Ferenczes István     ☰ Csíkpálfalva 1945.06.01   ☷    |   költő, újságíró
622744
életrajzok

Kortárs magyar írók, 1945-1997

A Marosvásárhelyi Írói Egyesület Díja 1986; A Berzsenyi Társaság Díja 1988; A Látó c. folyóirat nívódíja 1993; Szabó Zoltán-díj 1994; Az MTI-PRESS tárcapályázatának III. díja 1994; A MÚRE különdíja 1994.(Csíkpálfalva, Csík m., 1945. jan. 1. ): költő, újságíró. [ROM]FERENCZES ISTVÁN [Ferencz S. István 1980-ig]FERENCZ S. ISTVÁN → Ferenczes IstvánM.: Nyári vándorlások, v., Bk., 1972; Utolsó kenyér, v., Bk., 1978; Ki virággal megveretett, v., Bk., 1984; Mikor Csíkban járt a török, gyv., Bk., 1986; Megőszülsz mint a fenyvesek, v., Bk., 1988 <1987*KMIK>; Indián a Hargitán, gyv., Bk., 1990; Hó hull örök vadászmezőkre, v., Székelyudvarhely, 1992, Bp., 1996; Székely apokalipszis, Csíkszereda, 1994 <1995*>; Gyásztól gyászig , tárcák, Csíkszereda, 1994; Félidő, félpokol, v., Mvh., 1994; Ordasok tépte tájon, rip., elb., Csíkszereda, 1997.[ROMIL,KMIK,ÚMIL,RMKK,KKACs]

Romániai magyar irodalmi lexikon, 1981

Farkas Árpád: Meghalló távolságban. Igaz Szó 1972/7. — Oláh István: F. S. I.: Utolsó kenyér. Könyvtár 1979/1.Ferencz S. István (Csíkpálfalva, 1945. jún. 1.) — költő, újságíró. A lugosi líceumnak és a kolozsvári pedagógiai főiskola természetrajzi karának elvégzése után helyettes tanító Gyimesközéplokon (1962–64), tanár szülőfalujában (1967–68), a csíkszeredai Hargita napilaphoz került újságírónak, majd a Falvak Dolgozó Népe belső munkatársa. Verseit és riportjait az Ifjúmunkás, Utunk, Igaz Szó, Korunk, Megyei Tükör közli. Verskötete, a Nyári vándorlások (Forrás 1972) figyelemre méltó indulás, a szerző otthonról kapott erkölcsi-folklorisztikus-nyelvi örökségét próbálja összeegyeztetni a modern világ közérzetével. Újabb verskötete: Utolsó kenyér (1978).

könyvei
róla szóló könyvek
film
linkek