Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Beness Ilona (Bp., 1889. jan. 10. – Kolozsvár, 1971. jan. 25.): színésznő. A Színművészeti Ak.-n nyert színészi oklevelet (1908). Színészi pályáját Szamosújvárott kezdte. Ezután a felvidéki városokban, majd Székesfehérvárott játszott. Az I. világháború idején a bp.-i Teréz körúti Színpad tagja volt, 1919-ben Nagyváradra szerződött, 1928-tól a Kolozsvári Áll. Magyar Színház egyik vezető drámai színésze. A bp.-i közönség a kolozsvári társulat 1968-as vendégjátéka alkalmából ismerhette meg a Dajka szerepében (Lovinescu: Egy művész halála). Ez volt utolsó színpadi szerepe. A Román Szocialista Köztársaság érdemes művész címmel tüntette ki. – F. sz. Éva (Madách I.: Az ember tragédiája); Gertrudis (Katona J.: Bánk bán); Kerner Ilona (Lengyel M.: Taifun); Aase (H. Ibsen: Peer Gynt); Alvingné (H. Ibsen: Kísértetek). – Irod. J. L.: B. I. (Új Élet, 1966. 2. sz.); (Halász): Köszöntő B. I.-nak (Előre, 1968. szept. 18.); Hatvan év színpadon (Új Élet, 1968. 23. sz.); Marton Lili: Jól éreztem magam Kolozsvárt (Utunk, 1971. jan. 29.); B. I. (Film, Színház, Muzsika, 1971. febr. 6.).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

Beness Ilona(Bp., 1889. jún. 10.–Kolozsvár, 1971): színésznő. 1908-ban iratkozott be a SzAk-ra, és egy évvel később már Krémer Sándor szamosújvári társ.-ában, majd különböző egy.-ekben játszott. 1914-től az Uher és Star filmgyárhoz szerződött, később a Frontszínházban, a terézvárosi Kabaré Színházban, a nagyváradi Vigadó Varietében lépett fel. 1919-től a nagyváradi Szigligeti Színház, 1928-tól a kolozsvári Magyar Színház tagja volt. 1942-ben örökös tag c. tüntették ki. 1945-től 1966-ig, nyugdíjazásáig a kolozsvári Állami Magyar Színház művésze volt. Hallatlan empátiával különböző, sőt ellentétes jellemeket is érzékletesen és hitelesen tudott életre kelteni. Érdemes művész. 1968-ban, hatvanéves színészi jubileumán a SzAk gyémántdiplomájával tüntették ki. F.Sz. Éva (Madách I.: Az ember tragédiája); Gertrudis (Katona J.: Bánk bán); Alvingné (Ibsen: Kísértetek); Királyné (Sh.: Hamlet); Dudgeonné (Shaw: Az ördög cimborája); Grófné (Jókai M.: A fekete gyémántok).

• Kötő József: Közhasznú esmeretek tára. Színjátszó személyek Erdélyben (1919-1940). Kolozsvár, Polis, 2009. 245 o., ill., ()
• Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1981. XV, 900 o., ill. (Kiegészítések és helyesbítések az 1. és 2. kötethez 871-900. l.) 2. változatlan kiadás. 1985. XV, 956 l. (Függelék: Kiegészítések és helyesbítések a Magyar Életrajzi Lexikon I., II. és III. kötetéhez 871-956. l.), ()
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 882 [4] o., ill., ()
• Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929]. ill., ()
• Mudrák József - Deák Tamás: Magyar hangosfilm lexikon 1931-1944. Máriabesnyő-Gödöllő, Attraktor, 2006. 384 o., ill., ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()

• Kalotaszegi Madonna (r.: Rodriguez Endre, 1943)
• A gyanú (r.: Garas Márton, 1917)
• Az Áronffy család végzete | Mire megvénülünk | Mire megvénülünk I-II. | Tíz év múlva (r.: ifj. Uher Ödön, 1916)
• Mese a közkatonáról (r.: , 1914)