2002-es adatok valasztas.hu-ról

1932. július 5-én született Budapesten. Nős, két gyermekük van. 1948-tól műszaki tanuló, 1949-ben szakérettségizett.1950-től a Rosztovi Közgazdasági és Pénzügyi Főiskolán tanult és szerzett diplomát 1954-ben. A közgazdaságtudományok kandidátusa. Oroszul, angolul, szerbül, horvátul és bolgárul beszél. 1954 és 1959 között a Pénzügyminisztérium előadója. 1959 és 1969 között a Külügyminisztérium munkatársa, külszolgálatot teljesített Bulgáriában és Jugoszláviában. 1969-től az MSZMP KB Külügyi Osztályán dolgozott: munkatárs, később osztályvezető. 1985-től külügyi államtitkár, 1989-90-ben külügyminiszter. 1994-1998-ig a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. 1990-től országgyűlési képviselő. 1993-ig a parlament külügyi bizottságának elnöke. 1991-től az Európai Tiszteletbeli Szenátus tagja, 2000-től az Európai Unió Konzultatív testületének, a Delors Bizottságnak a tagja. Az MSZP megalakulásától 1998-ig az országos elnökség tagja. 1990 és 1998 között az MSZP elnöke. 1996-tól a Szocialista Internacionálé alelnöke. Többek között a Károly-díj (Aachen, 1990.), a Stressemann Társaság aranyérme (Mainz, 1990.) és az Európáért Díj (München, 1999.) tulajdonosa. E-mail: gyhorn@mszp.hu

94-es képviselői életrajzok

1932. július 5-én született Budapesten. Angyalföldi munkáscsaládból származik, édesapja, Horn Géza szállítómunkás volt. Édesanyja, Csörnyei Anna gyári munkásnő. Mindketten baloldali érzelműek voltak. A család a két világháború közötti magyar proletárcsaládokra jellemző nagy szegénységben élt. Édesapját 1944-ben a Gestapo elhurcolta és meggyilkolta. Heten voltak testvérek, Géza (1925-1956) dokumentumfilm-rendező, Károly (1930-1946) fiatalon elhunyt, Tibor (1935), Sándor (1939), Tamás (1942) és Dénes (1944) munkások. 1956 februárjában nősült, felesége Király Anna statisztikus. Két gyermekük van, Anna (1956) és Gyula (1969). Elemi iskolába Angyalföldön járt, de az ötödik osztály után már munkát kellett vállalnia. Később műszerésztanuló lett, majd élve a tehetséges munkás- és parasztfiatalok számára biztosított lehetőséggel, befejezte általános és középiskolai tanulmányait, 1950-ben érettségi vizsgát tett. Ösztöndíjasként a Don-rosztovi Közgazdasági és Pénzügyi Főiskolán tanult tovább, 1954-ben szerzett diplomát. 1954-ben belépett a Magyar Dolgozók Pártjába. 1954-től öt éven át a Pénzügyminisztérium forgalmiadó-főosztályán dolgozott referensként. 1956. október vége, november eleje között nemzetőr. Belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba, 1956 decemberétől a központi bizottság felkérésére a karhatalmi őrszolgálatnál volt állományban. 1957. júniusban leszerelt, és visszament munkahelyére. 1959-ben a Külügyminisztériumba hívták, a szovjet osztályon gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozott. 1961. március 1-jétől a szófiai magyar nagykövetség attaséja, gazdaságpolitikai feladatokat látott el. 1963-tól 1969-ig Belgrádban teljesített külügyi szolgálatot. Nagykövetségi titkár (1965-1968), I. osztályú nagykövetségi titkár (1968), majd nagykövetségi tanácsos (1969) lett. Belgrádból hazatérve az MSZMP KB Külügyi Osztályára került, politikai munkatárs, konzultáns, osztályvezető-helyettes (1969-1983), majd 1983 és 1985 között osztályvezető. Közben 1970-ben elvégezte a Politikai Főiskolát. 1977-ben A jugoszláv gazdasági rendszer elemezése című disszertációját megvédve a közgazdaság-tudományok kandidátusa tudományos fokozatot szerzett. 1971-től napjainkig három könyve (köztük Cölöpök címmel önéletrajza), mintegy kétszáz cikke, tanulmánya jelent meg. 1985. márciusban, az MSZMP XIII. kongresszusán beválasztották a központi bizottságba, és ugyancsak márciustól kinevezték a külügyi tárca államtitkárává. Négy évig egyben a magyar-finn kulturális vegyes bizottság magyar tagozatának az elnöke volt. 1987. januártól egy éven át részt vett a Minisztertanács nemzetközi gazdasági kapcsolatok bizottságának a munkájában. 1989. május 11-től a Németh-kormány külügyminisztere. Nevéhez kapcsolódik a kelet-európai változásokat elindító, és végül a német újraegyesítéshez vezető 1989. szeptember közepi határnyitás a keletnémet menekülők előtt. Az ellenzéki pártok képviselőinek jelenlétében 1990. március elején Moszkvában aláírta a szovjet csapatok 1991. június 30-ig történő kivonásáról szóló államközi megállapodást. Minisztersége idején Magyarország felvette a diplomáciai kapcsolatokat Dél-Koreával, Vatikán Állammal, Izraellel és Dél-Afrikával. Külpolitikai tevékenysége elismeréseként 1990. januárban a Gustav Stresemann Társaság aranyérmével tüntették ki, márciusban az európai egyesülés érdekében végzett munkája nyomán megkapta az aacheni nemzetközi Károly-díjat és az NSZK Szolgálati Érdemrendje Nagykeresztjét. A Károly-díjjal járó összegből éhező gyerekek részére magánalapítványt hozott létre. A következő években is több német kitüntetést kapott: Solingen város Éles Penge Díját (1991), a német szabadkőművesek Humanitárius Nagydíját (1992), a német ARD Televízió Arany Európa Díjának politikai különdíját, 1995. október 1-jén Kasselben a vasfüggöny lebontásában játszott szerepéért a Prizma polgári díjat. A párt megcélzott reformja során mint külügyminisztériumi államtitkár 1988 júniusától részt vett a Pozsgay Imre által vezetett alkalmi történelmi tényfeltáró munkabizottságban, illetve a háromtagú történelmi albizottságban. 1988. december közepétől az MSZMP KB mellett létrehozott nemzetközi, jogi és közigazgatás-politikai bizottság titkára. 1989. júniustól októberig, az MSZMP átalakuló kongresszusáig tagja volt a huszonegy tagú politikai intézőbizottságnak. 1989 októberében egyike a Magyar Szocialista Párt alapítóinak, az országos elnökségbe a párt négy legbefolyásosabb vezetője egyikeként választották be. Az 1990. évi országgyűlési választásokon az MSZP országos listáján a harmadik helyen jelölték, és vezette a Somogy megyei területi listát. Egyéni választókerületben Somogy megyében, Boglárlellén (4. sz. választókerület) indult, a második fordulóban a második helyen végzett, mandátumát a területi listán szerezte. Az Országgyűlés külügyi állandó bizottságának az elnöke lett. 1990-ben a Svéd Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) öt évre az intézet igazgatótanácsába választotta. 1991-ben tagja lett az Európai Tiszteleti Szenátusnak. 1991-ben Magyarország biztonságának szavatolása érdekében a NATO-hoz fűződő kapcsolatok erősítését ajánlotta. 1991 májusában az Észak-atlanti Közgyűlés rotterdami tanácskozásán javasolta, hogy Magyarország mint 'kooperatív állam' működjön együtt az európai integrációs szervezetekkel, s azok szavatolják az ország biztonságát. 1990. május 27-én az MSZP elnökévé választották. Az országgyűlési választásokon elszenvedett vereség után irányításával azt a célt tűzték ki, hogy az MSZP minden tekintetben modern európai szociáldemokrata értékeket megjelenítő párttá váljon. Szorgalmazta, hogy elméleti viták helyett a társadalom napi problémáira keressék a megoldásokat. Az MSZP 1992. májusi, szegedi kongresszusán kimondták, hogy a párt előtörténete lezárult. Ismét elnökké választották. Kongresszusi beszédében létfontosságúnak tartotta a szakszervezetekkel való együttműködést. 1992 szeptemberében az MSZP-t felvették a Szocialista Internacionáléba. A kormánypárti képviselőcsoportok támadásai miatt 1993. január 25-én lemondott az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöki tisztéről, a külügyi tevékenységgel azonban nem hagyott fel. 1993 januárjában a cseh és a lengyel miniszterelnökkel együtt előadást tartott a kelet-európai átalakulás szociális vonatkozásairól. 1993 márciusában új közép-európai együttműködés tervét vázolta fel Szlovákia, Magyarország, Ausztria és Szlovénia között. Négy év alatt mintegy négyszáz lakossági és pártfórumon tartott előadást. A választások előtti hónapokban a közvélemény-kutatások szerint az ország egyik legnépszerűbb politikusává vált. Az 1994. évi országgyűlési választásokon az MSZP országos és budapesti területi listáját vezette. A szocialisták a választásokon abszolút győzelmet arattak, a képviselői helyek 54 százalékát szerezték meg. Június 4-én, pártja rendkívüli kongresszusán miniszterelnöknek jelölték. A kongresszus felhatalmazta a pártvezetést, hogy kezdjen koalíciós tárgyalásokat a választásokon második legtöbb szavazatot kapott Szabad Demokraták szövetségével. Június 24-én aláírták és nyilvánosságra hozták a részletes koalíciós szerződést. Június 28-án hivatalos kormányalakítási megbízást kapott a köztársasági elnöktől. Július 14-én parlamenti programbeszédében kijelentette: a szokatlanul nagy parlamenti többséget a válságos pénzügyi helyzet stabilizálására, a további gazdasági romlás megállítására használják majd. Hangsúlyozta, hogy kormánya nem a múlttal, hanem a jelen és a jövő gyakorlati kérdéseivel kíván foglalkozni. A cél továbbra is a szociális piacgazdaság kiépítése és az, hogy Magyarország mielőbb és az elérhető legkedvezőbb feltételekkel csatlakozhasson az Európai Unióhoz. Programját kettőszázhatvanöt igen, kilencvenhárom nem szavazattal, egy tartózkodás mellett fogadta el az Országgyűlés, s ezzel Magyarország hatvanegyedik kormányfőjévé választották. Kormányával 1994. július 15-én tette le a hivatali esküt. Az azóta eltelt időszak kormányzati tevékenységgel kapcsolatos adatait a Miniszterelnöki Hivatal 1995. évi évkönyve tartalmazza. Az MSZP IV. kongresszusán, 1994. október 10-én harmadszor, majd az V. kongresszuson, 1996. március 30-án a szavazatok több mint 90 százalékával negyedszer is a párt elnökévé választották.

História TT

Munkáscsaládban született, apja szállítómunkás volt. Műszerésztanuló volt, majd 1950-ben érettségi vizsgát tett. Ösztöndíjasként szerzett oklevelet a Don melletti Rosztov Közgazdasági és Pénzügyi Főiskolán, ugyanakkor lett az MDP tagja. Hazaérkezése után öt évig, 1959-ig a Pénzügyminisztérium forgalmiadó-főosztályán referensként dolgozott. 1956. október vége és november eleje között nemzetőr, majd belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba. 1956. december és 1957. június között karhatalmi szolgálatot teljesített, majd visszament munkahelyére. 1959-től a Külügyminisztériumban dolgozott, előbb a szovjet osztályon gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozott, majd 1961. március 1-jétől külszolgálaton volt. 1963-ig a szófiai magyar nagykövetség attaséjaként gazdaságpolitikai feladatokat teljesített. 1969-ig a belgrádi nagykövetségen volt diplomata; 1965-től nagykövetségi titkár, 1968-ban I. osztályú nagykövetségi titkár, a következő évtől nagykövetségi tanácsos volt. 1969-ben került a pártapparátusba, az MSZMP KB Külügyi Osztálya politikai munkatársa, előbb konzultáns, majd az osztályvezető helyettese, 1983. július 6. és 1985. március 28. között osztályvezető volt. 1970-ben elvégezte a Politikai Főiskolát. 1985. március 28-án lett az MSZMP Központi Bizottság tagja. 1985. március 29-én nevezték ki a Külügyminisztérium államtitkárává. 1987. januártól egy éven át részt vett a Minisztertanács nemzetközi gazdasági kapcsolatok bizottságának munkájában. 1988 júniusától részt vett a Pozsgay Imre vezette történelemértékelő, politikai helyzetelemző és az új programnyilatkozatot kidolgozó bizottságban és a Berend T. Iván vezette háromtagú történelmi munkabizottságban. Megbízták a külpolitikai felülvizsgálatára létrehozott albizottság vezetésével. 1988. december közepétől az MSZMP KB mellett létrehozott nemzetközi, jogi és közigazgatás-politikai bizottság titkára volt. 1989. május 10. és 1990. május 23. között a Németh-kormány külügyminisztere volt. 1989. júniustól októberig az MSZMP Politikai Intézőbizottságának, majd 1989. október 7-én a Magyar Szocialista Párt elnökségének lett tagja, 1990. május 27. és 1998. szeptember között a párt elnöke volt. 1990. május 2-ától országgyűlési képviselő, előbb az MSZP Somogy megyei területi listájáról, 1994. májusától a párt budapesti területi listájáról került be a törvényhozásba; 2002. májustól az MSZP országos listáján választották be a parlamentbe. 1994. július 15. és 1998. július 6. között Magyarország miniszterelnöke. 1996. szeptember és 2003. november között a Szocialista Internacionálé közép-kelet-európai térséget képviselő alelnöke volt.

Országgyűlési Almanach, 1990-94

1932. július 5-én született Budapesten. Angyalföldi munkáscsaládból származik, édesapja, Horn Géza szállítómunkás volt. Illegális kommunista tevékenysége miatt 1944-ben a Gestapo kivégezte. Édesanyja, Csörnyei Anna gyári munkásnő. Heten voltak testvérek, Géza (1925-1956) dokumentumfilm-rendező, Károly (1930-1946) fiatalon elhunyt, Tibor (1935), Sándor (1939), Tamás (1942) és Dénes (1944) munkások. 1956 óta nős, felesége Király Anna statisztikus. Gyermekeik: Anna (1956) tisztviselő és Gyula (1969) egyetemi hallgató. Általános és középiskoláit Budapesten végezte. 1943-1946 között a Budapesti Tisza Kálmán téri Dobozgyárban volt kifutófiú. Szakérettségit 1948-ban a dolgozók esti iskoláján szerzett. Pályáját műszerész ipari tanulóként kezdte a budapesti Siemens Műveknél, s onnan javasolták 1949-ben az Oleg Kosevoj Előkészítő Kollégiumba, ahol négy osztályt végzett el egyetlen év alatt. Utána Rosztovba ment, s a Don-Rosztovi Közgazdasági és Pénzügyi Főiskolán szerzett diplomát 1954-ben. Ezután 5 éven át a Pénzügyminisztérium Forgalmiadó Főosztályán dolgozott főelőadóként. 1956 október vége, november eleje között nemzetőr, majd 1956. decembertől 1957. júniusig az MSZMP KB felkérésére a karhatalmi őrszolgálatnál volt állományban. 1959-ben átkerült a Külügyminisztériumba, a szovjet osztály attaséja lett. Két évre rá attasé Szófiában, majd 1963-tól Belgrád következett. A nyolc évi szolgálat során egészen a nagykövetségi titkári, tanácsosi rangig vitte. Ezután az MSZMP KB Külügyi Osztályán közel 16 éven át volt politikai munkatárs, konzultáns, osztályvezető-helyettes, majd egy évig irányította is az osztályt. Közben, 1970-ben elvégezte az MSZMP Politikai Főiskoláját. 1977-ben a közgazdaságtudományok kandidátusa A jugoszláv gazdasági rendszer elemzése című disszertáció megvédésével. Várady Gyula írói álnéven a hetvenes évek elején könyvet írt Jugoszláviáról. 1985-ben került vissza a külügyi tárcához, négy évig volt külügyminisztériumi államtitkár, a magyar-finn kulturális vegyesbizottság magyar tagozatának elnöke. 1987-től egy évig a Minisztertanács Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bizottságában dolgozott. 1989. májustól egy esztendeig külügyminiszter. Nevéhez kapcsolódik a kelet-európai változásokat elindító, történelmi tettnek minősíthető határnyitás az NDK-beli menekülők előtt. Több mint száz publikációja és 3 könyve jelent meg. @SZUKIT = 1954 és 1956 között az MDP tagja volt. 1956-tól az MSZMP tagja, 1985 és 1989 között bekerült a KB-be. 1988-tól az MSZMP megszűnéséig a Politikai Intézőbizottság tagja, valamint az MSZMP KB mellett működő nemzetközi jogi és közigazgatáspolitikai bizottság titkára. 1989 októberében egyike az MSZP alapítóinak, beválasztották az Országos Elnökségbe. Az 1990. évi választásokon egyéni jelöltként indult Somogy megye 4. sz. (Boglárlelle és vidéke - 1990. évi állapot) választókerületében. A második fordulóban második lett, mandátumát pártja Somogy megyei listáján szerezte. 1990. május 3. óta az országgyűlés külügyi állandó bizottságának elnöke. 1990-ben a Svéd Nemzetközi Békekutató Intézet öt évre megbízta, hogy Igazgató Tanácsában dolgozzon. Külpolitikai tevékenysége elismeréseként 1990-ben a Streseman Társaság aranyérmével tüntette ki, ugyanebben az évben az európai egyesülés érdekében végzett munkája nyomán megkapta a Károly-díjat. 1990. májusa óta az MSZP elnöke. 1990. szeptember 11-től az IPU magyar-német baráti tagozata alelnöke.

Politika CD

1932. július 5-én született Budapesten. Angyalföldi munkáscsaládból származik. Heten voltak testvérek. Nős, két gyereke van. 1946-49 között műszerész ipari tanuló a budapesti Siemens Műveknél. 1950-ben az Oleg Kosevoj előkészítő gimnáziumban érettségizett. 1950-54 között pénzügyi-közgazdasági diplomát szerzett a Rosztovban. 1972-ben diplomázott az MSZMP KB Politikai Főiskoláján. 1975-ben a közgazdasági tudományok kandidátusa. 1954-59 között a Pénzügyminisztériumban dolgozott, majd a Külügyminisztériumba került. 1961-63 között a szófiai, 1963-69 között a belgrádi magyar nagykövetségen diplomata. 1969 augusztusától a KB Külügyi Osztály munkatársa, majd osztályvezető-helyettese. 1983. július 6. és 1985. március 28. között osztályvezető. 1985. április 1-től külügyminisztériumi államtitkár. 1989. május 26-án külügyminiszter. 1953-ban lépett be a pártba. 1985. március 28. és 1989. október 6. között a KB, 1989. június 24. és 1989. október 6. között a Politikai Intéző Bizottsága tagja. 1989 októberétől az MSZP Elnöksége tagja, 1990 májusától elnöke. 1990-ben parlamenti képviselő lett és leváltották a külügyminiszteri posztról. Az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke.

Somogyi Néplap

A külügyminiszter magánemberként: 57 éves budapesti lakos, két gyermek apja és két unoka büszke nagyapja. – Választási körutam során gyakran ismétlődött a kérdés, miért vidéken s miért éppen Somogy megyében vállaltam képviselőjelöltséget. Személyes kötődésem csupán annyi ehhez a szép Balaton környéki tájhoz, mint minden, hazánk értékeit becsülő állampolgárnak. A világot járva más, szerényebb adottságú országok jó példáin okulva azt látom, hogy jobban kell hasznosítani idegenforgalmi adottságainkat. Fővárosi lakosként is nap nap után érzékelem a vidék többszörösen hátrányos helyzetét; meggyőződésem, hogy az ország felemelkedése egyet jelent a 8 millió vidéki ember sorsának jobbra fordulásával. – Programom főbb pontjaiban a gazdaság talpra állítását, választókörzetem sajátosságaiból adódóan főként az idegenforgalom fejlesztését sorolom az első helyre. – Hasonlóan fontos feladatnak vélem a termőföld tulajdonjogi kérdéseinek és hatékony hasznosításának együttes megoldását. Híve vagyok a tulajdon sokféleségének, de ellenzem a mezőgazdasápi szövetkezetek kampányszerű felszámolását, csakúgy, mint a földdel való bárminemű spekulációt. – A vidék életképességének újrateremtéséhez elengedhetetlennek tartom az önkormányzati rendszer kialakulását. Minden anyagi és törvényes feltételt meg kell teremteni ahhoz, hogy a városok és falvak sorsáról az ott élő emberek önmaguk dönthessenek.

• Déli szomszédunk, Jugoszlávia, 1971
• Az imperializmus válsága korunkban, 1974
• Détente and confrontation in East-West relations, [1986]
• New dimensions of peaceful coexistence, 1987
• Korlátok és felelősség, 1989
• Cölöpök, 1991
• "Időben", 1992
• Petőfi útján, 1992
• Cölöpök, 1994, cop. 1991
• A Magyar Szocialista Párt V. kongresszusa, 1996
• Nagyatád, 1991-1996, 1997
• Cölöpök, [1998], cop. 1991
• Freiheit, die ich meine, cop. 1991
• Azok a kilencvenes évek..., cop. 1999
• Die Sonne ging in Ungarn auf, cop. 2000
• Azok a kilencvenes évek..., cop. 2010
• Cölöpök, cop. 2010
• Azok a kilencvenes évek..., cop. 2012
• Cölöpök, cop. 2013
• "2000. december 24-én 14 órakor",
• A nyugat-európai kommunista pártok nézetei a szocializmusról,
• A világpolitikai biztonság új koncepciójához,
• "Cölöpök" - beszélgetés Horn Gyulával most megjelent memoár-kötetéről,
• Emlékezés a 40 éves Szabad Európa Rádió kezdetére,
• Érdekeltek vagyunk egymás stabilitásában,
• Magyarország a nemzetközi kapcsolatrendszerben, tanulságok és perspektívák,
• Magyarország és az európai együttműködés,
• Magyarország orientációváltása,
• Oppositioneller Runder Tisch 1992,
• Social and political tendencies in Europe and their effect on international relations,
• Történelmi kihívások,
• To the new conception of security in world politics,

• Az 1994-ben megválasztott Országgyűlés Almanachja. Főszerk. Kiss József. Bp., Magyar Országgyűlés, 1996. 778 [1] o. 1. mell., ill., ()
• Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992. 486 [1] o.; 5. bőv. jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 2004. 549 o., ()
• Kubinyi Ferenc: Fekete lexikon. Thousand Oak, Malomfalvi Kiadó, 1994. 303 o., ()
• Magyar és nemzetközi ki kicsoda; főszerk. Hermann Péter; Biográf, Bp., 1991-2001, ()
• Magyar ki kicsoda 1990. Több mint 6000 élő magyar életrajza. Főszerk. Hermann Péter, szerk. Markóczy Mária. Bp., Láng Kiadó–TEXOFT Kft., 1990. 667 o., ()
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-., ()
• Markó László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Életrajzi lexikon. Bp., Magyar Könyvklub, 2000. 329 [7] o., ill., ()
• Országgyűlési almanach / Sturm–féle országgyűlési almanach; szerk. Sturm Albert et al.; Bp., 1886-1940, ()
• Parlamenti választások 2002. A 2002. április 7-én és 21-én megválasztott 386 országgyűlési képviselő életrajza. A Ki Kicsoda szerkesztőség kiadványa. Szerk. Hermann Péter. Bp., Poligráf Kiadó, 2002. 197 o., ()
• Privát Ki Kicsoda. Szerk. Szigeti Sándor. [Bp.], Haas & Singer, 1992. 319 o., ill., ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• Szabadon választott. Főszerk. Moldován Tamás. Bp., Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, 1990. 272 o., ill., ()

• Az NDK menekültek kiengedése I-II. (r.: B. Nagy Tibor, Petzold, Volker, 2000)