Kortárs magyar művészeti lexikon, 2001

1911-ben végzett a Műegyetemen ahol 1912-től dolgozott. Ösztöndíjjal Olaszországban és Németországban járt tanulmányúton. Az I. világháború idején hadmérnökként szolgált. 1918-ban műszaki doktorrá avatták, 1922-től az Épülettervezési tanszéken tanított. 1926-1949 között egyetemi tanár volt. 1945-ben az MTA levelező tagja lett. 1949-ben eltávolították az egyetemről. 1950-1966-ig a KÖZTI-nél dolgozott. 1961-ben Ybl-díjat kapott az építészek nevelésében végzett több évtizedes munkásságáért. 1963-ban a Budapesti Műszaki Egyetem díszdoktora lett. Tervezői pályája kezdetén neobarokk stílusban alkotott (zalaegerszegi ferences templom, József főherceg tihanyi kastélya). Kiemelkedő munkája volt a historizáló neoromán stílusú Regnum Marianium templom a Városliget szélén (1951-ben felsőbb pártutasításra lebontották). A 30-as évek elején munkáira erőteljesen hatott a novecento. Balatonboglári temploma a hazai modern egyházművészet műemlékké nyilvánított, kiemelkedő értéke (belső plasztikai díszítések Ohmann Bélától). A 30-as évek második felében több lakóházat tervezett modern stílusban (Bajza u. 4.; Árvácska u. 5.; Fehérvári út 135-137.). Tervezett több műszaki létesítményt, ill. épületet (szolnoki Gabonatároló, kisrábatoroki duzzasztógát, Aerodinamikai Intézet) és egészségügyi intézet (védőnőképzők). Jelentős munkája volt Székesfehérvár egységes utcaképének kialakítása 1935-1936, ill. 1955-1962-ben. 1945 után jelentős középületek újjáépítését, átalakítását irányította (MTA székház, Erkel Színház, soproni Petőfi Színház, füvészkerti Pálmaház, Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Kar). Építészeti szakírói munkássága rendkívül gazdag. Tervezői, tanári és elméleti munkásságát egyaránt az elfogultságoktól mentes, tiszta építészi gondolkodás jellemezte. Hagyatékát a Magyar Építészeti Múzeum őrzi.1922: tejivó csarnok, Margitsziget, Budapest1923: nyaraló, Balatonboglár; lakóház, Budapest, Istenhegyi út1924-1925: József főherceg kastélya, Tihany1925-1927: Ferences templom és kolostor, Zalaegerszeg1926-1927: Biológiai Kutató Intézet, Tihany1926-1930: Regnum Marianum plébániatemplom, Budapest, Városliget (1951-ben lebontva)1927-1928: megyeház, Zalaegerszeg1928-1929: Állami Ápolónő- és Védőnőképző Intézet, Budapest, Gyáli út1928: Luther-ház, Nyíregyháza; rendőrkapitányság, Balassagyarmat; nyaraló, Tihany; gyógyüdülő, Balatonfüred1931-1932: templom, Balatonboglár1932: duzzasztógát, Kisrábatorok1933: lakóház, Budapest, Muskátli u. 4.1934: Gabonatároló, Szolnok; plébániaépület, Balatonboglár1935-1936: megyeház, Deák Áruház, Reáliskola, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár1936: lakóház, Budapest, Bajza u. 4.; Budapest Ganz u. 11.; Aerodinamikai Intézet, Műegyetem, Budapest; 1937: lakóház, Budapest, Árvácska u. 5.1937-1939: lakóház, Budapest, Fehérvári út 135-137.1939: lakóházak, Prohászka O. u., Várkörút, Székesfehérvár1940-1942: tüdőgondozó, Budapest, Pestszentlőrinc1940: Berényi úti lakótelep, Székesfehérvár; lakóház, Orló u. 14.1941-1942: Állami Védőnőképző Intézet, Kolozsvár1941-1942: megyeház, Marosvásárhely1941: Berényi úti Egészségház, Székesfehérvár; Püspöki bérház, Székesfehérvár1942: kultúrház, Balatonboglár; MÁVAG-lakótelep, Diósgyőr1943: lakóház, Balatonfűzfő1954-1955: Magyar Tudományos Akadémia, Budapest1955: lakóház, Budapest, Németvölgyi út 72/b.1956-1960: Horváth-ház, Balatonfüred1958-1960: Beruházási Bank székháza, Székesfehérvár.1959-1962: Erkel Színház, Budapest1961-1965: Pálmaház, Füvészkert, Budapest; Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Kar, Budapest;1963-1975: Petőfi Színház, Sopron.A dél-németországi építőművészet a két világháború között, Magyar Építőművészet, 1974/2.A közép-európai renaissance építőművészet alaktana, Budapest, 1927A mai magyar építészet, Budapest, 1939A renaissance építőművészet formái, Budapest, 1921A székesfehérvári régi városháza helyreállítása és kiépítése, Budapest, 1939A tihanyi Magyar Biológiai Kutató Intézet épületei, Budapest [1928]Az építészet, Budapest, 1942Az olasz renaissance építőművészet alaktana, Budapest, 1917Az olasz renaissance építőművészet formaképzése, homlokzati és téralakításai, Budapest, 1921Az újkor építészetének tárgymutatója, Budapest, 1948Családi házak és nyaralók, Budapest, 1928Csonka P.: ~, Budapest, 1979építész, építészettörténész, (Arad, 1889. december 15. - Budapest, 1980. március 11.)Épületek alaprajzi megoldásai, Budapest, 1921Épületek és tervek, Budapest, 1945Esztétikai szempontok a magyar vidéki városok képeinek kialakításánál. Székesfehérvár városképének rendezése, Budapest, 1940Évek, művek, alkotók. Ybl-díjasok és műveik 1953-1993 (szerk.: Schéry G.), Budapest, 1995Fontosabb publikációiGenthon I.: Új magyar templomok, Magyar Szemle, 1935/2.IrodalomIvánJajczay J.: Mai magyar egyházművészet, Budapest [1938]Jelentősebb megvalósult átépítéseiKis- és középlakások alaprajzi megoldásai, Budapest, 1942KOTSISKubinszky M.: ~ professzorra emlékezett az MTA és az építésztársadalom, Műemlékvédelem, 1998/3.Lakóépületek tervezése, Budapest, 1944Lapis Angularis. Források a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből. (szerk.: Hajdú V., Prakfalvi E.), Budapest, 1995Legfontosabb megvalósult épületeiMoravánszky Á.: Száz éve születetett ~, Magyar Építőművészet, 1989/5.muvesz_750Nagy E.: ~ 90 éves, Magyar Építőművészet, 1979/6.nyaraló, BalatonkenesePamer N.: Magyar építészet a két világháború között, Budapest, 1986Prakfalvi E.: Magna Domina Hungarorum. A Regnum Marianum plébániatemplom építéstörténete és pusztulása, Pavilon, No. 4. [1990]Prohászka LászlóSorházak alaprajzi megoldásai, Budapest, 1942Térművészet, Budapest, 1946Tervezetek, Budapest, 1922Visszaemlékezések, tanulságok, Magyar Építőművészet, 1965/2.Zákonyi F.: Balatonfüred, Veszprém, 1988

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Kotsis Iván (Arad, 1889. dec. 15. – Bp., 1980. jan. 11.): építészmérnök, egyetemi tanár, Ybl-díjas (1961). Az aradi Főreálisk.-ban érettségizett, majd a bp.-i műegy. építészeti osztályán 1911-ben kapott építészmérnöki oklevelet, utána ösztöndíjjal az olasz és a német építészetet tanulmányozta. Még ez évben tanársegéd, majd adjunktus lett a műegy. újkori építészeti tanszékén. 1918-ban műszaki doktori oklevelet, majd 1920-ban az olasz reneszánsz építészet tárgykörből magántanári képesítést szerzett. 1922-től az épülettervezési tanszéken oktatott, 1927-től 1949-ig, nyugdíjazásáig pedig egy.-iny. tanárként működött. 1950-1966 között a Középülettervező Vállalat építésze volt. 1969-ben a Bp.-i Műszaki Egy. díszdoktorává választotta. Életművében egyaránt kiemelkedő építésztervezői tevékenysége és pedagógusi munkája. Tervezői pályája kezdetén még neobarokk stílusban tervezte épületeit, az I. világháború után azonban már modern építészeti felfogásban alkotott. Épületeit használhatóság, célszerűség és higgadt formavilág jellemzi. Oktatói munkájában ugyanezt az építészeti felfogást képviselte, a reális modern építészet ismereteit oktatta tanítványainak. Főbb megvalósult épületei: a zalaegerszegi Ferenc-rendi templom és kolostor (1915-27); a tihanyi nyaralókastély (1925), a tihanyi Biológiai Kutató (1925-27); a balatonboglári r. k. templom (1931); Székesfehérvár műemléki környezetébe tervezett épületei, amelyek az egységes utcakép kialakításának példaképei: a Városháza (1935-36); lakóházak (1935-36, 1955-62); Bp.-en a XI. Kanizsa u. 5., II. Ganz u. 15., VII. Bajza u. 4., XI. Fehérvári út 135. sz. lakóházak (1949 előtt). 1950 után főleg nagy középületek helyreállításával és átépítésével foglalkozott: az MTA Székházának helyreállítása (1954-56); az Erkel Színház közönségforgalmi részének átépítése (1959-62); a soproni Petőfi Színház átépítése (1963-70); a botanikus kert pálmaházának helyreállítása (1961-65); az Eötvös Loránd Tudományegy. központi épületének homlokzati helyreállítása (1961-65). Szakirodalmi munkássága az építéstörténet és az épülettervezés területére terjedt ki. – M. Az olasz renaissance építőművészet alaktana (Bp., 1917); Magyarország építőművészet-történeti emlékeinek tervszerű feltárása (Bp., 1920); Az olasz renaissance építőművészet formaképzése, homlokzati és téralakításai (Bp., 1921., több kiad.); A renaissance építőművészet formái (Bp., 1921, 19483); Tervezetek 1912-1922 (Bp., 1922); A közép-európai renaissance építőművészet alaktana (Bp., 1927); Családiházak és nyaralók (Bp., 1928); A mai magyar építészet (Bp., 1939); Esztétikai szempontok a magyar vidéki városok képeinek kialakításánál. Székesfehérvár városképeinek rendezése (Bp., 1940); Az építészet (Bp., 1942); Közép- és kislakások alaprajzi megoldásai bérházakban (Bp., 1942); Sorházak alaprajzi megoldásai (Bp., 1942); Épületek és tervek (Bp., 1946); Az újkor építészetének tárgymutatója (Bp., 1948).– Irod. Csonka Pál: K. I. (Bp., 1979); Moravánszky Ákos: Száz éve született K. I. (Magy. Építőművészet, 1989. 5. sz.).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Arad, 1889. dec. 15.–Bp., 1980. jan.): építész, építészeti író. Építészmérnöki diplomát szerzett 1911-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen, utána ösztöndíjasként az olasz és német építészetet tanulmányozta. Nagyszámú épületet tervezett, kezdetben neobarokk stílusban, később modern építészeti felfogásban. Életművében kiemelkedő jelentőségű oktatói munkássága. 1926–1949 között egyetemi tanár. Jelentős színházépítészeti munkái: az Erkel Színház átépítése (1959–62); a Soproni Színház átépítése (1970–75). Ybl-díjas. Szakirodalmi munkái közül jelentősek az olasz reneszánsz alaktant, tér- és homlokzati rendszereket ismertető művei, valamint tervgyűjteményei.Kotsis Iván id., dr.

tudósportál

az MTA tagja (l.: 1945. máj. 30.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).

Veszprém megyei életrajzi lexikon

( Arad, 1889. december 15. - Budapest, 1980. január 11. )Az MTA levelező tagja 1945-től, tagsága helyreállítva 1989-ben. A budapesti műegyetemen 1911-ben építészmérnöki, 1918-ban műszaki doktori oklevelet szerzett. 1911-ben tanulmányutat tett Ausztriában, Németországban és Olaszországban. 1915–1917-ben mérnök hadnagyként vett részt a Kárpátokban folyó harcokban. 1920-tól a budapesti műegyetem tanára. 1950 és 1966 között a Középülettervező Vállalatnál építész, majd 1977-ig nyugdíjasként munkatárs. A húszas évek után modern, funkcionalista stílusban alkotott. 1950 után számos fontos középület (MTA épülete, Erkel Színház, Soproni Petőfi Színház, stb.) helyreállításában, átépítésében vett részt. Tihanyban az ő tervei alapján épült 1924-1925-ben a Főhercegi nyaraló, 1925–1927-ben a Biológiai Kutató Intézet.építészI.: MORAVÁNSZKY Ákos: Száz éve született ~. = MÉ., 1989. – IVÁNKA András: In memoriam ~. = ÚjMÉ., 1998. – KUBINSZKY Mihály: ~. = MTA Emlékbeszédek, 1998. – RÚL XII. köt.KOTSIS IvánM.: Az olasz renaisance építőművészet alaktana. Bp., 1917. – Magyarország építőművészet-történeti emlékeinek tervszerű feltárása. Bp., 1920. – Épületek alaprajzi megoldásai. Bp., 1921. – Tervezetek – Entwürfe 1912–1922. Bp., 1922. – Családi házak és nyaralók, Bp., 1928. – Mai építészet. Bp., 1939. Építészet. Bp., 1942. – Sorházak alaprajzi megoldásai. Bp., 1942. – Épületek és tervek. Bp., 1946. – Térművészet. Bp., 1946. – Az újkor építészetének tárgymutatója. Bp., 1948.

• Az olasz renaissance építőművészet alaktana, 1917
• Tervezet a Kir. József-Műegyetem Építészi Osztályának önálló épületére, 1918
• Das erneuerte Rathaus in Stuhlweissenburg, [192?]
• Családi-házak, 1920
• Különféle rendeltetésű és helyszínrajzú épületek alaprajzi megoldásai, 1920
• Az olasz renaissance építőművészet alaktana, 1921
• Az olasz renaissance építőművészet formaképzése, homlokzati és téralakításai, 1921
• Épületek alaprajzi megoldásai, 1921
• Családi-házak, 1922
• Tervezetek 1912-1922, 1922
• A középeurópai renaissance építőművészet alaktana, 1927
• A tihanyi Magyar Biológiai Kutató Intézet épületei, [1928]
• Családi-házak és nyaralók, 1928
• Az olasz renaissance építőművészet homlokzati és térrendszerei, 1930
• A korszerű lakás építésének problémái, 1932
• A nyaralók építéséről, [1934]
• Művészet a Budapesti Nemzetközi Vásáron, 1935
• Példák rossz, - elrontott, vagy a városképbe nem illő homlokzatok átalakítására, illetve kijavítására, 1938
• A mai magyar építészet, 1939
• A székesfehérvári régi városháza helyreállítása és kiépítése, 1939
• Épületek a magyar falu részére, 1939
• Bérházak Székesfehérvárott 1939-ből, 1940
• Esztétikai szempontok a magyar vidéki városok képeinek kialakításánál, 1940
• Javaslat a középpolgári és a kiskeresetű családok lakásainak alaprajzi megjavítására, 1941
• Növényzet a városképekben, 1941
• A magyar falu hangulatába beleillő épületek, [1942]
• A növényzet helytelen alkalmazása a városképekben, [1942]
• Az építészet, 1942
• Közép- és kislakások alaprajzi megoldásai bérházakban, 1942
• Sorházak alaprajzi megoldásai, 1942
• Építészetünk magyarsága, [1943]
• Lakóépületek tervezése, 1944
• Tervgyűjtemény a m. kir. József-nádor Műegyetem építészhallgatóinak az 1. számú épülettervezési tanszéken készült munkálataiból, 1944
• Épületek és tervek, [1946]
• Térművészet, 1946
• A százéves műegyetem, 1947
• Az olasz renaissance építőművészet homlokzati és térrendszerei, 1947
• A renaissance építőművészet formái, 1948
• Az újkor építészetének tárgymutatója, 1948
• Útmutató a topográfiai munkához, 1952
• Írások, házak, tanítványok, 2009
• Életrajzom, [2010]
• Kotsis Iván (1889-1980) építész emlékkiállítása, [2010]
• Néhány hazai nyersanyag szerepe a porcelánképződés folyamatában,

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Bp., MTA Társadalomkutató Központ, 2003. 3 db., ()
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János. 19 db., ()
• Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné, Kis Tamás. Bp., Kossuth, 1969. 617 o., ()
• Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Bp.], Béta Irodalmi Rt., [1937]. 937 o., ()
• Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. Főszerk. Fitz Péter. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1999-2001. 3 db., ()
• Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. XV, 993 o., ill., ()
• Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-. 9 db., ()
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-., ()
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 882 [4] o., ill., ()
• Magyar tudományos akadémiai almanach az . . . évre. Bp., Magyar Tudományos Akadémia, 1861-1918, 1921, 1924-1943. 77 db. - 1973, 1986, 1991, 1997, 2001., ()
• Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. Bp., Better-MTESZ-OMIKK, 1997. 1024 o., ill., ()
• Modern építészeti lexikon. Szerk. Kubinszky Mihály. Bp., Műszaki Könyvkiadó, 1978. 365 o., ill., ()
• Művészeti kislexikon. [Szerk. Lajta Edit]. Bp., Akadémiai Kiadó, 1973. 687 o., ()
• Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968. 4 db., ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()
• Új magyar lexikon. Bp., Akadémiai Kiadó, 1959-1962. 6 db. Kieg. kötet, 1962-1980. 1972, 1981; Kieg. füzet. 1983., ()

• MFI 574 (r.: , 1935)