Andrásfalvy Bertalan     ☰ Sopron 1931.11.17   ☷    |   férfi, muzeológus, néprajzkutató, politikus, országgyűlési képviselő, országgyűlési képviselőjelölt
618690
archontológia

Művelődési és Közoktatási Minisztérium

miniszter
1990.05.23 - 1993.02.23

Országgyűlés

képviselő
1990.05.02 - 1994.06.28
választási adatok
település neve szavazatszám  szavazatarány választási eredmények
egyéni jelöltre adott szavazatok, 1990.03.25 
Bogád10136.5
Birján2512.6
Ellend1815.0
Kozármisleny31022.8
Szemely2217.3
Nagykozár8920.7
Pereked1010.4
Berkesd6924.5
Pécs819810.0
Szilágy116.8
Pécsudvard5919.1
Romonya4119.6
Magyarsarlós2819.0
Lothárd1817.5
egyéni jelöltre adott szavazatok, 1990.04.08 
Birján6543.6
Ellend1720.5
Kozármisleny34538.3
Szemely3334.4
Nagykozár7624.9
Pereked1017.2
Berkesd9044.6
Pécs834814.0
Szilágy119.2
Pécsudvard7233.3
Romonya5638.6
Magyarsarlós2323.7
Lothárd3136.9
Bogád11353.1

 

életrajzok

Dunántúli Napló

1931-ben születtem Sopronban, tisztviselő családban, hárman vagyunk testvérek. Sopronban kezdtem iskoláimat, Budapesten érettségiztem és szereztem néprajz-muzeológusi diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, 1955-ben. Szekszárdon a múzeumiban kezdtem el pályámat; 1961-ben kerültem Pécsre, a Dunántúli Tudományos Intézetbe. 1976-tól a Levéltárban, majd a pécsi múzeumban dolgoztam és a Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoportjában. Jelenleg a pécsi egyetemen szervezem a néprajzi tanszéket, ahol mintegy 20 éve tanítóik és tartok előadásokat néprajzból. 1965-ben vettem feleségül Gere Máriát, három, még tanulmányaikat végző fiam van. Hivatásomnak tekintem a magyar és a vele együttélő népek hagyományainak, műveltségének, egykori és mai életének kutatását. Több tanulmányt, könyvet írtam népünk életmódjáról, gazdálkodásáról, művészetéről, a határainkon túl élő magyar néprajzi csoportok körében is, részt vettem tanárok, népművelők, művészeti együttesekben tevékenykedő fiatalok továbbképzésében, múltunk értékeinek megismertetésében. 1971-ben nyertem el a történettudományok – néprajz kandidátus címet és 1983-ban a magyar néprajzkutatók kitüntetését, a Győrffy István Emlékérmet. Meggyőződésem, hogy a múlt tapasztalatai, bevált gyakorlata a legfontosabb útmutató jelen dolgaink rendezésében és a jövő tervezésében. Az egyszerű, sokszor nagy szegénységben élő emberek nagy bölcsessége többet ér minden ideológiánál és elméletrendszernél. A Demokrata Fórum fő feladata és lényege az, hogy biztassa és támogassa az emberéket saját akaratuk, véleményük és ízlésük szerinti életük megszervezésében, közösségeik kialakításában. Ehhez mindenkinek joga van, ha keresztény alapon áll, ami egyszerűen csak annyit jelent a társadalomban, hogy nem kíván mást magának, mint másnak. Ha mindenki félelem nélkül kimondja véleményét, akkor a sokféleségből megszülethetnek a többség számára legalkalmasabb törvények és megvalósulhat a békesség környezetünkben, magunkban és a nagyvilágban. Az ember jóra született és képes a jóra.

Kortárs magyar írók, 1945-1997

ANDRÁSFALVY BERTALAN [eredeti név: 1938-ig Andráscsik]A néprajztud. kandidátusa 1971, doktora 1990; A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal 1994.[APV,MKK,KK94,KK96,ÚMIL,Révai1]M.: A sárköziek gazdálkodása a XVIII. és XIX. században, Pécs, 1965; A Sárköz és a környező Duna menti területek ősi ártéri gazdálkodása és vízhasználata a szabályozás előtt, 1973; Duna mente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya megyében az ármentesítés befejezéséig, Szekszárd, 1975; Néprajzi alapismeretek, 1982.(Sopron, 1931. nov. 17.): néprajzkutató.

Országgyűlési Almanach, 1990-94

1931. november 17-én született Sopronban (Sopron vármegye). Édesapja, Andrásfalvy Károly Kolozsvárott született, szobrászművésznek készült. A vitézségi éremmel kitüntetett önkéntes tüzérfőhadnagy 1919-ben Magyarországra menekült. A mezőgazda valamint jogászi képesítés megszerzése után az Eszterházy hitbizomány szolgálatába lépett, 1949 után csak alkalmi segédmunkákat kapott. Anyai ágon gyökerei a Felvidékre nyúlnak vissza. Édesanyja, Mezey Judit ötvösként dolgozott. Két testvére - András és Csák Pál - agrármérnökök. 1965-ben nősült, felesége Gere Mária statikus-szerkesztő. Gyermekeik: Péter (1966), András (1967) és Bertalan (1970), mindannyian tanulnak. Elemi iskoláit szülővárosában járta. A gimnáziumot a soproni bencéseknél kezdte, majd a család Budapestre költözése után a cisztereknél folytatta. 1950-ben érettségizett a József Attila Gimnáziumban. Ekkor beiratkozott az ELTE BTK román-magyar nyelv és irodalom, 1951-től néprajz-muzeológus szakpárosítására. Muharay Elemér jóvoltából már egyetemi évei alatt bekapcsolódott az akkori Népművészeti Intézet néprajzi, néptánc és népköltészeti gyűjtőmunkájába, falusi népi együttesek szakmai segítésébe. A diplomavédés után, 1955-től a szekszárdi múzeumban dolgozott muzeológusként. 1960 és 1976 között az MTA Dunántúli Tudományos Intézetének munkatársa Pécsett. Ezalatt 1961-ben egyetemi doktori, 1971-ben a történettudományok (néprajz) kandidátusa címet szerzett a Duna menti árterek népi gazdálkodásáról írott értekezésével. 1965-ben kertész üzemmérnökként végzett a kecskeméti Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum gyümölcs- és szőlőtermesztési szakán. 1976-ban a Baranya Megyei Levéltár főmunkatársa. 1977-től 1985-ig a pécsi Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályát vezette. 1985-89-ben az MTA Néprajzi Kutatócsoport munkatársa. 1972-től a Pécsi Tanárképző Főiskola (később Janus Pannonius Tudományegyetem) meghívott előadója, 1989. november 1-jétől kinevezett docense. 1990. május 24-től az új kormány művelődési és közoktatási minisztere. Kutatási területe a magyar és a vele együtt élő népek hagyományai, néprajza. Első nagyobb munkáját a sárköziek gazdálkodásáról írta. Feltárta a magyarországi vörösbor-kultúra történetét. A szakirodalom leginkább az árterek gazdálkodásáról írt munkáit méltatta. 1990. decemberben védte meg a magyar gyümölcskultúra néprajzi vonatkozásairól készített akadémiai doktori értekezését. Meggyőződése, hogy a népismeret a jövő műveltségének fontos része lesz, alapja a Duna menti népek megbékélésének és együttműködésének. 1980-ban a Svéd Királyi Akadémia Eriksson Díjjal tüntette ki, 1983-ban pedig megkapta a magyar néprajzkutatók szakmai kitüntetését, a Györffy István Emlékérmet. Nézetei miatt sokszor voltak nehézségei (többek között sokáig nem kapott állást az MTA Néprajzi Kutatócsoportjánál és nem nevezték ki az ELTE BTK-n), mivel néprajzi és helytörténeti írásaiban is hangsúlyozta a sajátos magyar fejlődés és műveltség értékeit. A Bibó Emlékkönyvben 1979-ben közölt írásától számítja magát nyílt ellenzékinek. 1988. novemberben csatlakozott az MDF-hez, annak kereszténydemokrata, népi-nemzeti áramlatához tartozónak vallja magát. 1989-90. folyamán az MDF Országos Választmány tagja és a pécsi szervezet elnöke volt. Az 1990. évi választásokon a második fordulóban szerzett mandátumot Baranya megye 1. sz., pécsi választókerületében. 1990. augusztus 29-től az IPU magyar-finn baráti tagozata elnöke.

könyvei

róla szóló könyvek

film
filmszereplés
linkek