Kovács András Ferenc     ☰ Szatmárnémeti 1959.07.17   ☷ 2023.12.30   |   esszéíró, költő, műfordító
621848
életrajzok

Kortárs magyar írók, 1945-1997

A Ro. Írószövetség Debüt Díja 1983; Déry Tibor-díj 1992; A Ro. Írószövetség versdíja 1993; Artisjus Irodalmi Díj 1994; A Ro. Írószövetség Nemzetiségi Díja 1994; Füst Milán-díj 1994; A Hét Nívódíja 1994; Poesis-díj (Szatmárnémeti) 1994; Alföld-díj 1995; JA-díj 1996; Ady Endre-díj (Soros) 1996; Kortárs-díj 1996; Tiszatáj-díj 1998.[KMIK,KK94,KK96,ÚMIL,ROMIL,KKACs,RMKK]KOVÁCS ANDRÁS FERENCM.: Tengerész Henrik intelmei, v., Bk., 1983; Tűzföld hava, v., Bk., 1988; Kótya-lapótya, gyv., Bk., 1990; Költözködés, v., Pécs-Bk., 1993; Üdvözlet a vesztesnek 1983-1993, v., 1994; Manótánc, v., Kvár-Bp., 1994 [románul: Cântec şui, Kvár-Bp., 1994]; Lelkem kockán pörgetem (1982-1992), Pécs-Bk., 1994; És Christophorus énekelt, v. gy. [tart.: Flamand kutyavadászat (1983-1990), Én, Scardanelli (1992-1994) versei], Pécs-Bk., 1995; Scintilla animae, esszék, Kvár, 1995; Jack Cole daloskönyve, v., Kvár-Pécs, 1996.(Szatmárnémeti, Nagybánya tart., 1959. júl. 17.): költő, esszéíró, műfordító. [ROM]

Romániai magyar irodalmi lexikon, 1981

Kovács András Ferenc (Szatmárnémeti, 1959. júl. 17.) – költő, műfordító. ~ Ferenc (Marossárpatak, 1927) fia. Szülővárosában érettségizett (1978), magyar–francia szakos tanári diplomát a Babeş–Bolyai Egyetem filológiai karán szerzett (1984). Székelykeresztúrról ingázva Szentábrahámon (1984–86), Siménfalván (1986–88), majd újra Szentábrahámon tanít. 1990 januárja óta a Látó szerkesztője, 1991-től a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola előadója is. Műfordítással már középiskolásként jelentkezett iskolája lapjában, a Diákszóban. Verseket, műfordításokat 1978-tól közöl a Szatmári Hírlap, Utunk, Napsugár, Igaz Szó, valamint a magyarországi Kortárs, Alföld, Jelenkor s más lapok hasábjain. Szerepelt az Ötödik évszak (Mv. 1980) c. antológiában. Az Echinox szerkesztője (1983). Már első verseskötete, a Tengerész Henrik intelmei (1984) alapján az érett költők közé sorolta a kritika. Cs. Gyímesi Éva szerint “stílusában a legmeglepőbb a nyelvi perifériák – az archaikus és az újszerű, a választékos és a népies, a preciőz és a közönséges – gyakori találkozása”. Borcsa János ifjúkori színház-élményekkel magyarázza, hogy verseiben “az elsüllyedtnek tűnt középkori nevetéskultúra különböző formái és szertartásai, elemei és szimbólumai” élnek. Költeményeit élénk szelleme, kitűnő nyelv- és stílusérzéke is jellemzi. Tűzföld hava c. második verseskötetének (1988) verseiben a társkeresés vágya jut kifejezésre. Legnyilvánvalóbb erényük a formai virtuozitás, az élőbeszéd közvetlen természetességével hatnak. Hellén derű, reneszánsz racionalitás, klasszikus szigor, rokokó báj, szűkszavú keleti bölcsesség, modern, de megtervezett borzasság egyesül a kötetben. Költőelődök, elképzelt kortársak, versformák és ódon hangulatok mögé rejtőzik, játéka azonban véresen komoly. Válogatta, ill. elő- vagy utószóval látta el Marin Sorescu legszebb és François Villon összes verseit (1987), bevezette Frederico García Lorca válogatott verseinek kötetét is. (B. L.)Markó Béla: Mire jó a forma? Igaz Szó 1984/3, uő. Don Quijote igazsága. Igaz Szó 1989/9. – Cs. Gyímesi Éva: A rejtőzködő lírikus. Utunk 1984/12; uő. Kinek szoros, kinek tág. Verselemzés. Utunk 1987/44. – Szávai Géza: Új garabonciás. A Hét 1984/16. – Borcsa János: A Forrás költői – 1983. Korunk 1984/16. – Szász János: Negyven vers... A Hét 1989/6. – Mózes Attila: A forma öröme. Utunk 1989/13. – Szőcs István: Könyv átutazóban. A Hét 1989/23.

könyvei

róla szóló könyvek
filmszereplés
linkek