Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Krasznahorvát, 1926. dec. 19.– ): színésznő. 1950-ben végzett a kolozsvári Magyar Művészeti Intézetben, de már 1948. szept.-től a kolozsvári Állami Magyar Színház tagja volt. 1950–1954 között a főiskolán beszédtechnikát tanított. 1977-ben nyugdíjba ment, de még a 90-es években is vissza-visszahívták különböző vendégszereplésekre. Játékát rendkívüli közvetlenség és szuggesztivitás jellemezte. A háború utáni színésznemzedék kimagasló egyénisége, aki tragikai és jellemszerepekben nyújtott sikeres alakításokat. F.Sz. Gertrudis (Katona J.: Bánk bán); Kisvicákné, Pepi néni (Móricz Zs.: Nem élhetek muzsikaszó nélkül); Zsuzsi (Barta L.); Olga (Csehov: Három nővér); Hekábé (Euripidész–Sartre–Illyés Gy.: A trójai nők); Családanya (Hszing Csi-en: A buszmegálló); Öregasszony (Spiró Gy.: Csirkefej).Orosz Lujza

Romániai magyar irodalmi lexikon, 1981

Látó Anna: Szerencsés találkozás. A Hét Évkönyve 1976. — Bárdos Mária–Kelemen Hunor–Szabó Kinga: A színész válasza. Korunk 1995/5. (P. Á.)Orosz Lujza (Krasznahorvát, 1926. dec. 4.) — színművésznő. Középiskoláit Szilágysomlyón végezte, majd a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet tehetségkutató versenyén bekerült a színművészeti szakra (1946), s a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán végzett 1950-ben. Már 1948-tól a kolozsvári Állami Magyar Színház tagja; innen ment nyugdíjba 1977-ben. Közben munkatársa a kolozsvári rádió magyar stúdiójának (1948-tól), tanársegéd a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán (1950–54), annak Marosvásárhelyre költöztetése után pedig a kolozsvári Gheorghe Dima Zenekonzervatóriumban a beszédtechnika tanára (1954–57). Főbb alakításai: a Bánk bánban Gertrudis (1954), a Csongor és Tündében az Éj Királynője (1947), A kőszívű ember fiaiban özvegy Baradlayné (1956), Barta Lajos Zsuzsi c. darabjában a női főszerep (1957), az Antigonéban Hekabé (1959), a Három nővérben Olga (1955), az Euripidész és Sartre nyomán írott Illyés Gyula-féle Trójai nőkben Hekabé (1967), Csávossy György Kemény Zsigmond Özvegy és leánya c. regénye nyomán írott darabjában Tarnóczyné (1977). 1992-ben a kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja lett, s ugyanabban az évben megkapta az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Poór Lili-díját, majd 1994-ben a kisvárdai határontúli magyar színházi fesztiválon életműdíjjal tüntették ki.

• Orosz Lujza, 2004

• Ki kicsoda 2000. Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20000 kortársunk életrajza. Főszerk. Hermann Péter, vál., szerk. A. Gergely András et al. Bp., Biográf Kiadó–Greger Média Kft., 1999. XXXII, 1820 o. 2 db, ()
• Ki kicsoda a mai magyar filmművészetben? Akik a magyar filmeket csinálják. Főszerk. Dr. Papp Sándor. Szerk. Karsai Kulcsár István. Bp., 1983. 399 o., ill., ()
• Magyar filmesek a világban - Hungarians in film. Szerk. Gelencsér Gábor. Bp., Magyar Filmunió, 1996. 716 o., ill., ()
• Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. Bp., Magyar Nemzeti Filmarchivum, 2005. 1571, [6] o., ()
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 882 [4] o., ill., ()
• Romániai magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Balogh Edgár, 3. kötettől Dávid Gyula. Bukarest, Kriterion, 1981-2010. 6 db., ()

• Legato (r.: Gaál István, 1977)
• 141 perc a Befejezetlen mondatból (r.: Fábri Zoltán, 1974)
• Egyszer élünk (r.: Molnár György, 2000)
• Madárkák (r.: Böszörményi Géza, 1971)
• Élni, ahogy kell | Horizont (r.: Gábor Pál, 1970)
• Makra (r.: Rényi Tamás, 1972)
• Szabadíts meg a gonosztól (r.: Sándor Pál, 1978)
• Hajdúk (r.: Kardos Ferenc, 1974)