizenöt tagú elnökségbe. Az ő szerkesztésében készült el a párt programja. Az 1989. októberben tartott II. országos gyűlés után ő lett az MDF politikai alelnöke. Az 1990. évi országgyűlési választásokon mandátumát pártja Pest megyei területi listáján szerezte. 1993. december 11-ig a kulturális, oktatási, tudományos, sport, televízió és sajtó (1992. október 13-tól az átszervezett kulturális, tudományos, felsőoktatási, televízió, rádió és sajtó) állandó bizottság elnöke volt, a továbbiakban 1994. február 15-ig vett részt a bizottság munkájában. 1990. november 5-től az MDF-frakció elnökségi tagja, Kónya Imre belügyminiszterré történt kinevezése után, 1993. decemberében az MDF frakcióvezetőjévé választották. 1991 őszétől az MDF-képviselőcsoporton belül működő liberális műhely egyik szervezője, a Liberális Fórum Alapítvány alapító tagja. Az 1994. évi országgyűlési választásokon Pest megye 11. sz., Szentendre központú választókerületében indult, a második fordulóban 32,60 százalékkal Miakich Gábor (MSZP) mögött a második helyen végzett. A törvényhozásba az MDF országos listájának hatodik helyéről került ismét be. 1994. májustól az MDF nyilvánosságpolitikáért felelős alelnöke volt. 1996. március 4-én, a X. országos gyűlés után kilépett az MDF-ből, a Magyar Demokrata Néppárt alapító tagja, az új párt frakciójában folytatja képviselői munkáját. 1996. április 16-tól az oktatási, tudományos, ifjúsági és sport állandó bizottság, ezen belül az Európai Unióhoz való csatlakozással foglalkozó albizottság tagja.

Kortárs magyar írók, 1945-1997

[KMIK,KK92,KK94,KK96,ÚMIL,HungÉrt1990-93]KULIN FERENC [Miklós]M.: Fiatal magyar prózaírók, szerk., 1980; Hódíthatatlan szellem. Dózsa György és a parasztháború reformkori értékeléséről, tan., 1982; Közelítések a reformkorhoz, tan., 1986; A bukásunk lesz a vesztetek, tört. játékok, 1987; Nemzet és sokaság. Kölcsey Ferenc válogatott tanulmányai, vál., szerk., 1988; A tét, interjúk, esszék, 1994.(Pomáz, 1943. okt. 27.): kritikus, irodalomtörténész.Szocialista Kultúráért 1980.

Országgyűlési Almanach, 1990-94

1943. október 27-én született Pomázon (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye). Szülei 1929-ben Nagyszalontáról települtek át Magyarországra. Édesapja, néhai Kulin Vilmos Sándor közgazdász, 1957-ben minisztériumi tisztviselőként ment nyugdíjba. Édesanyja, Zsíri Szabó Ilona a nagyszalontai főjegyző leánya. Egész életét hat gyermeke fölnevelésének szentelte. Testvérei közül Sándor (1930) orvos, az 1990. évi választások óta országgyűlési képviselő, Ilona (1932) építészmérnök és kőfaragó szobrász, Imre (1936) mezőgazdasági szakújságíró, 1990. szeptembertől Pomáz polgármestere, Gábor (1940) könyvtáros, Péter (1942) gépészmérnök. 1971-ben kötött házasságot Szabó Katalin matematika-fizika szakos középiskolai tanárnővel. Négy gyermekük született: Ágnes (1977), Borbála (1979), Veronika (1980) és Ferenc István (1987). Az általános iskolát Szentistvántelepen illetve Budakalászon végezte. 1961-ben érettségizett az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban. Ezt követően egy évig a Budakalászi Textilgyár szárazkészítő üzemében dolgozott betanított munkásként, majd újabb egy évet - már mint az ELTE BTK magyar-orosz szakos előfelvett hallgatója - az Országos Széchényi Könyvtárban töltött el folyóiratolvasó segédmunkatárs beosztásban. Ezalatt ismerkedett meg közelebbről a reformkor szellemi arculatával, ami döntően meghatározta későbbi érdeklődési területét. A középiskolai tanári oklevél megszerzése után 1968-tól a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnáziumban tanított. 1970-ben az ELTE BTK Irodalomtörténeti Tanszékén lett előbb főállású, majd 1989. szeptembertől szerződéses oktató. 1974-ben védte meg a reformkori Dózsa-képről írt egyetemi doktori disszertációját. 3 önálló tanulmány- illetve drámakötete látott napvilágot. Oktatói munkájával párhuzamosan szerkesztői tevékenységet is folytatott. 1970-1973 között az Irodalomtörténet című folyóirat segédszerkesztője, 1973-tól 1975-ig az ELTE BTK-n megjelentetett Jelenlét című lap felelős szerkesztője, majd 5 éven keresztül, 1980-ig a Mozgó Világ főszerkesztő-helyettese és rovatvezetője volt. E periódus konfliktusai ihlették a Janus Pannoniusról írt történeti drámáját. 1981-ben kinevezték a Mozgó Világ főszerkesztőjének, onnan a kultúrpolitika irányítói 1983-ban eltávolították. Újabb, 1990. január 31-ig szóló főszerkesztői munkát az Írószövetség hetilapja, a Magyar Napló 1989. őszi beindításakor vállalt. 1970-től tagja az Irodalomtörténeti Társaságnak, 1987-től a Kölcsey Társaságnak. 1989-ben lépett be az Írószövetségbe. 1970-ben belépett az MSZMP-be. Szerkesztői munkája során sorozatosan szembekerült a pártvezetéssel, de úgy érezte, hogy vállalnia kell a belső oppozíciót. A sűrűsödő belső és külső konfliktusok kifelé tolták a pártból, végül a négy értelmiségi, Bihari Mihály, Bíró Zoltán, Király Zoltán és Lengyel László kizárása és Knopp András művelődési államtitkári kinevezése után, 1988. szeptemberben adta be kilépési nyilatkozatát. 1987. szeptemberében részt vett az első lakitelki találkozón, attól kezdve bekapcsolódott az MDF munkájába. Előbb a mozgalom szentendrei csoportjának volt az elnöke, majd meghívták a kibővített országos vezetőségbe, s 1989. márciusban a 15 tagú elnökség tagjai közé választották. Az ő szerkesztésében készült el a párt programja. Az 1989. októberben tartott II. országos gyűlés után ő lett az MDF politikai alelnöke. Az 1990. évi választásokon mandátumát pártja Pest megyei listáján szerezte. Országgyűlési képviselőként 1990. május 3. óta a kulturális, oktatási, tudományos, sport, televízió és sajtó állandó bizottság, majd 1992. október 13. óta az átszervezett kulturális, tudományos, felsőoktatási, televízió, rádió és sajtó állandó bizottság elnöke. 1990. november 5-től az MDF frakció elnökségi tagja. 1991 őszétől az MDF képviselőcsoportján belül működő Liberális Műhely egyik szervezője, a Liberális Fórum Alapítvány alapító tagja.

• A nővérek, 1973
• Miért szép?, 1975
• Add tovább, 1976
• Add tovább!, 1976
• Fiatal magyar prózaírók, 1980, cop. 1979
• Hódíthatatlan szellem, 1982
• Magyar felvilágosodás, 1984
• Közelítések a reformkorhoz, 1986
• A bukásunk lesz a vesztetek, 1987
• Kölcsey Ferenc összes versei, 1988
• Nemzet és sokaság, 1988
• Magyar Demokrata Fórum programja, 1989
• Magyar napló, 1989-
• Klasszika és romantika között, 1990
• Kölcsey Ferenc összes versei, 1990
• Kölcsey Ferenc összes versei, 1990
• A tét, 1994
• Biztos lépések, nyugodt jövő!, 1994
• Kölcsey Ferenc, 1998
• Középkezdés, 1998
• Magyar költők, 19. század, 2001
• Mozgó világ, 2003
• A nemzeti tudományok historikuma, 2008
• A kockadobó, 2009
• Magyar költők, 19. század, 2011
• Magyar művészet, 2013-
• Készenlét, cop. 2008
• "Zengett Szíonon a zsoltár", cop. 2010
• A géniusz kötelez, cop. 2012
• Küldetéstudat és szerepkeresés, cop. 2012
• A népköltészet fogalmi megragadása,
• A nép nevében,
• A polgári nemzettudat kialakulása Magyarországon,
• A XVIII. századi francia forradalom árnyékában,
• Az európai egység próbája,
• Az MDF VI. országos gyűlése 2. rész,
• Balázs József,
• Hagyománytudat és politikum a népi írók gondolkodásában,
• Kölcsey és a Himnusz,
• Kölcsey Ferenc Töredékek a vallásról című tanulmányának eszmetörténeti helye,
• Kölcsey vallásbölcselete,
• Külföldi politikusok az RMDSZ III. kongresszusán,
• Mérlegpróba,
• Über die ungarische Kulturpolitik in den vergangenen Jahrzehnten,
• Újhelyi János,

• A magyar irodalom évkönyve 1988-2008; változó szerk.; Széphalom Könyvműhely, Bp., 1989-2009, ()
• Kortárs magyar írók 1945-1997. Bibliográfia és fotótár. Szerk. F. Almási Éva. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1997, 2000. 2 db., ()
• Kortárs magyar írók kislexikona 1959-1988. Főszerk. Fazakas István. Bp., Magvető, 1989. 471 o., ()
• Magyar és nemzetközi ki kicsoda; főszerk. Hermann Péter; Biográf, Bp., 1991-2001, ()
• Magyar ki kicsoda 1990. Több mint 6000 élő magyar életrajza. Főszerk. Hermann Péter, szerk. Markóczy Mária. Bp., Láng Kiadó–TEXOFT Kft., 1990. 667 o., ()
• Országgyűlési almanach / Sturm–féle országgyűlési almanach; szerk. Sturm Albert et al.; Bp., 1886-1940, ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 3 db.; 2. jav., bőv. kiad. 2000. 3 db.; CD kiad. 2000., ()
• Újpest lexikon. Szerk. biz. elnöke Sipos Lajos, főszerk. Hirmann László. Újpest, Újpest Önkormányzata-Kossuth Kiadó, 2002. 623 o., ()

• Szerelemtelevízió I-II. (r.: Tölgyesi Ágnes, 2004)