ABCD - Márai Sándor

Márai Sándor ☰ Kassa 1900.04.11 ☷ 1989.02.21 | akadémikus, férfi, író, költő, színikritikus, újságíró

627279

http://dka.oszk.hu/068700/068734/018.jpg

kitüntetések

Kossuth-díj, posztumusz
1990.03.15

archontológia

Magyar Tudományos Akadémia
levelező tag
1942.05.15 - 1947.06.06

Magyar Tudományos Akadémia
rendes tag
1947.06.06 - 1949.10.31

életrajzok

A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona

Ir.: Komlós Aladár: M. S. könyvei, Tűz 1922/2; uő: A mészáros, KN 1924. ápr. 18.; Fábry Zoltán: Az első regények, KN 1925. jan. 31. = F. Z. ÖÍ 1; uő: Emberek, könyvek, jegyzetek – M. S. és a Halotti Beszéd, F 1954/6. = ÖÍ 7; Szvatkó Pál: Mit adott Szlovenszkó az új magyar irodalomnak? = Szlovenszkói magyar írók antológiája 4., 1937; Ladislav Molnár: Rehabilitácia iredentistu, Slobodný piatok 1991. júl. 5.; Ladislav Deák: Spor o Šándora Máraiho, uo. 1991. szept. 6.; Turczel Lajos: Márai nebol fašista, Kultúrny život 1991. szept. 23.; uő: M. S. védelmében, ÚSZ 1991. okt. 4.; uő: Szlovákiai magyar irodalmi triptichon M. S.-ról. = Viszszatekintések..., Dsz 1995.MÁRAI Sándor; Grosschmid (Kassa, 1900. ápr. 10. – San Diego [USA], 1989. febr. 21.): író, költő, újságíró. Szepességi szász eredetű családból származott. Apja Grosschmid Géza ügyvéd, szenátor, testvére Radványi Géza filmrendező. A gimnáziumot Kassán és Eperjesen végezte, Frankfurtban egy ideig egyetemi előadásokat hallgatott. 1919 és 1928 között újságok levelezőjeként Németországban és Franciaországban (Párizsban) tartózkodott, 1928-tól Bp.-en élt. A 30-as évek közepén került az irodalom élvonalába; eszmeileg a polgári liberalizmus rendíthetetlen híve lett. 1948-ban emigrált, s haláláig nem engedélyezte művei mo.-i kiadását. Sok műve jelent meg világnyelveken, de naplóiban és a Halotti Beszéd c. megrendítő versében fájdalmasan felpanaszolja a magyar közegből való kiszakadást. Magáramaradottságában és testi-lelki törődöttségében öngyilkos lett. – Irod. zsengéje, az Emlékkönyv c. verskötet a történelmi Mo. utolsó évében, 1918-ban jelent meg Kassán. 1919-től 1925-ig csszl. magyar írónak számított. Írásai – újságcikkek, tárcák, elbeszélések, versek, recenziók, műfordítások – főleg a Kassai Naplóban jelentek meg. Irodalomszervezőink társuknak tekintették s bevonták terveikbe a világjáró ifjú írót. Fábry Zoltán szerint az 1923/24-ben sikertelenül tervezett irod.-krit. lapnak, a Kék Madárnak szerkesztőbizottsági tagja lett volna, s az egy évvel később kezdeményezett kisebbségi írótársaság 7 tagú előkészítő bizottságába is beválasztották. Első felfigyeltető kötetét, Az emberi hangot és az 1924-ben Bécsben kiadott A mészáros c. regényt elismeréssel fogadták kritikusaink (Fábry, Komlós Aladár). A verskötetet Fábry a csszl. magyar emberlíra reprezentatív kötetének nevezte, a regényről pedig azt írta, hogy „az emberi hang állathördülése magyar szavakban még nem fájt, nem sebzett ennyire". Kritikákat is írt, s a Kassai Naplóban 1921. dec. 25-én közölt Gyilkosság c. tárca fordításával ő lett Franz Kafka első magyar és második idegen nyelvű fordítója. – Irodalmunkkal Mo.-ra költözése után is élénk kapcsolatban maradt, főleg azon irodalomszervezőinkkel, akik a minőségi irodalom gócait igyekeztek kiépíteni. Móricz Zsigmonddal és Schöpflin Aladárral együtt síkraszállt Szvatkó Pál első számával elbuktatott lapjának, az Új Munkának a feltámasztásáért. Az 1937–1938-ban megjelent Szvatkó-lapnak, az Új Szellemnek legaktívabb mo.-i munkatársa lett, s 1938. okt. 15-i (utolsó előtti) számában is élesen antifasiszta cikket közölt. Szvatkó azt írta róla, hogy „egyedül fölér egy egész kisebbségi magyar irodalommal". Szülővárosát számtalanszor fölidézte írásaiban, 1940-ben könyvet jelentetett meg Kassai őrjárat címmel. Emigrálása után Szlovákiában a legszigorúbban tiltott írók egyike lett, de 1954-ben, miután Halotti Beszéde megjelent, Fábry megtörte a kényszerű hallgatást, s a Fáklyába szép méltatást írt az ott közölt versről és szerzőjéről. 1989 után emléktábla került kassai szülőházára, Po.-ban pedig róla elnevezett alapítvány létesült; a Madách Kiadó Márai Sándor breviáriuma (1991) címmel válogatást adott ki írásaiból, a Madách-Posonium 2004-ben Japán kert I., II., (1920– 1929) publicisztikai írásokat, verseket, és elbeszéléseket, a Kalligram pedig Röpirat a nemzetnevelésről c. tanulmányát jelentette meg. Aszlovák sajtóban viszont a bécsi döntés után írt cikkei miatt irredentának és fasisztának nevezték.M. (csak a csszl. pályaszakasza alattiak): Az emberi hang, v., Kassa 1921; Panaszkönyv, elb., Kassa 1922; A mészáros, r., Bécs 1924.T. L.

Kortárs magyar írók, 1945-1997

(Kassa, 1900. ápr. 11.-San Diego [USA], 1989. febr. 21.): író, költő, újságíró. [USA]MÁRAI SÁNDORM.: Emlékkönyv, v., Kassa, 1918; Emberi hang, v. és versford., Kassa, 1921; Panaszkönyv, elb., Kassa, 1922; A mészáros, kisr., Bécs, 1924; Istenek nyomában, útirajz, 1927; Bébi, vagy az első szerelem, r., 1928; Mint a hal, vagy a néger, v., 1930; A zendülők, r., 1930; Idegen emberek I-II., r., 1931; Csutora, r., 1932; Műsoron kívül, cikkek, karcolatok, elb., 1931; Teréz, elb., 1932; A szegények iskolája, karcolatok , 1933; Egy polgár vallomásai I-II. köt., 1934-35; A sziget, r., 1934; Bolhapiac, elb., 1934; Naptárcsere, esszék , 1935 <1934*KMIK>; Válás Budán, r., 1935 <1936*ÚMIL>; Napnyugati őrjárat, r., 1936; Kabala, elb., 1936; Féltékenyek, r., 1937; A négy évszak, v., 1938; Eszter hagyatéka, kisr., 1939; Márai Sándor válogatott munkái I-XI., 1939-43; Kaland, d., 1940 <1941*KMIK>; Szindbád hazamegy, r., 1940 [új kiad., München, 1978; németül: Sindbad geht heim, Vaduz, 1978]; Vendégjáték Bolzanóban, r., 1940; Az igazi, r., 1941; Jó ember és rossz ember, esszé, 1941; Kassai őrjárat, tan., 1941; Mágia, elb., 1941; Ég és föld, aforizmák , 1942; A gyertyák csonkig égnek, r., 1942; Röpirat a nemzetnevelés ügyében, 1942; A kassai polgárok, d., 1942; Füves könyv, prózai epigrammák, 1943; Sirály, r., 1943; Vasárnapi krónika, 1943; Napló 1943-44, 1945 <1946*ÚMIL>; Varázs, d., 1945; Verses könyv, 1945; Ihlet és nemzedék, tan., 1946; A nővér, r., 1946; Európa elrablása, útirajzok, 1947; Sértődöttek, r., I-III. köt. [A hang, 1947; Jelvény és jelentés, 1948; Művészet és szerelem, 1948], 1947-48 [a III. kötetet bezúzták]; Medvetánc, karcolatok, tan., 1947; Halotti beszéd, 1950; Béke Ithakában, r., London, 1952 [németül: Verzauberung in Ithaka, München, 1952]; Vasárnapi krónika, New York, 1955-56; New York-i naplójegyzetek, New York, 1957; Nyugati levelek, New York, 1957; Újévi beszámoló, New York, 1957; Vasárnapi levél, New York, 1957; Das Wunder des San Gennaro, r., Baden-Baden, 1957, magyarul: San Gennaro vére, New York, 1965; Napló 1945-1957, Washington, 1958 [németül: Geist im Exil, Hamburg, 1960; Ulisses hazatér, r., New York, év nélkül; Egy úr Velencéből, d., Washington, 1960; Der Wind kommt von Western. Amerikanische Reisebilder, München-Bécs, 1964; Napló 1958-1967, Róma, 1968; Ítélet Canudosban, r., Torontó, 1970; Rómában történt valami, r., Torontó, 1971; Föld, föld!, emlékezések, Torontó, 1972; Erősítő, r., Torontó < Washington*>, 1975; Napló 1968-1975, Torontó, 1976; A delfin visszanézett, vál. v., München, 1978 [Bp., 1994]; Judit... és az utóhang, r., München, 1980; Jób ... és a könyve. Hangjátékok és televíziós színjátékok 1960-1981, München, 1982; Harminc ezüstpénz, r., München, 1983; Napló 1976-1983, München, 1984-85 <1985*KMIK>; A Garrenek műve I-II., r., Torontó, 1988 <1989*>; posztumusz: Ami a Naplóból kimaradt, 1945-1946, Toronto, 1992; Ismeretlen kínai költő Kr. után a XX. századból. Kézirat gyanánt, 1994. Életműsorozat: Napló 1943-1944, 1990; Napló 1945-1957, 1990; Egy polgár vallomásai I-II., r., 1990; A gyertyák csonkig égnek, r., 1990; A kassai polgárok, d., 1991; Föld, föld!... Emlékezések, 1991; Vendégjáték Bolzanóban, r., 1991; Füves könyv, 1991; Béke Ithakában, r., 1991; Csutora, r., 1991; A szegények iskolája, karcolatok, 1992; Szindbád hazamegy, r., 1992; Napló 1958-1967, 1992; Ihlet és nemzedék, tan.-ok, 1992; Az igazi, r., 1992; Judit... és az utóhang, r., 1992; Válás Budán, 1993; Napló 1968-1975, 1993; Vasárnapi krónika [Vasárnapi krónikában 1936 és 1943 között megjelent írások], 1994; Napló 1976-1983, 1994; San Gennaro vére, r., 1994. Márai Sándor breviáriuma [összeáll., bev., az Életrajzi adatokat és Márai Sándor műveinek jegyzékét írta Pomogáts Béla], 1992; A Garrenek műve I. Zendülők - Féltékenyek, r., 1995; Európa elrablása, r., 1995; Istenek nyomában, 1995; Életműsorozaton kívül: Napló 1976-1983, 1990; A delfin visszanézett. Válogatott versek 1919-1977, 1994; Föld, föld!... Emlékezések - Land, Land!... Memoires [angol nyelvű], 1994; Az idegenek - Sértődöttek - A hang [A Garrenek műve regényciklus második része], 1996; Memoir of Hungary 1944-1948, 1996 [a Föld, föld!... c. mű angol nyelvű kiadása]; Jelvény és jelentés - Utóhang - Sereghajtók, 1996.Műford.: A. Schnitzler: Szavak komédiája, d.-ák, 1920; C. Godwin: A Brendor R-t., r., Kassa, 1924; A. Seghers: A szt. barbarai halászok lázadása, r., 1932.[ÚMIL,KMIK,Borbándi,MEIL,MIT1978,OSZKK,CSMIL]Vojnits-díj 1940???; az MTA lev. tagja 1942-től, r. tagja 1945-től, 1989-ben állították vissza (posztumusz); Kossuth-díj 1990 (posztumusz); Fitz József-díj 1990 (posztumusz).

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Márai Sándor, Grosschmid (Kassa, 1900. ápr. 11. – San Diego, 1989. febr. 21.): író, költő, újságíró, az MTA tagja (l. 1942. r. 1945-1948, posztumusz 1989), Kossuth-díjas, (posztumusz 1990), Radványi Géza bátyja. Jogász családból származott, apja, Grosschmid Géza az I. világháború után Kassa szenátora volt. Kassán, Eperjesen és Bp.-en járt középisk.-ba. Rövid ideig bölcsészhallgató volt a Pázmány Péter Tudományegy.-en. A Tanácsköztársaság idején rendszeres újságírói tevékenységet fejtett ki, irodalmi kérdésekről írt napilapokba (Magyarország, Vörös Lobogó), folyóiratokba (Nyugat). 1918-ban Kassán megjelent első verseskötete (Emlékkönyv). 1919 okt.-ében elhagyta Mo.-ot. Először Lipcsében, 1921-1922-ben Frankfurtban, 1923-ban Berlinben folytatott egy.-i tanulmányokat újságírói munkássága közben. 1923-ban Bécsben megnősült, feleségével, Matzner Lolával 1914-ben Párizsba költözött. Itt tudósítója volt a Frankfurter Zeitungnak, a Prager Tageblattnak a Prágai Magyar Hírlapnak, a bp.-i Újságnak. A Frankfurter Zeitung megbízásából tett utazást Közép-Keleten, cikkeit Istenek nyomában címmel a lap folytatásokban közölte. Könyv alakban 1927-ben jelent meg Prágában, 1937-ben Bp.-en. 1934 tavaszán tért vissza Mo.-ra. Bp.-en a Krisztinavárosban Mikó utcai lakása lett írói munkásságának színhelye. 1928 és 1948 között a legolvasottabb és legtermékenyebb szerzők közé tartozott. Harminckilenc műve (regény, vers, esszék, elbeszélések) jelent meg több kiadásban. Írásait 1928-tól a Révai Testvérek Irodalmi Intézete gondozta. Írói munkája mellett nagy vonzóerőt jelentett számára az újságírás. 1925-36-ban az Újság publicistája volt. A Műsoron kívül (1931), Szegények iskolája (1933, 1992), a Bolhapiac (1934) c. műveiben az ebben a lapban hétről hétre megjelent cikkeiből válogatott. 1936 dec.-étől 1943. jan. 17-ig a Pesti Hírlap munkatársa volt, a Vasárnapi Krónika írója. Cikkei, elmélkedései Vasárnapi Krónika c. kötetében jelentek meg (1943). 1945-48-ban a Magyar Nemzetnél folytatta újságírói munkáját. Az 1940-es években jelentkezett színdarabjaival. A Kaland c. darabját a Nemzeti Kamara Színház mutatta be (1940. okt. 27.). A városhoz való hűség drámája, a Kassai polgárok 1942. dec. 4-én került színre a Nemzeti Színházban, a kolozsvári Nemzeti Színház is ugyanebben az évben tűzte műsorára. Az MTA I. osztályának 1943. dec. 6-án tartott ülésén Ihlet és nemzedék címmel tartott székfoglalót. A német megszállás után (1944. márc. 19.) felváltva élt Bp.-en és Leányfalun. 1943 tavaszán kezdett memoárjainak írásához. A naplóírás életművének jellegzetes műfaja lett, hordozója írói hitvallásának, humanizmusának, a szabadság, az európaiság gondolatának. Az első kötet (Napló, 1943-1944) Illés Endre gondozásában 1945-ben jelent meg a Révai Könyvkiadónál. 1944-ben és 1945-ben írt verseit 1945 Könyvnapjára adták ki (Verses Könyv). A Pesti Színházban bemutatták Varázs c. színművét (1945. dec. 14.). Bp. ostroma alatt Mikó utcai lakása romhalmazzá vált. Utolsó otthona Bp.-en a Zárda u. 28. számú házban volt. 1948 nyarán, miután Horváth Márton hadat üzent a polgári irodalomnak és ~ ról becsmérlő kritikát írt, emigrációba szorult. 1948-50-ben Svájcban élt. 1950-től Olaszo.-ban, a Nápoly melletti Possilipóban. 1952-ben az USA-ban, New Yorkban telepedett le. 1957-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot. 1964-ben New Yorkban esküdtszéki szolgálatot teljesített. Többször visszatért évekre Olaszo.-ba, Salernóba. 1980-tól végleges lakóhelye a kaliforniai San Diego volt. 1951 és 1967 között Candidus néven a müncheni Szabad Európa Rádió m. osztályának külső munkatársa volt. Havonta négy előadását sugározták, minden vasárnap tíz percet Vasárnapi Levelek címmel. Cikkeket írt a müncheni Látóhatár c. folyóiratba. Ebben jelent meg híres verse, a Halotti beszéd (1951. 5. sz.). Emigrációjában anyanyelve éltette. Minden művét magyarul írta. Életművének mintegy negyede íródott hosszú emigrációjának időszakában. Elsőként a Béke Ithakában c. regénye jelent meg a Magyar Írók Könyvesháza sorozatban (London, 1952, Bp., 1991). Föld, föld! c. visszaemlékezéséből kitűnik, hogy szemléletében kitágította a humanista életfogalmat (Toronto, 1972, Bp., 1991). Naplóinak írását tovább folytatta, az utolsó kötet 1983-ban jelent meg. További naplójegyzetei kéziratban maradtak. Televíziós darabjait és hangjátékait Németo.-ban, Franciao.-ban, Olaszo.-ban, Ausztriában, Dániában, Kanadában mutatták be. Ezek Jób… és a könyve c. kötetében összegyűjtve jelentek meg (München, 1982). A Vendégjáték Bolzanóban c. regényéből verses játékot írt: Egy úr Velencéből, a válogatott versek kötetében jelent meg (A delfin visszanézett, München, 1978). Utolsó műve vallomás és összegezés. A Garrenek műve (I-II, Toronto, 1988) 1934-1949 között írt regényciklusának átdolgozása, öt regényét foglalja magában: Zendülők (1930), Az idegen emberek (1931), Féltékenyek (1937), Sértődöttek (1947), Jelvény és jelentés (1948). 1948 után nem járult hozzá művei mo.-i megjelentetéséhez. Emigrációban írt műveit főleg két kiadó gondozta: az Újváry „Griff” kiadó Münchenben és a Vörösváry-Weller Kiadó Torontóban. Gyógyíthatatlan betegsége elől önként ment a halálba. Az emigrációját kényszerítő hatalom megszűnése után az Akadémiai-Helikon Kiadó szerezte meg könyveinek kiadási jogát és összes kiadásban jelenteti meg a műveket. Színházaink újra műsorra tűzték színműveit. A Kassai polgárokat a gyulai Várszínházban mutatták be (1990. jún. 28.) és a bp.-i Nemzeti Színházban (1990. szept. 28.), a győri Kisfaludy Színházban (1991. ápr. 19.). A Kaland c. színművét a Radnóti Színpad mutatta be (1990. okt. 28.), majd a Pécsi Nemzeti Színház (1991. jan. 25.), a Jókai Színház a szlovákiai Komáromban (1990. nov. 23.). A Béke Ithakában c. regényének rádióváltozatát 1990 októberében sugározta a Magy. Rádió. Verses játékából (Egy úr Velencéből) Farkas Ferenc operát komponált (bem. az Operaház 1991. jún. 4.). Kassán, Mészáros utcai szülőházán emléktáblát állítottak (1991. márc. 24.). – M. Csutora (r., 1932, 1991); Egy polgár vallomásai (r., 1934, 1990); Válogatott munkái I-XI. (Bp., 1939-1943); Szindbád hazamegy (r., Bp., 1940, 1992); Vendégjáték Bolzanóban (r., Bp., 1940, 1991); Az igazi (r., Bp., 1941, 1992); Mágia (elb., Bp., 1941); Ég és föld (aforizmák, Bp., 1942); A gyertyák csonkig égnek (r., Bp., 1942, 1990); Röpirat a nemzetnevelés ügyében (Bp., 1942); Füves könyv (prózai epigrammák, Bp., 1943, 1991); Sirály (r., Bp., 1943); Napló. 1943-1944 (Bp., 1945, 1990); Ihlet és nemzedék (tanulmányok, Bp., 1946, 1992); A nővér (r., Bp., 1946); Európa elrablása (útirajzok, Bp., 1947); Medvetánc (elb., Bp., 1947); Vasárnapi krónika (New York, 1955-56): San Gennaro vére (r., New York, 1965); Napló. 1945-1957 (Washington, 1958, Bp., 1990); Napló. 1958-1967 (Róma, 1968, Bp., 1992); Ítélet Canudosban (r., Toronto, 1971). Rómában történt valami (Toronto, 1971); Föld, föld! (visszaemlékezések, Toronto, 1972, Bp., 1991); Erősítő (r., Toronto, 1976); Napló. 1968-1975 (Toronto, 1976); A delfin visszanézett. Válogatott versek 1915-1977 (München, 1978); Judit… és az utóhang (r., München, 1980, Bp., 1992); Jób… és a könyve (hangjátékok, televíziós játékok, München, 1982); Harminc ezüstpénz (r., München 1983); Napló, 1976-1983 (München, 1985). – Irod. Lóránt Dezső: Látogatás M. S.-nál (A Könyves, 1934. 6. sz.); Karinthy Frigyes: M. S.-ról A sziget alkalmából (Nyugat, 1934. I.); Thurzó Gábor: Magyar írók: M. S. (Erdélyi Helikon, 1934); Komlós Aladár: Írók és elvek. M. S.-ról (Bp., 1937); Ligeti Ernő: M. S. (Pásztortűz, 1938. 2. sz.); Bóka László: M. S. (Protestáns Szemle, 1941. 1. sz.); Halász Péter: Soronkívül M. S.-ról (Színház, 1946. 32. sz.); Pálóczi Horváth György: Jegyzetek M.-ról és a magyar irodalomról (Fórum, 1947. 8. sz.); Horváth Béla: M. estéje (Látóhatár, 1962. 1. sz.); Albert, Tezla: M. S. Hungarian Authors (Cambridge, Massachusetts, 1970); Rákos Péter: Lírai őrjárat. M. S. hetvenéves (Irod. Szle, 1970. 6. sz.); Peéry Rezső: A hetvenéves M. S. (Új Látóhatár, 1970. 2. sz.); Komlós Aladár: M. (K. A.: Kritikus számadás, Bp., 1977); Kardos László: Három M. regény (K. L.: Hármaskönyv, Bp., 1978); Ferenczi László: M. S.-ról (F. L.: Valóság és varázslat, Bp., 1979); Dénes Tibor: Akit egyre nagyobbnak látunk (Katolikus Szle, 1980. 1. sz.); Csonka Emil: A legnagyobb élő magyar író. A 80 éves M. S. (Új Látóhatár, 1980. 1. sz.); Czigány Lóránt: Egy úr a Mikó utcából. M. S. nyolcvanéves (Irod. Újság, 1980. 3-4. sz.); Megyery Sári: A nyolcvanéves M. S. köszöntése (Magyar Műhely, 1980. 16. sz.); Szász János: M. S. (Utunk, 1980. 16. sz.); Cs. Szabó László: M. (Cs. Sz. L.: Próza, Bp., 1980); Román J. István: M. S. (Új Látóhatár, 1980. 1. sz.); Nagy Sz. Péter: M. S. regényei 1924 és 1943 között (Új Írás, 1981. 2. sz.); Bálint B. András: Rokona a négereknek és a csillagoknak (Vigilia, 1981. 8. sz.); Szamosi József: Az igehirdető író (Sz. J.: Írások vallomások, München, 1982); Erdődy Edit: M. itthon. 1945-1948 (Vigilia, 1982. 12. sz., 1983. 1. sz.); Kardos László: M. S. leveleiből (Harminchárom arc, Bp., 1983); Gyergyai Albert: M. (Védelem az esszé ügyében, Bp., 1984); Szabó Zoltán: M. S.-ról (Ősök és társak, Bern, 1984); Vatay László: M. S. naplói. Az ember és az író (Új Látóhatár, 1984. 1. sz.); Rónay László: M. az emigrációban (Vigilia, 1984. 6. sz.); Kabdebó Tamás: M. és az évszázad (Nemzetőr, 1985. 419. sz.); Kálmán C. György: „Egyszer” és „mindig”: idő és emlékezés az Egy polgár vallomásaiban (Hungarológiai Közl., 1984); Baránszky Jób László: A M.-probléma (Vigilia, 1986. 11. sz.); Angyalosi Gergely: Szindbád hazamegy (Literatura, 1986. 1-2. sz.); Szávai János: „Polgárnak lenni? ” M. S. vallomásai (Új Írás, 1988. 1. sz.); Nagy Sándor: Töredékes gondolatok M. S.-ról (Alföld, 1988. 4. sz.); Lengyel Balázs: A fiatal M. (Újhold Évkönyv, 1987. 1. sz.); Eva Haldimann: Ein Dichter des Bürgertums. Hinweis auf S. M. (Neue Zürcher Zeitung, 1989. febr. 2.); Simonyi Imre: M. S. Ember Gedeon jegyzeteiből (Békéscsaba, 1989); Búcsú M. S.-tól: Somlyó György, Fried István, Rónay László, Hubay Miklós írásai (Élet és Irod., 1989. márc. 3.); Antal Gábor: M. S. halálára (Magy. Nemzet, 1989. febr. 24.); Borbándi Gyula: Halál Kaliforniában. Hogyan halt meg M. S. (Magy. Nemzet, 1989. máj. 15.); Fried István: Tűnődések M.-ról (Tekintet, 1989. 4. sz.); Köröspataki Kiss Sándor: M. S. halálára (Új Tükör, 1989. 4. sz.); Habsburg Ottó: Egy Európai drukker. A 80 éves M. (Életünk, 1989. 5. sz.); Pomogáts Béla: Búcsú Magyarországtól (Életünk, 1989. 11. sz.); Szegedy-Maszák Mihály: Végső üzenet a száműzetésből (2000, 1989. május); Rónay László: M. S. (bibliográfiával, Bp., 1990); Furkó Zoltán: M. S. üzenete (az idegen nyelvű kiadások jegyzékével, Bp., 1990); Habsburg Ottó: M. hazatér (Vigilia, 1990. 2. sz.); M. értelmezések: Lengyel Balázs, Szabó Ferenc S. J., Balassa Péter, Kulcsár Szabó Ernő, Rónay László írásai (Új Írás, 1990. 5. sz.); Poszler György: M. S. és Kassa mítosza (Kortárs, 1990. 3. sz.); Szabó Ferenc S. J., Lengyel Balázs írásai (Alföld, 1990. 5. sz.); M.-ról Simonyi Imrével beszélget Kőváry E. Péter (Népszabadság, 1990. 45. sz.); Sneé Péter: Emigráns Európa-napló. A naplóíró M. S. (Hiány, 1990. m. sz.); Vasy Géza: M. visszatér (Napóra, 1990. 11. sz.); Szegedy-Maszák Mihály: M. S. (Bp., 1991); Szőcs Géza: M. S.-nál 1987-ben (Jászkunság, 1991. 2-3. sz.); Nagy Sz. Péter: Rend és kaland. A drámaíró M. S. (Színház, 1991. 1. sz.); Török Tamás: M. evangéliuma (Hitel, 1991. 9. sz.); Krasznahorkai László: Egy későkamaszkori dolgozat M. S. emigrációs pályájáról (Jelenkor, 1991. 4., 5. sz.); Grendel Lajos: M. S. emlékezete (Holnap, 1991. 5. sz.).- Szi. Simonyi Imre: Verses levéltervezet talán épp M. S.-nak (vers, Új Auróra, 1987. 3. sz.); Zalán Tibor: Egy halottra (vers, Élet és Irod., 1989. márc. 3.).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Kassa, 1900. ápr. 11.–San Diego, USA, 1989. febr. 21.): író, színikritikus. Bölcsészeti tanulmányait Budapesten, Frankfurtban, Berlinben és Párizsban végezte, majd a lipcsei egyetemen újságírást tanult. 1919–1923 között Németországban, azt követően 1928-ig Franciaországban élt. Onnan rendszeresen küldte tudósításait a Kassai Munkás, 1925-től a bp.-i Újság számára. 1928-ban hazatért, és a Pesti Hírlapnak, 1945-ben a Magyar Nemzetnek lett munkatársa. 1948-ban Svájcba költözött, 1950–52-ben Olaszországban élt, majd az USA-ban telepedett le. 1968–1979 között újra Olaszországban lakott. Önkezével vetett véget életének. Már egyetemi évei alatt megpróbálkozott a színdarabírással. A húszas-negyvenes években egyfelvonásosait folyamatosan játszották a m. színpadokon. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjat kapott. Drámái: Kaland (1941); A kassai polgárok (1942); Varázs (1945). Fordítása: Achard: Fajankó (1930).Márai Sándor; Grosschmid

tudósportál

Az MTA tagja (l.: 1942. máj. 15.; r.: 1947. jún. 6.; tagsága külföldre távozása miatt megszûnt: 1949. ?; r. tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).

könyvei