ABCD - Garai Gábor

Garai Gábor ☰ Budapest 1929.01.27 ☷ Budapest 1987.09.09 | író, költő, kritikus, műfordító, pártfunkcionárius

627497

Ruprecht Gábor (1001057 | - )
Garai Gábor (1001056 | - )

kitüntetések

Kossuth-díj, II. fokozat
1965.03.15

életrajzok

História TT

Értelmiségi családban született. A fővárosban érettségizett, majd a budapesti közgazdaság-tudományi egyetemen tanult, 1950-ben eltávolították a felsőoktatásból. A MÁV-nál helyezkedett el, pénzügyi előadóként dolgozott. 1958-ban lett az Európai könyvkiadó szerkesztője. 1960-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett, az Élet és Irodalom versrovatának vezetője, majd a hetilap szerkesztője lett. 1964-ben a Magyar Írók Szövetsége külügyi titkárává választották. 1968-ban visszatért korábbi munkahelyére és a főszerkesztő-helyettes lett. 1972-től a Magyar Írók Szövetsége főtitkárhelyettese volt, 1976-ban főtitkár lett. 1982-től haláláig a Látóhatár főszerkesztője és a Magyar Pen Club alelnöke. 1956-től vett részt az irodalmi közéletben; költészetével a szocialista világrend értékei mellett állt ki, kísérletet tett a szocialista líra avantgard elemekkel való kibővítésére Műfordítóként és kritikusként is ismert. 1966. december 3. és 1980. március 27. között a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának volt a tagja.

Kortárs magyar írók, 1945-1997

(Bp., 1929. jan. 27.-Bp., 1987. szept. 9.): költő, író, műfordító, kritikus.GARAI GÁBOR [Ruprecht]JA-díj 1959, 1963, 1979; Kossuth-díj 1965; Pro Arte aranyérem 1970; SZOT-díj 1973; A Munka Érdemrend arany fokozata 1975; Radnóti Biennálé díja 1981; A Szépirodalmi Kvk. Nívódíja 1981; Szocialista Hazáért Érdemérem 1982.[MIL,MÉL4,KK3-4,MIB8,ÚML,ÚMIL,KMIK,OSZKK]Műford.: V. Nezval: Az éjszaka költeményei, v. [Eörsi Istvánnal], 1966; A. A. Voznyeszenszkij: Oza, v., 1967; H. M. Enzensberger: Vallatás éjfélkor, v., 1968; A. A. Voznyeszenszkij: Tükör-világok, v., [Rab Zsuzsával], 1970; Napkeltenyugta, v., 1976; A. F. Faiz: Két szerelem, v., 1979; R. I. Rozsgyesztvenszkij: Szomjúság, v., 1979; N. Trai: Írás egy kardon, v. [Barna Imrével, Tandori Dezsővel], 1980; H. M. Enzensberger: A Titanic pusztulása, v., 1982; S. Spender: A kettőzött szégyen, v., 1986;M.: Zsúfolt napok, v., 1956; Ének a gyógyulásért, v., 1958; Emberi szertartás, v. és versford., 1960; Mediterrán ősz, v., 1962; Magyar versek könyve, összeáll. [Kormos Istvánnal], 1963; Artisták, v., 1964; Nyárvég, vál. v., 1965; Eszköz és eszmélet, esszék, tan., 1965; Kedd, v., 1966; Szabad-kikötő, vál. versford., 1966; Kis csodák, v., 1968; Anyaföld, vál. v., 1968; Meghitt találkozások, esszék, vallomások, 1969; Írás a falon, v., 1969; Orpheus átváltozásai, verses játék, 1970; Márciusi nyár, indiai útinapló versekkel, 1971; Ablakban a nap, v., 1972; A szenvedély évszakai, összegyűjt. v., 1973; Elférünk a földön, tan., 1973; Váci Mihály válogatott versei, vál., szerk., 1974; Elégiák évada, v., verses hangjáték, 1974 [bolgárul: Szófia, 1975]; A lebegő Atlasz, d., 1975; Ölelkezők (Moszkva és Budapest versekben és képekben) [Gink Károly és Mihail Trahman fotóival], 1975; Visszfény, v., 1976; Bizalom, vál. v., 1977 <1976*KMIK>; A kék sziget, v., Békéscsaba, 1979 <1977*KMIK>; Szélcsönd és újra szél, v., 1978; A viszályokon át, esszék, kritikák, 1979; Meghitt beszélgetések, interjúk, 1980; Jégkorszak után, v., 1980; Simon István válogatott versei, vál., szerk., 1980; Indián nyár, v., 1981; Végtelen meg egy, vál. v., 1981; Delfin és medúza, v., 1982; Kelet-nyugati kerevet, üzbég-örmény útinapló versekkel, 1984; Legszűkebb hazám, v., 1984; A megtartó költészet - prózában, esszék, kritikák, visszaemlékezések, 1985; A lady lovagja, történetek, 1986; A tiszta zengés, v., verses színmű, 1986; Doktor Valaki tévelygései, v., 1988; Zápor és aszály, kései és hátrahagyott v., 1988.Színházi bemutatók: Mélyvíz [Mándy Ivánnal], Petőfi Színház, 1961; Rapszódia az elragadtatásról, Irodalmi Színpad, 1965.

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Garai Gábor, Ruprecht (Bp., 1929. jan. 27. – Bp., 1987. szept. 9.): költő, író, műfordító, kritikus, József Attila-díjas (1959, 1963, 1979), Kossuth-díjas (1965). Marconnay Tibor költő fia. Kezdetben a festészet és a prózairodalom érdekelte, később Ady költészete volt rá nagy hatással. 1948-ban érettségizett, s ekkor jelent meg Átutazó c. verse az Új Időkben. 1953-ig írt verseit Hajnali vallomás címmel rendezte később ciklusba. A Közgazdaságtudományi Egy.-en kezdett tanulmányait megszakította. 1950-1958 között a MÁV-nál dolgozott mint pénzügyi tisztviselő és intéző. Két évig sorkatona volt, majd 1955-től levelező hallgató a bp.-i bölcsészkaron. Családi tragédia érte, amikor kisfia megbénult, esszékötete, az Eszköz és eszmélet (1965) ad hírt erről a küzdelmes időszakról. 1958-tól 1960-ig az Európa Könyvkiadó angol-német lektora, közben magyar szakos tanári diplomát szerzett, s 1960-tól 1964-ig versrovatvezető az Élet és Irodalom szerkesztőségében, 1968-1972 között főszerkesztő-h. 1964-68-ban az Írószövetség titkára, 1972-76-ban főtitkár-h., majd 1976-tól főtitkár. 1982-től haláláig a Látóhatár főszerk.-je volt. 1966-1980 között az MSZMP KB titkára. Költészetének első, közel egy évtizedet átfogó szakaszát a Zsúfolt napok (1956) és az Ének gyógyulásért (1958) c. kötetei reprezentálják. Közéleti lírája 1956-1957 között bontakozott ki a Legénybúcsú és különösen a Tűztánc ciklusban. A közöny és pusztulás képeit villantja fel szürrealisztikus, szimbolikus elemek ötvözésével. Költészetének új periódusát a Mediterrán ősz (1962), az Artisták (1964) és a Nyárvég (1965) c. válogatás mutatja az 1961 végén tett itáliai utazás élményével. 1964-65-re elérkezett költői világképe szintéziséhez a Költöző és a Hazám c. versével. Műfordításait 1966-ban Szabad kikötő címmel jelentette meg. Kitüntették SZOT-díjjal (1973), a Főváros Pro Arte aranyérmével (1970), Radnóti-díjjal (1981). – F. m. Eszköz és eszmélet (esszék, Bp., 1965); Anyaföld (versek, Bp., 1968); Meghitt találkozások (esszék, Bp., 1969); A szenvedély évszakai (összegyűjtött versek, Bp., 1973); Elégiák évada (versek, Bp., 1974); Visszfény (versek, Bp., 1976); Szélcsend és újra szél (versek, Bp., 1978); Jégkorszak után (versek, Bp., 1980); Meghitt beszélgetések (tanulmányok, kritikák, Bp., 1980); Indián nyár (versek, Bp., 1981); Delfin és medúza (versek, Bp., 1982); Legszűkebb hazám (versek, Bp., 1984); A tiszta zengés (versek, Bp., 1986); A lady lovagja (elb., Bp., 1986); Doktor Valaki tévelygései (versek, Bp., 1988). – Irod. Bernáth László: Beszélgetés G. G.-ral (A Könyv, 1963. 7. sz.); Tarján Tamás: Elférünk a földön (Irod. tört. Közl., 1974); Agárdi Péter: G. G. költészetéről (Irod. tört., 1975); Kovács Sándor Iván: Objektív költő (K. S. I: Jelenlévő múlt, Bp., 1978); Mezei András: Beszélgetés G. G.-ral (Kortárs, 1979. 1. sz.); Domokos Mátyás: A pályatárs szemével (Kortárs, 1979. 10. sz.); Rónay László: G. G. második élete (Kritika, 1987. 10. sz.); Kabdebó Lóránt: Búcsúzóban a csúcson. G. G. (Új Írás, 1987. 11. sz.); Veress Miklós: A korlátozott végtelenség (Élet és Irod., 1987. 40. sz.); Meghalt G. G.: Alföldi Jenő (Új Tükör, 1987. 38. sz.); Bényei József (Alföld, 1987. 11. sz.); Fenyő István (Nagyvilág, 1987. 12. sz.); Hárs György (Kortárs, 1987. 12. sz.); Széchenyi Ágnes (Élet és Irod., 1987. 38. sz.); Szeghalmi Elemér (Új Ember, 1987. 39. sz.); Zappe László (Szovjetirodalom, 1987. 12. sz.); Fodor András: G. G. üzenete (Élet és Irod., 1989. szept. 22.).

Politika CD

1929. január 27-én született. A budapesti közgazdasági egyetemen és a tudományegyetem bölcsészkarán tanult. 1950-től a MÁV pénzügyi előadója lett. 1958-60 között az Európa Könyvkiadó szerkesztője, 1960-64 között az Élet és Irodalom rovatvezetője, majd szerkesztője, 1968-72 között főszerkesztő-helyettese volt. 1964-68 között az Írószövetség titkára, 1972-76 között főtitkár-helyettese, 1976-tól 1980-ig főtitkára volt. Az MSZMP KB tagja volt 1966. december 3. és 1980. március 27. között.

Veszprém megyei életrajzi lexikon

Apja Marconnay Tibor költő. Gimnáziumi érettségi után közgazdasági tanulmányokba kezdett, de apjának politikai múltja miatt eltávolították az egyetemről. 1950 után a MÁV pénzügyi előadója, közben levelező tagozaton tanult a budapesti egyetemen, ahol 1960-ban végzett. 1958-tól az Európa Könyvkiadó lektora, majd az Élet és Irodalom belső munkatársa, 1968-tól főszerkesztő-helyettese. A hetvenes évektől az írószövetségben is magas pozíciókat töltött be. Felesége veszprémi származású, így alakult ki közvetlen kapcsolata a várossal és annak lakóival. Veszprémi képeslapok c. versének színhelye a Séd-patak sétánya. Jelentős és gazdag volt műfordítói munkássága is. 1965-ben Kossuth-díjat, 1973-ban SZOT-díjat, három alkalommal (1959., 1963., 1979) József Attila-díjat kapott.( Budapest, 1929. január 7. - Budapest, 1987. szeptember 9. )GARAI GáborI.: BÉLÁDY Miklós: Emberi szertartás. = ÉI, 1961. 24. sz. – KALDEBÓ Lóránt: ~, Doktor Valaki tévelygései. = ÚF., 1988. – Harmath–Katsányi. – RÚL VIII. köt. – ÚMÉL II. köt. – ÚMIL 1. köt.költő, műfordítóM.: A szenvedély évszaka. 1973.

könyvei

róla szóló könyvek

film

Hattyúdal |☰ 1963 |☰ dalszöveg
Szép magyar komédia |☰ 1970 |☰ forgatókönyvíró, író

linkek

PIM

web

Amicus: 2410