ABCD - Németh László

Németh László ☰ Nagybánya 1901.04.18 ☷ Budapest 1975.03.03 | drámaíró, esszéíró, esszéista, író, műfordító

627065

http://dka.oszk.hu/021000/021071/farkasreti_nemeth_l.jpg

Nemetas, Laslas (1000363 | - )
Németh László Károly (1000366 | - )
Nemet, Laslo (1000365 | - )
Németh László (1000364 | - )
N. L. (1000368 | - )
N-th (1000367 | - )

kitüntetések

Kossuth-díj, I. fokozat
1957.03.15

életrajzok

Kortárs magyar írók, 1945-1997

Baumgarten-díj 1930 [visszaadta]; JA-díj 1952; Kossuth-díj 1957; Munka Érdemrend 1962; Herder-díj 1965; Batsányi-díj 1968; A megbecsülés jele [szovjet kitüntetés] 1968; a Munka Vörös Zászló Érdemrendje 1971; posztumusz: Magyar Örökség Díj 1996.Életműsorozat: Negyven év, Horváthné meghal, Gyász, pályatörténet, novellák, r., 1969; Utolsó kísérlet, r. tetralógia I-II., 1969; A én katedrám, tan., 1969; Két nemzedék, tan., 1970; Bűn, Iszony, két r., 1971; Égető Eszter, r., 1971; Szerettem az igazságot I-II., színművek, 1971; Irgalom, r., 1972; Kísérleti dramaturgia I-II., d., tan., 1972; Emberi színjáték, r., 1973; A kísérletező ember, tan., 1973; Európai utas, tan., 1973; Sajkódi esték, tan., 1974; Megmentett gondolatok, tan., 1975; Homályból homályba I-II., életrajzi írások, 1977; Utolsó széttekintés, életrajzi írások, esszék, d., műhelyvallomások, 1980; Életmű szilánkokban I-II., 1989; Sorskérdések I-II., 1989.M.: Ortega és Pirandello, tan., Debrecen, 1933; Papucshős, d., 1934; Ember és szerep, tan., Kecskemét, 1934; Magyarság és Európa, tan., 1935; Gyász, r., 1935 <1936*KMIK>; Bűn, r., 1936; Villámfénynél, d., 1937; A Kocsik szeptemberben, r., 1937; A Medve-utcai polgári, szociogr., 1937; Berzsenyi, tan., 1938 <1939*KMIK>; Kisebbségben, tan.-ok, 1939 [bőv. kiad. I-IV. köt. 1942]; Alsóvárosi búcsú, r., 1938; Szerdai fogadónap, r., 1939; Szekfű Gyula, tan., 1940; Téli hadjárat, cikkek, előadások, 1940; Magyar ritmus, tan., 1940; A minőség forradalma, tan. I-IV. rész, 1940, V-VI. rész., 1943; Mathiász-panzió, d., 1940-45; Készülődés. A Tanú előtt, tan.-ok, 1941; A másik mester, r., 1941; Cseresnyés, d., 1942; Széchenyi, vázlat, 1942; Móricz Zsigmond, tan., 1943; Magam helyett. Tanulmány az életemről, 1943; Lányaim, jegyzetek, 1943; Az értelmiség hivatása, tan., 1944; Emberi színjáték, r., 1944; A tanügy rendezése, tan., 1945; Széchenyi, d., 1946; Eklézsia-megkövetés, d., 1947; Iszony, r., 1947; Szörnyeteg, d., 1953; Galilei, d., 1953; Az áruló, d., 1954; Égető Eszter, r., 1956; II. József, d., 1956; Történeti drámák, 1956; Társadalmi drámák, 1958; Változatok egy témára, színművek és műhelytan.-ok, 1961; Sajkódi esték, tan., 1961; A két Bolyai, d., 1961; Nagy család, d., 1962-64; Gandhi halála, d., 1963; Mai témák, d., 1963; Történeti drámák, 1963; A kísérletező ember, tan., 1963; Irgalom, r., 1965; Újabb drámák, 1966; Puskin, tan., 1967; Kiadatlan tanulmányok, 1968; Sajkódi esték - sajkódi esszék, vál. esszék, Vörösberény, 1996.Műford.: T. Wilder: Caesar, r., 1948; A. Jirásek: A kutyafejűek, r., 1951; J. Marek: Falu a föld alatt, r. [Palotai Erzsébettel], 1951; Zakrutykin: Az úszó falu, r., 1951; L. N. Tolsztoj: Anna Karenina, r., 1951; F. Gladkov: Szabad élet, r., 1952; V. Groszman: Sztyepán Kolcsugin, r., 1952; I. A. Goncsarov: Oblomov, r., 1953; A. Jirásek: Sötétség, r., 1953; A. N. Tolsztoj: I. Péter, r., 1953; A. Jirásek: Mindenki ellen, r., 1954; L. N. Tolsztoj: Gyermekkor, serdülőkor, ifjúság, r., 1955; L. N. Tolsztoj: Műveltség gyümölcse, d., 1956; Színművek, 1956; H. Ibsen: Nóra, d., 1957; H. von Kleist: Az eltört korsó, d., 1957; G. E. Lessing: Emilia Galotti, d., 1957; M. Gorkij: Nyaralók, d., 1959; L. N. Tolsztoj: Gazda és cseléd, elb., 1959; M. A. Solohov: Az út, elb. [Domokos Gézával, Makai Imrével], Bk., 1960; A. N. Arbuzov: Tánya, d., 1961; L. N. Tolsztoj: Kreutzer szonáta, kisr., 1964; M. A. Solohov: Emberi sors, elb. [Makai Imrével], 1969; A. Sz. Puskin: Borisz Godunov, d., 1973.(Nagybánya, 1901. ápr. 18.-Bp., 1975. márc. 3.): író, esszéista, műfordító.NÉMETH LÁSZLÓSorozaton kívül: Pedagógiai írások, Bk., 1980; Válogatott művei I-III. [vál. Király István], 1980; San Remó-i napló, útijegyzetek, 1981; Aurél a Kékesre megy, Akasztófavirág, kisr., 1985; Művelődéspolitikai írások, 1986; Négy könyv, 1988; Levelek Magdához, 1988; Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése, 1990; A minőség forradalma. - Kisebbségben. Politikai és irodalmi tanulmányok, beszédek, vitairatok I-II., 1992; A szellem: rendező nyugtalanság. Beszélgetések Németh Lászlóval [kiad., bev. Monostori Imre], 1992; Iszony, r., 1993; Németh László élete levelekben, 1914-1948 [szerk. Németh Ágnes], 1993; Gyász (Le destin de Sophie Kurator) [franciául], 1994; Történelmi drámák, Kvár, 1997.[ÚMIL,KMIK,MÉL3,OSZKK]

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Németh László (Nagybánya, 1901. ápr. 18. – Bp., 1975. márc. 3.): író, esszéista, a 20. sz.-i magyar prózairodalom egyik legkiemelkedőbb képviselője, Baumgarten-díjas (1930), József Attila-díjas (1950), Kossuth-díjas (1957). Apja középisk.-i tanár volt Nagybányán. Családjával 1904-ben Szolnokra; 1905-ben a fővárosba költözött. A Medve utcai elemiben (1907), a Bulyovszky u.-i (1911–1917), majd 1917 őszétől a Toldy-reálisk.-ban tanult, ahol apja is tanított, m. tanára Jánosi Béla volt. 1920. febr.-tól a bp.-i egy. bölcsészkarán francia-m. szakos hallgató, de ápr.-ban átiratkozott az orvosi karra. 1925-ben doktorrá avatták. Megélhetési okokból a fogorvosi pályát választotta és gyakorlatot folytatott az irgalmasok kórházának fogászati osztályán. Egy.-i tanulmányai mellett foglalkozott vers-elméleti kérdésekkel, novellákat, színműveket írt, köztük egy Dózsa-drámát. 1925. dec.-ben a Nyugat novellapályázatán a Horváthné meghal c. paraszttörténetével első díjat nyert. Ez év karácsonyán feleségül vette Démusz Ellát. 1926-ban megnyitotta fogorvosi rendelőjét, externistaként bejárt az Új Szent János-kórház elme- és idegosztályára. Isk. orvosi állást vállalt a Toldy-reálisk.-ban (1926–27), az Egressy úti (1928–1931), és a Medve u.-i polgári isk.-ban (1931–1943). Cikkei, könyvismertetései jelentek meg 1926-tól a Nyugatban, a Protestáns Szemlében, a Társadalomtudományban, később az Erdélyi Helikonba és a Napkeletbe is írt, ez utóbbinak 1931-ig vezető kritikusa volt. 1928-ban kezdte írni az Emberi színjáték c. regényét, amely először 1929-től a Napkeletben jelent meg folytatásokban. 1929 telén tuberkulózisban megbetegedett. Olaszo.-ban és Felsőgödön gyógyíttatta magát, felhagyott a fogorvosi gyakorlattal. Ebben az évben közeli barátságba került Babits Mihállyal, Gellért Oszkárral, Schöpflin Aladárral, Földessy Gyulával és más írókkal. Baumgarten-díjat kapott (1930), de mikor ezért megtámadták, a díj összegét visszaadta az alapítványnak. 1931 tavaszán szakított a Napkelettel, irodalomelméleti tanulmányait és írói portréit a Nyugatnak küldte. 1931. nov.-ben Debrecenben részt vett az Ady Társaság irodalmi estjén. Itt kötött életre szóló barátságot Gulyás Pállal. 1932-ben szembekerült Babits Mihállyal Török Sophie értékelése miatt. Tanú címmel lapot indított (1932. szeptember 26.), amelyet egymaga írt és szerk.; 1937 tavaszáig 17 kötete jelent meg. A Tanúban fejtette ki társadalmi reformeszméit, a „minőség forradalmának” eszméjét. Az értelmiség társadalmi vezető szerepét vallotta. Elmélyülten foglalkozott a magyarság helyével Kelet-Európában, alaposan megismerte a szomszédos népek kultúráját, irodalmát. 1934 ápr.-ától rövid ideig Fülep Lajossal és Gulyás Pállal szerk. a Választ, a Magy. Rádióban átvette az irodalmi osztály irányítását (1934- 35). 1934-ben megjelent első könyve, az Ember és szerep, voltaképpen emlékirat volt, amely szubjektív hangjával sok ellenséget szerzett neki. Egymás után adta ki regényeit, a Gyászt (Bp., 1935), a Bűnt (Bp., 1937) és Az utolsó kísérlet c. hétrészesre tervezett ciklusának egyes darabjait. Ebben a társadalom reformjának elbukott kísérletét akarta ábrázolni egy feltörekvő parasztfiú gyermekkorának (Kocsik szeptemberben, Bp., 1937), gimnazista éveinek (Alsóvárosi búcsú, Bp., 1938), egyetemista korának (Szerdai fogadónap, Bp., 1939), pályakezdésének (A másik mester, Bp., 1941), majd kudarcának leírásával. 1938. márc. 30-án a Nemzeti Színház Kamaraszínháza bemutatta Villámfénynél c. darabját, melyet két társadalmi drámájának bemutatása követett: Papucshős (Nemzeti Színház, 1939. nov. 4.), Cseresznyés (Nemzeti Színház, 1942. jan. 10.). 1939. máj. 13-án mutatta be a Nemzeti Színház első nagy történelmi drámáját, a VII. Gergelyt. 1940-ben kiadta A minőség forradalma c. tanulmánykötetét, a Tanú megindítása előtt írt esszék gyűjteményét. 1942-ben megjelent a Tanú után írt tanulmányainak két kötete Kisebbségben címmel. Hivatástudata, impozáns műveltsége, gondolatgazdag, képdús esszéstílusa jelentős hatást gyakorolt kortársaira. Marxista oldalról kezdettől bírálták a „minőség forradalmának” elméletét, az osztályharc kérdésében elfoglalt álláspontját, különösképpen a m. történelemben és művelődéstörténetben az értékeket a „híg” és a „mély” magyarság szempontjából minősítő kategóriája miatt. Erről önéletrajzában ő maga is kritikusan szólt. 1939–42-ben Móricz Zsigmond „adjutánsa” volt a Kelet Népe szerkesztésében. 1940-ben Törökvész úti házát felajánlotta egy népfőisk. céljaira, de megnyitására a hatóságok nem adtak engedélyt. Az isk. tantervét kiadta a Kelet Népében. Megpályázta a debreceni egy. m. irodalmi tanszékét, kérését elutasították. Részt vett a Debreceni Írói Napokon (1942) és a két balatonszárszói konferencián. 1926–1943 között hat lánya született – közülük kettő csak rövid ideig élt –, róluk szól Lányaim c. műve, melynek első változata 1943-ban jelent meg, az utolsó 1962-ben. 1944. jan.-ban Ady Endre halálának 25. évfordulójára Ady ünnepére c. előadást készített a Magy. Rádió számára, felolvasását nem engedélyezték, írását a Magyar Csillag febr.-i száma közölte. 1944. márc. 19-től, a német megszállás alatt Felsőgödön, Szilasbalháson, majd Bp.-en élt. Ezekben a hónapokban egyetlen folyóiratba sem írt. Bp. felszabadítása után családjával együtt Békésre költözött. Szept.-ben családja nélkül Hódmezővásárhelyre utazott, óraadói tanári állást vállalt a gimn.-ban, m. irodalomtörténetet tanított, de emellett sok más tantárgyat, pl. matematikát is. Az első, már Hódmezővásárhelyen készült munkája A tanügy rendezése c. tanulmány (1945). Keresztury Dezső kultuszmin. megbízta a dolgozók isk.-jának szakfelügyeletével (1946), kidolgozta ennek az isk.-típusnak a tantervét. Cikkei jelentek meg a Válaszban és a Puszták Népében. Ebben az időben született meg több drámája és regénye. Befejezte a Mathiász-panzió c. drámáját. A Misztótfalusi Kiadó megjelentette Széchenyi c. drámáját (1946) és az Eklézsia-megkövetést (1947), a hódmezővásárhelyi Délsziget c. folyóiratban megjelent az Erzsébet-nap (1946), a Puszták Népe c. lapban a Pusztuló magyarok c. vígjátéka; a Válasz közölte Husz János c. drámáját. Megjelent Iszony c. regénye, és Illés Endre kiadói szerződést kötött vele egy vásárhelyi tárgyú regényre, melynek eredeti címe Őrültek, később Égető Eszter címmel jelent meg. 1949-től Bp.-en élt, műfordítói tevékenységet folytatott. Lefordította pl. Jirašek, Groszman, Gladkov, Shakespeare, Lev és Alekszej Tolsztoj számos művét; az Anna Karenina húsz év alatt 14 kiadást ért meg. Ezért a regényfordításért tüntették ki a József Attila-díjjal. 1952-ben Révai József biztatására hozzákezdett a Galilei c. dráma megírásához és egy év alatt elkészült vele. 1954 elején hipertóniában megbetegedett. Betegen is folytatta munkáját. Erre az időre esik három színművének megírása (Petőfi Mezőberényben, Az áruló, II. József). 1954 tavaszán megjelent 5. kiadásban a Bűn c. regénye. A Csillag közölte A fordító jelentése c. írását. 1956. febr.-ban megkezdődtek a Nemzeti Színházban a Galilei próbái. A megjelent Égető Eszter, egy vidéki értelmiségi család nemzedékregénye, amely egyebek közt a népies mozgalom kritikáját és ezen belül saját törekvései önkritikáját is tartalmazza. 1956. szept.-ben az Írószövetség vezetőségének tagjává választották. Galilei c. drámája nagy sikert aratott (1956. okt. 20). Az 1956-os forradalom és szabadságharc után a megújhodó szocializmus mellé állt. 1957 után a pesti és a vidéki színházak sorra műsorra tűzték darabjait. A Szovjet Írószövetség meghívására 1959-ben nagyobb utat tett a SZU-ban. Ebből merítette az Utazás c. vígjátékának témáját (Bem. Katona József Színház, 1962). Az Iszony c. regényéből film készült (1964). 1955-től az év egy részét a Tihanyi-félszigeten, Sajkódon töltötte, itt alkotott, innen kapta egyik tanulmánykötete a Sajkódi esték (Bp., 1961) címet, itt készült a Ghandi halála c. színmű és az Irgalom (Bp., 1965) c. regény nagy része. A hetvenes évek elejétől egészsége rohamosan romlott. Még részt vett a Sámson c. verses drámájából készült Szokolay Sándor opera bemutatóján (1973). Munkáit lefordították angol, bolgár, cseh, francia, német, olasz, orosz nyelvre. 1969-ben a Szépirodalmi és a Magvető Kiadó közös gondozásában Az én katedrám c. tanulmánykötettel elindult az összes műveit tartalmazó életműsorozat. 1965-ben Herder-díjat kapott. – Irod. Vekerdi László: N. L. alkotásai és vallomásai tükrében (Arcok és vallomások, Bp., 1970); Életrajzi adatai 1956-ig a Homályból c. kötet függelékében (összeállította Hölvényi György, Bp., 1977); Grezsa Ferenc: N. L. vásárhelyi korszaka (Bp., 1979); Gulyás Pál: N. L. (Kecskemét, 1932); Gaál Gábor: A Tanútól a Bűnig (Korunk, 1937); Komlós Aladár: A Tanú (Toll, 1937); Babits Mihály: Tanú (Könyvről könyvre, Bp., 1973); Király István: N. L. (Valóság, 1946); Czibor János: Vallomás igényről és szándékról (Válasz, 1948); Hermann István: Az önleszámolás dramaturgiája. N. L. (Szent Iván éjjelén, Bp., 1969); Nagy Péter: N. L. történelmi drámái (Irod. tört., 1957. 1. sz.); Sőtér István: N. L. a tanulmányíró (Irod. tört. Közl., 1960. 2. sz.); Béládi Miklós: N. L. (Kritika, 1965. 5. sz.); Rényi Péter: Hatalom és erkölcs (Vitában, Bp., 1967); Bori Imre: N. L. és a jugoszláviai magyar irodalom (Híd, 1971. 6. sz.); Pándi Pál: N. L. (Kritikus ponton, Bp., 1972); Jordáky Lajos: N. L. (A szocialista irodalom útján, Bp., 1973); Rónay György: N. L. tanítása. A Vigilia beszélgetése N. L.-val (Vigilia, 1975. 7. sz.); Simon István: N. L. halálának hírére (Népszabadság, 1975. márc. 7.); Czine Mihály: Templomot építek. Búcsú N. L.-tól (Jelenkor, 1975. 4–5. sz.); N. L. Emlékülés Hódmezővásárhelyen (Új Írás, 1976. 8. sz.); Kiss Lajos: N. L. századunk reneszánsz embere (Kortárs, 1976. 12. sz.); Czímer József: N. L. drámaírása (Jelenkor, 1976. 7–8. sz.); Sőtér István: Az újraolvasás naplóiból. N. L. tragikum vagy program? (Kritika, 1976. 3. sz.); Illyés Gyula: Összegezés. N. L.-ról (Jelenkor, 1976. 12. sz.); Domokos Mátyás: A „Tervhalmozó” utolsó ítélete (Ugyanarról másképpen, Bp., 1977); Tüskés Tibor: N. L.-ról négy tételben (Pannóniai változatok, Bp., 1977); Grezsa Ferenc: N. L. élete képekben (Bp., 1985); Sándor Iván A N. pör (Bp., 1986); N. L. élete levelekben 1914–1948, szerk. Német Ágnes (Bp., 1993). – Szi. Fodor András: A szem hatalma. N. L.-nak (vers, A csend szólítása, Bp., 1969); Pilinszky János: Anna kései (vers, Nagyvárosi ikonok, Bp., 1970); Gulyás Pál: Professzor N. L.-nak (vers, Válogatott versei, Bp., 1971); Simonyi Imre: N. L. 70 éves (vers, Élet és Irod., 1972. 13. sz.); Páskándi Géza: N. L. (vers, Kortárs, 1975. 4. sz.); Juhász Ferenc: Könnycsepp-rózsa N. L. halott szívére (vers, Új Írás, 1975. 1. sz.); A gyötrődő N. L. (vers, Új Írás, 1976. 7. sz.); Fodor András: Homloka égöve alatt. N. L. emlékére (vers, Bábú vére, Bp., 1978); Vas István: Mért vijjog a saskeselyű (emlékirat, Kortárs, 1979. 12. sz.); Illés Endre: Az Édenalapító (Mestereim, barátaim, szerelmeim, Bp., 1979).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Nagybánya, 1901. ápr. 18.–Bp., 1975. márc. 3.): író, esszéista, drámaíró, műfordító. 1925-ben orvosi diplomát szerzett. Írásai a Nyugatban, a Napkeletben, a Protestáns Szemlében ugyancsak 1925-től jelentek meg. 1932-ben megalapította és 1936-ig, a lap megszűnéséig egymaga írta és szerkesztette a Tanú c. folyóiratot. 1949–1954 között nem publikálhatott. 1954 után szabadfoglalkozású íróként alkotott. Színházi kapcsolatai 1938-ban kezdődtek, amikor a Nemzeti Színház Kamaraszínháza bemutatta Villámfénynél c. színművét. Ezután, a publikálási tilalom éveit kivéve, amikor főként műfordításokon – Shakespeare, Puskin – dolgozott, szinte minden évadban színre vitték egy-egy művét, az alábbi sorrendben. VII. Gergely, Papucshős (1939), Cseresnyés (1942); Galilei (1956); Széchenyi (1957); A két Bolyai (1961); Az utazás (1962); Nagy család I–II. (1963, 1964); II. József (1964); Mathiász panzió (1965); Szörnyeteg, Az áruló, Petőfi Mezőberényben, A csapda (mind 1966); Apáczai (1969); Az írás ördöge (1970); Bodnárné, Erzsébet nap (1971); Győzelem (1972); Gandhi (1973); Colbert, Bethlen Kata (1977); Eklézsiamegkövetés (1978); Pusztuló magyarok (1978); Husz János (1980); Harc a jólét ellen (1981).Németh László

Veszprém megyei életrajzi lexikon

A magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotója már 20-as években kapcsolatba került a Balatonnal. Többször nyaralt Balatonkenese és Balatonföldvár üdülőhelyein. 1938-ban Berzsenyi-tanulmánya előkészítésekor eljutott Sümegre is, és benyomásait Esték Sümegen c. úti beszámolójában örökítette meg. A háború után Hódmezővásárhelyen tanított, majd Borsos Miklós ösztönzésére, 1957-ben Tihanyban, sajkodi házában telepedett le. Gazdag életművének jelentős alkotásait írta itt. A nagy család című, társadalmi drámáját a Veszprémi Petőfi Színház 1963-ban mutatta be. Egy későbbi előadáson szerzett benyomásait emlékezetes tanulmányban foglalta össze. (Kt., 1964. 1. sz.). 1941-ben a Pápai Képzőtársulat 100 éves évfordulóján Az önképzőkörök mai feladatai c. felolvasásával vett részt. A városban szerzett élményeit a Pápán c. írásban örökítette meg. Több alkalommal kezelték a Balatonfüredi Szívkórházban. 1964-ben emlékezetes beszédet mondott a füredi Lóczy Lajos Gimnázium új épületének avatásán. Az intézmény falán és a Balatoni Panteonban tábla őrzi emlékét. A Tagóre-sétányon 2001-ben emlékfát ültettek és táblát avattak tiszteletére. Gyakori vendége volt Lipták Gáborék füredi házának. A városban utca viseli nevét.I.: GREZSA Ferenc: ~ vásárhelyi korszaka. Bp., 1979. – GULYÁS Pál: ~. Kecskemét, 1932. – BÉLÁDI Miklós: ~. = Krt., 1965. 5. sz. – PÁNDI Pál: ~. = Kritikus ponton. Bp., 1972. – BODOSI György: Sajkodi délutánok ~éknál. = Völgyvallatás. Bp., 1979. – LIPTÁK Gábor: Nyitott kapu. Bp., 1982. – Sajkodi napló. Az író hagyatékából közli dr. LAKATOS István. = ÚH., 1992. 4–5. sz. – BODOSI György: ~nál Sajkodon. = N., 1996. okt. 15. – ILLÉS Lajos: ~ tanügyi álmai. = Íróhistóriák. Bp., 1997. – PRAZNOVSZKY Mihály: Illyés Gyula és ~ Balatonfüreden. Bf., 2007. – BfÉL – Harmath–Katsányi. – RÚL XV. köt. – ÚMÉL IV. köt. – ÚMIL 2. köt.író, esszéistaM.: Sajkódi esték. Bp., 1961. – Mai témák. Bp., 1963. – A kísérletező ember. Bp., 1963. – Kiadatlan tanulmányok. (Balatonfüredi beszéd is.) Bp., 1968. – Válogatott művei. 1–3. köt. (vál.: KIRÁLY István.) Bp.,1981. – Sorskérdések. 1–2. köt. Bp., 1989. – Kisebbségben. Politikai és irodalmi tanulmányok, beszédek, vitairatok. 1–2. köt. Bp., 1992. Balatoni vonatkozású írásai: Mi köt a Balatonhoz? = Jk., 1963. 7. sz. – Utolsó széttekintés. Bp., 1980. – Levelek Magdához. Tatabánya, 1988.( Nagybánya, 1901. április 18. - Budapest, 1975. március 3. )NÉMETH László

könyvei