Benkő Samu     ☰ Lőrincfalva 1928.02.25   ☷ 2021.12.21   |   akadémikus, esztéta, férfi, művelődéstörténész
622081
archontológia

Magyar Tudományos Akadémia

külső tag
1990.05.21 - 2021.12.21
életrajzok

Kortárs magyar írók, 1945-1997

A Ro. Írószövetség Díja 1971, 1984; A filozófiai tud. doktora 1978; A Ro. Akadémia díja 1980; Az MTA külső tagja 1990; Nagy Imre-emlékplakett 1994; Déry Tibor-jutalom 1994; A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje 1994; Kemény Zsigmond-díj 1997; Széchenyi-díj 1997; Tőkés László Alapítvány díja 1997.BENKŐ SAMU [álnév: Benkő Mátyás, Dósa Ferenc](Lőrincfalva, Maros-Torda m., 1928. febr. 25.): művelődéstörténész. [ROM]M.: Minek nevezzelek, v.ant., szerk., Bk., 1955; Tanulmányok az erdélyi kapitalizmus kezdeteiről [Csetri Elekkel, Imreh Istvánnal], Bk., 1956; Kemény Zsigmond Naplója, bevez., Bk., 1966; Bölöni Farkas Sándor. Utazás Észak-Amerikában, bev., jegyz., Bk., 1966; Bolyai János vallomásai, Bk., 1968 [románul: 1976]; Sorsformáló értelem. Művelődéstörténeti dolgozatok, Bk., 1971; Murokország. Művelődéstörténeti barangolás szülőföldemen, Bk., 1972; A felvilágosodás meggyökerezésének néhány sajátossága az erdélyi magyar művelődésben, Kvár, 1973; Bolyai-levelek, szerk., Bk., 1975; Confesiunile lui Bolyai János, Bk., 1976; II. Rákóczi Ferenc: Fejezetek a Vallomásokból, szerk., Bk., 1976; Ormós Zsigmond: Szabadelmű levelek vagy democrat lapdacsok aristocrat görcs ellen, szerk., Bk., 1976; A helyzettudat változásai, műv. tört. írások, Bk., 1977; Apa és fiú. Bolyai-tanulmányok, 1977; A legszebb élet, amit magamnak el tudtam képzelni, beszélgetések Kós Károllyal, Bk., 1978; Haladás és megmaradás, műv. tört. tan., 1979; Erdélyi Muzéum 1814-1818, vál., bev., Bk., 1979; Széchenyi István: Közjóra való törekedések, szemelvények, összeáll., bev., Bk., 1981; Őrszavak, műv. tört. írások, Bk. [-Bp.], 1984; Szenci Molnár Albert: Napló és más írások, vál., bev., Bk., 1984; Permanenţâ şi devenire, Bk., 1984; Újfalvi Sándor: Az erdélyi régibb és közelebbi vadászatok és vadak, s. a. r., bev., jegyz., Bk., 1990; Nagy Géza, a literátor és művelődésünk mindenese, Kvár, 1991; Kós Károly: Életrajz, közzéteszi, Bp.-Bk., 1991; A romániai magyar tudomány helyzete és az Erdélyi Múzeum-Egyesület feladatai, 1993; Újrakezdések. Tanulmányok, előadások, beszélgetések, búcsúztatások. 1990-1994, Csíkszereda, 1996.[ROMIL,KMIK,MTAA,KK92,KK94,KK96,ÚMIL, KKACs,K-L,RMKK,OSZKK]

Romániai magyar irodalmi lexikon, 1981

Benkő Samu (Lőrincfalva, 1928. febr. 25.) — művelődéstörténész. B. Nagy Margit férje. Középiskolai tanulmányait a marosvásárhelyi, majd a kolozsvári ref. kollégiumban végezte. A Móricz Zsigmond Kollégium tagja. Tanári képesítést a Bolyai Tudományegyetem filozófiai karán szerzett, ahol Gaál Gábor mellett egyetemi gyakornok, később tanársegéd (1949–52); közben fél évig általános iskolai tanár Fazekasvarsándon. 1953-tól az Akadémia kolozsvári Történeti Intézetében kutató, majd főkutató. 1975-től az RSZK Akadémiája kolozsvári könyvtárának tudományos főkutatója. 1957–58-ban szerkesztő a Korunknál, a Kriterion Könyvkiadónál megjelenő Téka-sorozat szerkesztőbizottsági tagja. Érdeklődése mindinkább a hazai művelődéstörténet felé irányul, annak is a XVIII–XIX. századi hagyományait kutatja. Első cikke a marosvásárhelyi Szabad Szóban jelent meg 1946-ban, azóta valamennyi hazai magyar folyóiratban folytat közírói, kritikai és szakírói munkásságot. Úttörő munkát végzett Bolyai János kéziratos hagyatékának feldolgozásában, ilyen irányú kutatásait a szakemberek (Tóth Imre) és írók (Németh László) egyaránt magasra becsülik. Tanulmánya az első erdélyi magyar folyóiratról (Korunk 1957/8), Kemény Zsigmond publicisztikájának eszmetörténetéről (Korunk 1964/12 és 1965/1) s Petőfi-elemzése (A história és a vers, Igaz Szó 1969/11) forrásértékű. Közreadta Kemény Zsigmondnak a sepsiszentgyörgyi levéltárból előkerült naplóját; a bevezető tanulmány itthon s külföldön is nagy visszhangot váltott ki. Újabb Kemény-tanulmányaiban az író történelmi érdeklődését, a nemzetiségi kérdésről 1860–61-ben írott cikkeit és műveltségének rétegeit elemzi (Kemény Zsigmond műveltsége, A regény és a történelem, Korigény és erkölcsi parancs). Mindhárom eredetileg 1975-ös tanulmány A helyzettudat változásai c. kötetben. Munkatársa az Istoria României III. kötetének (1964), egyik fordítója az Erdély története c. akadémiai munkának (1964) és fordítója Victor Cheresteşiu A balázsfalvi nemzetgyűlés (1967) c. művének, társszerkesztője a Revoluţia de la 1848–1849 din Transilvania (I. 1977; II. 1979) c. sorozatnak s a Székely felkelés 1595–1596 c. kötetnek (Demény Lajossal és Vekov Károllyal, románul 1978, magyarul 1979). Írásait a múlt közelhozása napjainkhoz, a honi helytállás és európai kitekintés összhangkeresése, a mondandó választékos megfogalmazása jellemzi. Művelődéstörténeti dolgozataival nemcsak a haladó erdélyi hagyományokat teszi élővé, hanem új, tudományos megalapozást is ad a korszerű humanista nemzetiségi öntudatnak, feloldva “egyetemesség és provincia századok óta hordozott ellentmondását”. Tudomány- és iskolatörténeti írásaiban a kultúra egyetemes eredményeinek birtokbavételét és az alkotómunka hazai kibontakozását vizsgálja. Munkái: Az erdélyi műszaki és gazdasági értelmiség kialakulásának kérdéséről (a Csetri Elekkel és Imreh Istvánnal közös Tanulmányok az erdélyi kapitalizmus kezdeteiről c. kötetben, 1956); Bolyai János vallomásai (1968, 2. kiadás 1972, románul 1976); Sorsformáló értelem (művelődéstörténeti dolgozatok, 1971); Murokország. Művelődéstörténeti barangolás szülőföldemen (1972); A helyzettudat változásai (művelődéstörténeti dolgozatok, 1977); Apa és fiú (Bolyai-tanulmányok, Bp. 1978); “A legszebb élet, amit magamnak el tudtam képzelni” (beszélgetései Kós Károllyal, 1978); Haladás és megmaradás (művelődéstörténeti tanul-mányok, Bp. 1979). Szerkesztésében megjelent kiadványok: Minek nevezzelek (száz szerelmes vers magyar klasszikus költőktől, 1955); Arany János: Toldi, Toldi szerelme, Toldi estéje (utószóval, 1956); Bölöni Farkas Sándor: Utazás Észak-Amerikában (bevezető tanulmánnyal, jegyzetekkel, 1966); Kemény Zsigmond naplója (1966, 2. kiadás Bp. 1974); Bolyai-levelek (Téka 1975); II. Rákóczi Ferenc: Fejezetek a Vallomásokból (Téka 1976); Ormós Zsigmond: Szabadelmű levelek vagy demokrát lapdacsok aristocrat görcs ellen (Téka 1976); Erdélyi Muzéum 1814–1818 (válogatás bevezetővel, Téka 1979). Írói álnevei: Benkő Mátyás, Dósa Ferenc.Kozma Dezső: Kemény Zsigmond Erdélyben. Utunk 1966/24. — Rigó László: Kemény Zsigmond naplója. Irodalomtörténeti Közlemények, Bp. 1967/3. — Imreh István: Útleírás, mely utat mutat. Korunk 1967/4. — Mikó Imre: Bolyai János vallomásai. Igaz Szó 1969/2. — Tóth Imre: A második mérföldkő a Bolyai-kutatásban. Korunk 1969/3. — Vekerdi László: Bolyai János vallomásai. Valóság, Bp. 1969/4; újraközölve Befejezetlen jelen, Bp. 1971. 486–90. — Trócsányi Zsolt: Erdélyi arcok — Két tanulmánykötetről. Tiszatáj, Szeged 1969/10. — Gáll Ernő: Értelmiségünk múltjának kutatója. A Hét 1971/49. — Szilágyi Domokos: Sorsformáló értelem. Könyvtári Szemle 1972/1. — Balogh Edgár: Serkentő párhuzamok; Bajor Andor: Megmentett múlt. Igaz Szó 1972/3. — Marosi Péter: Murokországi kóstoló. Utunk 1972/47. — Beke György: “Írásaimmal hatni akarok”. Beszélgetés B. S.val. A Hét 1975/27. — Imreh István: A változásformáló értelem. Utunk 1978/8. — Balogh Edgár: A helyzettudat változásai. Igaz Szó 1978/3. — Egyed Ákos: Művelődéstörténetünk útjai. Korunk 1978/3. — Czine Mihály: “A legszebb élet”… B. S. beszélgetései Kós Károllyal. Forrás, Kecskemét 1979/6. — Marosi Péter: Vallani és vállalni. Utunk 1979/33. — Fábián Ernő: Anyanyelv és műveltség. Utunk 1979/36. — Ratzky Rita: B. S.: Haladás és megmaradás. Valóság, Bp. 1979/12. — Németh László: A két Bolyai marosvásárhelyi bemutatójára. Az Utolsó széttekintés c. kötetben. Bp. 1980. 729–30. — Kiss András: Haladás és megmaradás. Utunk 1980/34.

könyvei

róla szóló könyvek

filmszereplés
linkek