Palánkay Klára (2773244 | - )
Magyar színházművészeti lexikon, 1994
(Bp., 1924. jún. 3.– ): énekesnő (mezzoszoprán). Tanulmányait 1938-tól 1944-ig végezte a Zak-n Rosthy Anna irányításával, majd Rómában képezte tovább hangját. 1944-ben Amneris (Verdi: Aida) szerepében debütált az Operaházban, amelynek visszavonulásáig, 1970-ig volt vezető magánénekesnője. A m. operakultúra 1945 utáni történetének legjelentősebb drámai mezzoszopránja. Elsősorban hangjának drámai ereje, rendkívüli színészi temperamentuma tette alakításait felejthetetlenné. A kékszakállú herceg vára (Bartók) női főszerepének egyik leghivatottabb tolmácsolója volt. A legtöbb európai országban vendégszerepelt. Érdemes művész (1964). F.Sz. Ulrica (Verdi: Az álarcosbál); Ezucena (Verdi: A trubadúr); Eboli (Verdi: Don Carlos); Gertrud (Erkel F.: Bánk bán); Ortrud (Wagner: Lohengrin); Fricka (Wagner: A walkür); Sába királynője (Goldmark K.); Carmen (Bizet); Delila (Saint-Saëns: Sámson és Delila); Mária Lujza (Kodály Z.: Háry János); Háziasszony (Kodály Z.: Székelyfonó).Palánkay Klára
- Brockhaus-Riemann zenei lexikon. Szerk. Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerk. Boronkay Antal. Bp., Zeneműkiadó, 1983-1985. 3 db., ()
- Ki kicsoda 2000. Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20000 kortársunk életrajza. Főszerk. Hermann Péter, vál., szerk. A. Gergely András et al. Bp., Biográf Kiadó–Greger Média Kft., 1999. XXXII, 1820 o. 2 db, ()
- Ki kicsoda a magyar zeneéletben? Szerk. Székely András. Bp., Zeneműkiadó, 1979, 1988. 418+546 o., ()
- Magyar ki kicsoda 1990. Több mint 6000 élő magyar életrajza. Főszerk. Hermann Péter, szerk. Markóczy Mária. Bp., Láng Kiadó–TEXOFT Kft., 1990. 667 o., ()
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 882 [4] o., ill., ()
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
- Szabolcsi Bence-Tóth Aladár: Zenei lexikon I-III. Átdolgozott új kiadás. Főszerk. dr. Bartha Dénes, szerk. Tóth Margit. Bp., Zeneműkiadó Vállalat, 1965. 3 db, 687, 726, 767 o., ()
