ABCD - Bodor Ádám

Bodor Ádám ☰ Kolozsvár 1936.02.22 ☷ | író

619098

Bodor Ádám (989980 | - )

kitüntetések

Kossuth-díj
2003.03.15

életrajzok

Kortárs magyar írók, 1945-1997

A Kolozsvári Írói Egyesület Díja 1969, 1974; Pezsgő-díj 1974; Elsőkötetesek Díja 1969; A Ro. Írószövetség Prózadíja 1970, 1975; Kritikusok Díja 1975; Az Év Könyve Jutalom 1985, 1989; JA-díj 1986; Déry Tibor-jutalom 1989, 1992; Artisjus Irodalmi Díj 1990; A Magyar Napló Díja 1991; A Holmi novellapályázatának I. díja 1991; Kortárs-díj 1991; A Soros Alapítvány Életműdíja 1992; Krúdy Gyula-díj 1992; MR Hangjáték Szerzői Díj 1993; Pro Literatura-díj 1996; Márai Sándor-díj 1996; A Soros Alapítvány Alkotói Díja 1998; A Magyar Köztársaság Babérkoszorúja 1998.BODOR ÁDÁM[KMIK,ROMIL,KK92,KK94,KK96,ÚMIL,MIB8](Kolozsvár, 1936. febr. 22.): író. [ROM, 1982-től MO]M.: A tanú, elb., Bk., 1969; Plusz-mínusz egy nap, elb., karcolatok, Bk., 1974 [románul: Bk., 1979]; Megérkezés északra, elb., karcolatok, Bk., 1978; Milyen is egy hágó?, elb., 1980; A Zangezur hegység, elb., karcolatok, Bk., 1981; Az Eufrátesz Babilonnál, vál. elb., 1985 [angolul: Edinburgh, 1991]; Vissza a fülesbagolyhoz, vál. elb., Pécs, 1992 [második, bővített kiad. Pécs, 1997]; Sinistra körzet. Egy regény fejezetei, 1992.

Romániai magyar irodalmi lexikon, 1981

Bodor Ádám (Kolozsvár, 1936. febr. 22.) — író. A kolozsvári középiskolai éveit megszakító válságos helyzetek meditációra, összehasonlításokra alkalmas élményeivel jutott el az irodalomhoz. Fordulatokban gazdag életrajza — többek között gépgyári munkás, ref. teológus, fordítóirodai alkalmazott, levéltáros — nem közvetlen tényszerűségében, inkább a gondolati általánosítás síkján határozza meg elbeszéléseinek hangját, világlátását. Első novelláját az Utunk közölte 1965-ben, bemutatkozására a Forrás-sorozatban 1969-ben került sor A tanú c. kötettel (novellák, K. Jakab Antal előszavával). Ezt követte a Plusz-mínusz egy nap (1974) és a Megérkezés északra (1978). Elbeszéléseinek tárgyát mindig úgy választja meg, hogy nem a konkrét helyhez és időhöz köthető anekdotikum, hanem az emberi vagy emberalatti magatartás kerüljön előtérbe. Nem a fasizmus sokszor megírt rémségeit idézi fel, hanem a kiszolgáltatottságot, az erőszak természetét elemzi (Utasemberek); nem egy-egy különc figura érdekli, hanem maga az elmagányosodás (Egy idegen városban), az álhumánum megnyilvánulásai (A réten). A mítosz sem önmagáért vonzza — mítoszrombolása jellegzetesen II. világháború utáni, de ugyanakkor egyetemes igényű (Triptichon). Az emberi kapcsolatok XX. századi természetrajzát írja (ezért foglalkoztatja oly sokat az elidegenedés), a hitelüket vesztett bizonyosságok helyét a nyugtalanító kérdés foglalja el, a történelmi időt, novelláinak, karcolatainak cselekmény-, ill. történésidejét a filozófiai idővel igyekszik összehangolni. (Jellemző e szempontból a Milyen is egy hágó?) Mindez elbeszéléseinek legfőbb formai sajátosságában, a befejezetlenségben nyilvánul meg. Írásait a stiláris-szerkezeti kimunkáltság emeli ki, a látszólag jelentéktelen témák esetében is. Egy novellája német fordításban is megjelent (Die Hinrichtung, Karpaten Rundschau 1969/13), egy-egy novelláját (Plusz-mínusz egy nap, Utasemberek) Budapesten Fábri Zoltán, ill. Bacsó Péter filmesítette meg. Román fordításban megjelent kötete: Plus-minus o zi (1979). (K. L.)Szőcs István: A személyiség háttere. Igaz Szó 1968/2. — K. Jakab Antal: Gyilkosok, kísértetek, istenek. Utunk 1968/48. — Bretter György: A tisztaság útvesztőin. Utunk 1969/35; uő: Csodálkoznak? Miért? Miért? Utunk 1974/17; újraközölve Itt és mást. 1979. 379–84. — Kántor Lajos: Rendhagyó indulás. Napjaink, Miskolc 1970/6. — Markó Béla: A megtisztított látvány. Igaz Szó 1979/8.

könyvei