Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994
Lakatos Gabriella (Bp., 1927. okt. 18. – Bp., 1989. nov. 13.): balettművész, Kossuth-díjas (1957), érdemes művész (1966), kiváló művész (1971). A bp.-i Operaház balettiskolájában Nádasi Ferenc növendéke volt, majd 1943-ban lett az együttes tagja, 1950-től 1973-as visszavonulásáig magántáncosa. Közben 1945-46-ban egy évadra a szegedi Nemzeti Színház balettegyütteséhez szerződött, ahol csak operabetétekben kapott szerepeket. A bp.-i Operaház balettrepertoárjának szinte összes karakterszerepét és néhány klasszikus főszerepét is eltáncolta mint korának legkimagaslóbb technikájú táncosa és nagy színészi tehetségű előadóművésze. Visszavonulása után öt évig a társulat balettmestere volt, majd a halála előtti évben magániskolát nyitott. A színpadtól sosem vonult vissza véglegesen, énekes szerepeket is játszott, a M. Televízióban szakmai műsorvezetőként tevékenykedett, s Markó Iván és Novák Ferenc táncszínházi darabjaiban (Az igazság pillanata, illetve Magyar Electra) is vállalt szerepeket. – F. sz. Molnárné (Harangozó Gyula: A háromszögletű kalap); Primadonna (Harangozó Gyula: Térzene); Lány (Harangozó Gyula: A csodálatos mandarin); Rozika (Harangozó Gyula: Furfangos diákok); Sári (Harangozó Gyula: Keszkenő); Zaréma (Zaharov: A bahcsiszeráji szökőkút); Aisa (Anyiszimova: Gajane); Cieplinski Bolerójának és Divertimentójának nő főszerepei, Balerina (Fokin: Petruska); Mária (Vojnonen: Diótörő); Odette-Odilia (Petipa-Ivanov: A hattyúk tava); Jeanne (Vojnonen: Párizs lángjai). Kitüntették a Fehér rózsa lovagrenddel (1969). – Irod. Szudy Eszter: Beszélgetés Lakatos Gabriellával (Táncművészeti Dokumentumok, 1986); Rajk András: L. G. (Új Tükör, 1989. 47. sz.).
Magyar színházművészeti lexikon, 1994
(Bp., 1927. okt. 18.–Bp., 1989. nov. 13.): táncosnő. Az Operaház balettiskolájában Nádasi Ferenc növendéke volt, majd 1943-tól a társ. tagja, 1950-től 1973-ig magántáncos. Az 1945–46-os évadban a Szegedi Nemzeti Színház balettegy.-éhez szerződött, itt csak operabetétekben kapott szerepet. Korának legtemperamentumosabb, nagyszerű technikájú művésze, aki a repertoár szinte összes karakter főszerepét, s néhány klasszikus szerepet is eltáncolt. Visszavonulása után énekesnőként is sikereket ért el, a televízióban szakmai műsorok műsorvezetőjeként is fellépett, s Markó Iván és Novák Ferenc táncszínházi darabjaiban – Az igazság pillanata, ill. Magyar Electra – is szerepeket vállalt. Kossuth-díjas (1957), érdemes (1966) és kiváló művész (1971), és a finn Fehér rózsa lovagrend (1969) tulajdonosa volt. F.Sz. Lány (Harangozó Gy.: A csodálatos mandarin); Primadonna (Harangozó Gy.: Térzene); Rozika (Harangozó Gy.: Furfangos diákok); Sári (Harangozó Gy.: Keszkenő); Zaréma (Zaharov: A bahcsiszeráji szökőkút); Aisa (Anyiszimova: Gajane); Balerina (Fokin: Petruska); Mária hercegnő (Vojnonen: Diótörő); Odette-Odilia (Messzerer: A hattyúk tava); Jeanne (Vojnonen: Párizs lángjai); főszerep (Cieplinski: Bolero, Divertimento). – Ir. Szúdy E.: Beszélgetés L. G.-val (Táncművészeti dokumentumok, 1986).Lakatos Gabriella
OSZK MEK
PIM
wikipedia