ABCD - Pogány Frigyes

Pogány Frigyes ☰ Budapest 1909.09.09 ☷ Budapest 1976.12.15 | építész, építészmérnök, férfi, művészettörténész

624819

Pogány Frigyes (996961 | - )

kitüntetések

Ybl Miklós-díj
1954

Állami díj
1966.08.20

életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Pogány Frigyes (Bp., 1909. szept. 9. – Bp., 1976. dec. 15.): építész, művészettörténész, a művészettörténeti tudományok doktora (1969), Ybl-díjas (1954), Állami díjas (1966). Isk.-it Bp.-en végezte, 1933-ban szerzett diplomát a bp.-i műegy.-en. Szabó Márton építész irodájában dolgozott, 1933–35-ben a Hunnia Filmstúdióban díszlettervező. 1935-től a Fővárosi Közmunkák Tauácsánál, illetőleg az abból alakult Budapesti Építési Főigazgatóság alkalmazottja. E hivatalában kezdettől fogva városépítészeti, művészeti és műemléki ügyekkel foglalkozott. 1945 után ugyanitt a városrendezési véleményező és művészeti csoport vezetője. Kisléghi Nagy Istvánnal megszervezte a várbeli kirendeltséget, melynek fő tevékenysége a lerombolt királyi vár helyreállítása volt. 1949. febr.-tól a Fővárosi Tervező Intézetben dolgozott, majd a BUVÁTI-ban (Budapesti Városépítési Tervező Vállalat) a városesztétikai tervező műterem vezetőjévé nevezték ki. Ebben a beosztásban egyénileg és munkatársaival számos városrendezési tervet készített (Duna-part, Belváros, Óbuda egyes részei, szállodák, a volt királyi palota első helyreállítási terve, a váci Március 15. tér, a Nemzeti Színház elhelyezése stb.). Megszervezte Bp. műemléknyilvántartását. 1953-tól az Építészeti Tanácsban főosztályvezető, majd e hivatal megszűnése után az Országos Építési Hivatal műemléki osztályának vezetője. – 1949-től mint meghívott előadó, 1952-től mint docens oktatott a műszaki egy. városépítési tanszékén. 1955-ben kinevezték az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egy. III. építészettörténeti tanszéke tanszékvezető docensévé, majd 1958-ban egyetemi tanár lett. Az egy.-en művészettörténetet is oktatott és több mo.-i történelmi városközpont felmérését végezte el. 1959–1968 között a Képzőművészeti Főiskolán is oktatta az építészet és társművészetek c. tantárgyat. 1964-ben kinevezték az Iparművészeti Főisk. igazgatójává, de továbbra is tanított a műszaki egyetemen. – Tudományos tevékenységének kibontakozása az 1945 utáni évekre esik. Számos műve jelent meg az építészeti és iparművészeti esztétika, valamint a műemlékvédelem tárgyköréből. Kezdettől fogva tagja és egy ideig elnöke volt a Magyar Építőművészek Szövetségének. Elnöke a MTA Tudományos Minősítő Bizottsága szakbizottságának, a szocialista országok formatervezési bizottságának, ill. az Union Internationale des Architectes-nek. – F. m. Gyakorlati építészeti esztétika (Nagy Istvánnal, Bp., 1952); Műemlékek nyilvántartása (Horler Miklóssal; kézirat, Bp., 1953); Művészetek szintézise a barokkban (felsőoktatási jegyzet, Bp., 1953); Terek és utcák művészete (Kasper Sándorral; Bp., 1954; 2. kiadás Balázs Évával és Szentkirályi Zoltánnal, Bp., 1960); Belső terek művészete (Kasper Sándorral és Tompos Erzsébettel, Bp., 1955); Budapest műemlékei (I., Horler Miklóssal; Bp., 1955); Pécs műemlékei (Dercsényi Dezsővel és Szentkirályi Zoltánnal, Bp., 1956, 1966); Szobrászat és festészet az építőművészetben (Balázs Évával és Szentkirályi Zoltánnal, Bp., 1959); Párizs (Bp., 1965); Róma (Bp., 1967); Firenze (Bp., 1971); Itália építészete 1. (Az építészet világa sorozat, 4., Bp., 1973); Itália építészete II. (Az építészet világa sorozat 6., Bp., 1975); A szép emberi környezet (Bp., 1976); Velence (posztumusz, Bp., 1979). – Irod. Horler Miklós: P. F. (Magyar Építőművészet, 1977. 2. sz.); Dercsényi Dezső: P. F. (Műemlékvédelem, 1977. 3. sz.).

könyvei