1998-as választás

1957. szeptember 15-én született Esztergomban. 1981 óta az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének tudományos munkatársa. Társadalomkutatóként érdekképviseleti és közjogi témákban jelentek meg írásai. 1986-87 fordulóján közreműködött 'A rendszerváltás programja', az SZDSZ Kék Könyve alkotmányjogi fejezetének megírásában. Az 1990. évi országgyűlési választásokon mandátumát a Komárom-Esztergom megyei területi listáról szerezte. Részt vett az MDF-SZDSZ megállapodás létrehozásában. 1995-ben a független képviselőkhöz csatlakozott.

94-es képviselői életrajzok

1957. szeptember 15-én született Esztergomban (Komárom megye). Az általános és a középiskolát szülővárosában végezte, 1975-ben érettségizett. A kötelező sorkatonai szolgálat után az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán folytatta tanulmányait. 1981-ben szerzett jogi diplomát, azóta az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének a tudományos munkatársa. Kutatóként érdek-képviseleti és közjogi témákban jelentek meg írásai. 1986-1987 fordulóján közreműködött a Fordulat és reform című tanulmánykötet megírásában. 1988-ban Gazdasági érdekképviseletek Magyarországon című könyvében foglalta össze kutatási eredményeit. Neve szélesebb körben 1988 nyarától, az egyesülési és gyülekezési törvénytervezetek, illetve a választójogi törvénytervezet vitájában vált ismertté. 1988-1989 fordulóján elkészítette a szabad demokraták A rendszerváltás programja című dokumentumának alkotmányjogi fejezetét, és szerzőtársa volt a politikai átmenetről szóló fejezeteknek. 1989 tavaszán lépett be a Szabad Demokraták Szövetségébe. Kezdettől fogva egyik meghatározó résztvevője volt az Ellenzéki Kerekasztalnak, majd a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásoknak. Az EKA részéről Sólyom Lászlóval együtt ő tárgyalt az MSZMP delegációjával a megbeszélések megkezdéséről. Az alkotmányozással és a választójogi törvénnyel foglalkozó albizottságokban az EKA-delegáció vezetője volt. Kezdeményezte és elfogadtatta azt a jelenleg is érvényes vegyes - egyéni és listás -, nem arányos választási rendszert, mely ezzel és a jelöltállítás szigorú feltételeivel megakadályozta számtalan kis párt parlamentbe kerülését, s így az ország kormányozhatatlanságát. Ellenzéki oldalról ő készítette el több sarkalatos törvény szövegtervezetét. A tárgyalásokon elért eredmények ellenére 1989. szeptember 18-án pártja nevében nem írta alá a tárgyalások alapján készült megállapodást; népszavazást kezdeményezett a kimaradt, illetve tisztázatlanul hagyott kérdésekről. Jelentős a szerepe abban, hogy Magyarországon nem elnöki, hanem parlamentáris rendszer jött létre. Az SZDSZ 1989. őszi küldöttgyűlésén - a legtöbb szavazattal - ügyvivővé és az országos tanács tagjává választották. Az 1990. évi országgyűlési választásokon lakóhelyén, Budapest 12. sz. (IX. ker.) választókerületében a második fordulóban második lett, mandátumát pártja Komárom-Esztergom megyei területi listáján szerezte. 1990. április végén az MDF és az SZDSZ között létrejött - a köztársasági elnök személyére és a kétharmados törvények körének szűkítésére vonatkozó -, az ország kormányhozhatóságát előmozdító megállapodás egyik létrehozója, majd pártja részéről Kis Jánossal és Pető lvánnal együtt a dokumentum aláírója. Az 1990. május 2-án megalakult Országgyűlésben az SZDSZ frakcióvezetője lett. Május 3-tól az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi állandó bizottság, illetőleg az ügyrendi különbizottság tagja. 1990. december 29-től az Állami Számvevőszék szervezetét és működését felülvizsgáló ad hoc bizottságban is dolgozott. Az alkotmányügyi bizottságban viselt tagságáról 1992. február 18-án, megnövekedett elfoglaltságára való tekintettel lemondott. 1990. október 15-én pártja néhány vezetője lemondásra szólította fel frakcióvezetői tisztségéről. 1990. december 2-án, a szombathelyi küldöttgyűlésen a legtöbb ajánlással jelölték ügyvivőnek, azonban csak az országos tanácsban vállalt tagságot. 1991. január 19-én, a Pakson tartott frakcióvezető-választáson alig maradt alul az addigi megbízott frakcióvezetővel, Pető Ivánnal szemben, frakcióvezetőségi tagságot azonban nem vállalt. Kis János pártelnök lemondása után, 1991. november 23-án az SZDSZ küldöttgyűlésén pártja elnökévé választották. E tisztét egy éven át töltötte be. Az 1992. őszi tisztújításon ügyvivő lett; 1994-től nem tölt be párttisztséget. Az 1994. évi országgyűlési választásokon újra Budapest 12. sz. választókerületében indult, s szerepelt az SZDSZ országos listáján (3.) is. Mint egyéni jelölt a választások második fordulójában 30,21 százalékkal a harmadik helyen végzett, mandátumát az országos listáról szerezte. 1996. március 4-ig az Országgyűlés számvevőszéki állandó bizottságában dolgozott. 1996. augusztus 30-án bejelentette kilépését az SZDSZ-ből; 1996. szeptember 1-jétől függetlenként folytatja képviselői munkáját.

Országgyűlési Almanach, 1990-94

1957. szeptember 15-én született Esztergomban (Komárom megye). Az általános és középiskolát szülővárosában végezte, 1975-ben érettségizett. A sorkatonai szolgálat után az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán kezdte meg tanulmányait. 1981-ben szerzett jogi diplomát, azóta az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének tudományos munkatársa. Kutatóként érdekképviseleti és közjogi témákban jelentek meg írásai. 1986-87 fordulóján közreműködött a Fordulat és reform című tanulmánykötet megírásában. 1988-ban Gazdasági érdekképviseletek Magyarországon című könyvében foglalta össze kutatási eredményeit. Neve szélesebb körben 1988 nyarától az egyesülési és gyülekezési törvénytervezetek, illetve a választójogi törvénytervezet vitájában vált ismertté. 1988-89 fordulóján elkészítette a szabaddemokraták A rendszerváltás programja című dokumentumának alkotmányjogi fejezetét, és szerzőtársa volt a politikai átmenetről szóló fejezeteknek. 1989 tavaszától lett tagja a Szabad Demokraták Szövetségének. Kezdettől fogva egyik meghatározó résztvevője volt az Ellenzéki Kerekasztalnak, majd a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásoknak. Az EKA részéről Sólyom Lászlóval együtt ő tárgyalt az MSZMP delegációjával a tárgyalások megkezdéséről. Az alkotmányozással és a választójogi törvénnyel foglalkozó albizottságokban az EKA delegáció vezetője volt. Kezdeményezte és elfogadtatta azt a jelenleg is érvényes vegyes - egyéni és listás -, nem arányos választási rendszert, mely ezzel és a jelöltállítás szigorú feltételeivel megakadályozta számtalan kis párt parlamentbe kerülését, s így az ország kormányozhatatlanságát. Ellenzéki oldalról ő készítette több sarkalatos törvény szövegtervezetét. 1990. szeptember 18-án pártja nevében nem írta alá a tárgyalások alapján készült megállapodást. Népszavazást kezdeményezett a megállapodásból kimaradt, illetve tisztázatlanul hagyott kérdésekről. Jelentős a szerepe abban, hogy Magyarországon nem elnöki, hanem parlamentáris rendszer van. Az SZDSZ 1989. őszi küldöttgyűlésén a legtöbb szavazattal ügyvivővé és az Országos Tanács tagjává választották. Az 1990. évi választásokon lakóhelyén, Budapest 12. sz. (IX. ker.) választókerületében a második fordulóban második lett, mandátumát pártja Komárom-Esztergom megyei listáján szerezte. 1990. április végén az MDF és az SZDSZ között létrejött - a köztársasági elnök személyére és a kétharmados törvények körének szűkítésére vonatkozó -, az ország kormányhozhatóságát előmozdító megállapodás egyik létrehozója, majd pártja részéről Kis Jánossal és Pető Ivánnal együtt egyik aláírója volt. Az 1990. május 2-án alakult országgyűlésben az SZDSZ frakcióvezetője lett. Május 3-tól az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi állandó bizottság, illetőleg az ügyrendi különbizottság tagja. 1990. december 29. óta az Állami Számvevőszék szervezetét és működését felülvizsgáló ad hoc bizottságban is dolgozik. Az alkotmányügyi bizottságban viselt tagságáról 1992. február 18-án megnövekedett elfoglaltságára való tekintettel lemondott. 1990. október 15-én pártja néhány vezetője lemondásra szólította fel frakcióvezetői tisztségéről. 1990. december 2-án a szombathelyi küldöttgyűlésen a legtöbb ajánlással jelölték ügyvivőnek. Akkor az Országos Tanács tagságon kívül más tisztséget nem vállalt. 1991. január 19-én, a Pakson tartott frakcióvezető választáson alig maradt alul az addig megbízott frakcióvezetővel, Pető Ivánnal szemben. Frakcióvezetőségi tagságot nem vállalt. Kis János pártelnök lemondása után, 1991. november 23-án az SZDSZ küldöttgyűlésén pártja elnökévé választották.

• Gazdasági érdekképviseletek Magyarországon, 1988
• Elégedetlenségek egyensúlya, 1999
• A liberalizmus folytonossága, 2008
• A hármas teher: átmenet, csatlakozás, globalizáció,
• Alapjogok a társadalomban,
• A végrehajtó hatalom szervei: az államfő és a kormány,
• Az alapjogok valóban jogállami szabályozásáról,
• Az igazságszolgáltatás szervei,
• Az önkormányzatok,
• Die "ausgehandelte" Revolution zwischen Apathie und Zivilgesellschaft,
• Hogyan szabályozható a gazdaság az alkotmányban?,
• Oppositioneller Runder Tisch 1992,
• Országgyűlés és választójog,
• Peregružennaâ demokratiâ,
• Tézisek az alkotmányozás folyamatáról és az új alkotmány alapvető szabályairól,

• Katolikus világiak a magyar közéletben. Szerk. Huszthy Ádám. [Bp.], Corvinus Kiadó, 2000. 240 o., ()
• Ki kicsoda 2000. Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20000 kortársunk életrajza. Főszerk. Hermann Péter, vál., szerk. A. Gergely András et al. Bp., Biográf Kiadó–Greger Média Kft., 1999. XXXII, 1820 o. 2 db, ()
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-., ()
• Országgyűlési almanach / Sturm–féle országgyűlési almanach; szerk. Sturm Albert et al.; Bp., 1886-1940, ()
• Parlamenti választások 2002. A 2002. április 7-én és 21-én megválasztott 386 országgyűlési képviselő életrajza. A Ki Kicsoda szerkesztőség kiadványa. Szerk. Hermann Péter. Bp., Poligráf Kiadó, 2002. 197 o., ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()

• Szerelemtelevízió I-II. (r.: Tölgyesi Ágnes, 2004)