1998-as választás

1933. november 26-án születtem Kónyban. Apám falusi szabó volt. 1938-ban meghalt. Halála után édesanyámmal, testvéreimmel anyai nagyapámhoz költöztünk Balatonbozsokra. Ott jártam elemi iskolába. Enyingen végeztem a polgári iskolát, Fertődön a kertészeti középiskolát. 1957-ben végeztem el az egyetemet, 1969. óta az MTA filozófiai kandidátusa vagyok. Az előző rendszerben az MSZMP tagja voltam. Több éven át töltöttem be magas párt, állami és társadalmi tisztségeket. Egyebek között nyolc éven át voltam miniszter, tizenegy éven át országgyűlési képviselő. Ezeket a posztokat használtam fel a rendszerváltás előkészítésére. Feleségem főiskolai tanár. Negyvenkét éve kötöttünk házasságot. Fiam mikroelektronikai kutatómérnök; lányom orvos. Hat unokám van. Jelenleg egyetemi tanár vagyok a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen.

História TT

Apja férfiszabó volt. Az elemi iskolát Balatonbozsokon járt ki, Enyingen polgári iskolát végzett, 1952-ben Fertődön kertészeti középiskolában érettségizett. 1957-ben történelem- marxizmus-leninizmus tanári szakon végzett a fővárosi Lenin Intézetben. Ugyanebben az évben kinevezték az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága Marxista-Leninista Esti Egyetem igazgatójává. 1965-ben került a megyei pártbizottság agitációs és propaganda osztályának élére. Három év múlva, megválasztották a megyei pártbizottság ideológiai titkárává. 1970-ben került be a központi pártapparátusba, 1971-ig az MSZMP Központi Bizottsága Agitációs és Propaganda Osztályának sajtó alosztályvezetője, majd 1971–75-ig a Társadalmi Szemle főszerkesztő-helyettese és a szerkesztőbizottság tagja volt. 1975. július 1-jétől kulturális miniszterhelyettes, 1976. július 22-étől 1980. június 27-ig kulturális miniszter, 1980. június 27-étől 1982. június 25-ig művelődési miniszter, 1982. június 25-én választották meg a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, amelyet 1988-ig töltött be. 1988. június 29-étől 1990. május 23-ig államminiszter volt Grósz Károly, majd Németh Miklós kormányaiban. 1988-ban a Minisztertanács Tudománypolitikai Bizottságának elnöke, 1989-1990-ben a Minisztertanács Tájékoztatáspolitikai Kollégiumának elnöke volt, 1988. júniustól az MSZMP KB-nek a társadalom és a gazdaság négy évtizedes fejlődése átfogó elemzésére, a párt programnyilatkozatának felülvizsgálatára létrehozott munkabizottság vezetője volt. 1950-től 1956-ig tagja volt az MDP-nek, 1956 és 1989 között az MSZMP-nek. 1980. március 27-én választották meg az MSZMP Központi Bizottsága tagjává, 1980-1985-ben a KB Agitációs és Propaganda Bizottság tagja volt; 1988. május 22-étől a Politikai Bizottság illetve 1989. júniustól a Politikai Intéző Bizottság tagja volt. 1983. január 29-étől országgyűlési képviselő volt, előbb Budapest 41. számú egyéni választókerületében, majd az országos listán került be a törvényhozásba. A népfront főtitkáraként részvételével támogatta a lakitelki 1987. szeptemberi találkozót, majd 1988. májusban az ebből kinövő MDF-et. 1989. januárban ő kezdeményezte az 1956 októberére alkalmazott ellenforradalom kifejezése helyett a népfelkelés fogalom használatát, megkérdőjelezve a rendszer addigi legitimációját. 1989. októberben alapító tagja volt az újonnan szerveződő Magyar Szocialista Pártnak, beválasztották az Országos Elnökségbe. A párt köztársasági elnökjelöltje, 1990. januártól az MSZP választási kampányának vezetője, 1990. áprilisban a Bács-Kiskun megyei listán szerzett újabb képviselői mandátumot, novemberig a párt parlamenti frakcióvezetője volt. 1990. november 10-én kilépett az MSZP-ből, lemondott a frakcióvezetésről és az 1990. május óta viselt alelnöki posztról, független képviselőként dolgozott tovább. 1991. májusban a Nemzeti Demokrata Szövetség társalapítója, 1992. szeptembertől 1996. januári önfeloszlatásig az NDSZ elnöke volt. 1998-ban az MDP országgyűlési képviselőjelöltje, majd 2005-ben a Fidesz–MPP szakértője.

Kortárs magyar írók, 1945-1997

A filozófiai tud. kandidátusa 1970.(Kóny, 1933. nov. 26.): politikus.M.: Szocialista társadalom és humanizmus, 1978; Demokrácia és kultúra, 1980; Októberi kérdések, 1988; Esélyünk a reform, 1988; Egy év után, választás előtt, 1990; Politikuspálya a pártállamban és a rendszerváltásban, 1993; Koronatanú és tettestárs, 1998.POZSGAY IMRE

Országgyűlési Almanach, 1990-94

1933. november 26-án született a Győr, Moson és Pozsony megyei Kónyon. Nagyszülei mindkét ágon egyénileg gazdálkodó kisparasztok voltak. Édesapja, Pozsgay Imre hat osztályos elemi népiskolát végzett, férfi szabóként dolgozott 1938-ban bekövetkezett haláláig. Édesanyja, Lénárt Rozália szintén hat osztályos elemi népiskolát végzett, egy ideig háztartásbeli, majd női szabó és egyéni gazdálkodó volt. 1977-ben hunyt el. Húga, Teréz (1938) középiskolai tanár, öccse, Béla (1935) az Ikarusznál karosszérialakatos. 1956 óta nős, felesége Győrik Ilona, a Budapesti Tanítóképző Főiskola docense. Két gyermekük van: András (1959) kutatómérnök és Csilla (1960) orvos. Az elemi iskolát Balatonbozsokon járta ki, majd Enyingen polgári iskolát végzett. 1952-ben Fertődön végezte el a kertészeti középiskolát. 1953-54-ben egyetemistaként Böhönyén illetve Debrecenben teljesített sorkatonai szolgálatot. 1957-ben a budapesti Lenin Intézet történelem-marxizmus-leninizmus tanári szakán szerzett diplomát. Ugyanebben az évben az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságán a Marxista-Leninista Esti Egyetem igazgatója lett. 1965-ben a megyei pártbizottság agitációs és propaganda osztályának élére került. 3 év múlva megválasztották a megyei pártbizottság ideológiai titkárává. 1969-ben, mint az MTA aspiránsa, megkapta a filozófiai-szociológiai tudományok kandidátusa címet, disszertációjának címe: Szocialista demokrácia és a politikai rendszer fejlesztése. Zárt anyaggá nyilvánították, nem engedték megjelenni. 1970-ben került a központi pártapparátusba, előbb az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának sajtó alosztályvezetője, majd 1971-től 1975-ig a KB elméleti folyóiratának, a Társadalmi Szemlének főszerkesztő-helyettese, a szerkesztőbizottság tagja lett. 1975. júliustól egy éven át kulturális miniszterhelyettes, majd 1976-tól kulturális miniszter volt. 1980-ban, amikor összevonták a Kulturális és az Oktatási Minisztériumot, művelődési miniszteri poszton dolgozott tovább két éven keresztül. Valószínűleg az 1981. december 3-án a kultúra és az oktatás visszásságairól a Központi Bizottság előtt tartott beszéde is hozzájárult ahhoz, hogy elmozdították a művelődésügyi tárca éléről, mivel szembekerült a konzervatív pártvezetéssel. 1982. júniustól a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. 1988-ig töltötte be a HNF függetlenített vezetői posztját. 1988. június 29-től 1990. májusig államminiszter Grósz Károly majd Németh Miklós kormányaiban. Feladata volt a nemzetiségekkel összefüggő kormányzati munka koordinálása, a tudománypolitika állami feladatainak összehangolása, a külföldre irányuló tájékoztatással foglalkozó szervek munkájának irányítása, továbbá a kormány nevében felügyelte a televíziót és a rádiót (erről a feladatról 1990. januárban lemondott) valamint az MTI, a Magyar Hírlap és a Közvéleménykutató Intézet tevékenységét. 1991 óta a Kossuth Lajos Tudományegyetemen egyetemi tanár. Kutatási területe a politológia és a szociológia. Több könyvet publikált közérdekű politikai kérdésekről. 1983-1990 között a Békevilágtanács tagja volt. Az államigazgatásban több munkabizottságban vett részt: 1988-ban a Minisztertanács Tudománypolitikai Bizottságának elnöke, 1989-1990 között a Minisztertanács Tájékoztatáspolitikai Kollégiumának elnöke, az MSZMP KB-nek a társadalom és a gazdaság négy évtizedes fejlődése átfogó elemzésére, a párt programnyilatkozatának felülvizsgálatára létrehozott munkabizottságának vezetője volt. 1989-től egy esztendeig a Minisztertanács Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Kollégiumának elnöke. 1988 óta a Kölcsey Társaság elnöke. 1989-ben lett a Magyar-Finn Társaság elnöke, illetve vezetésével alakult meg a pártoktól független Demokratikus Magyarországért Mozgalom. Az MTA Politológiai Bizottságának tagja. 1950-1956 között tagja volt az MDP-nek, 1956-1989 között az MSZMP-nek. 1980-tól 1989-ig az MSZMP KB, 1988-89-ben pedig a PB tagja volt. 1983-tól két éven át Budapest XIII. kerületi, 41. sz. választókerületében, 1985-től 1990-ig országos listán volt parlamenti képviselő. A KB 1989. júniusi ülésén a PB helyett felállított négy fős Elnökség, valamint a Politikai Intézőbizottság tagja lett. Politikai szerepvállalásának határköve volt Lakitelek. A Népfront főtitkáraként részvételével is támogatta a lakitelki 1987. szeptemberi találkozót, majd az ebből 1988. májusban kinövő MDF-et. 1988. februárban írásbeli megrovásban részesítették nyilatkozatai miatt. Jelentős szerepe volt az MSZMP-n belül szerveződő reformkörök összefogásában, irányításában. 1989. januárban ő kezdeményezte az 1956 októberére alkalmazott ellenforradalom kifejezés helyett a népfelkelés fogalom használatát, megkérdőjelezve ezzel a rendszer legitimációját. Fő szerephez jutott az 1989 nyarán zajló háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokon. 1989. októberben alapító tagja az újonnan szerveződő Magyar Szocialista Pártnak, melynek Országos Elnökségébe választották. A párt köztársasági elnökjelöltje, 1990. januártól pedig az MSZP választási kampányának vezetője lett. Az 1990. évi választásokon Győr-Sopron megye 7. sz. (Sopron és környéke) választókerületében az első fordulóban harmadik lett, a második fordulóból visszalépett. Mandátumát az MSZP Bács-Kiskun megyei listáján szerezte. 1990. áprilistól novemberig az MSZP parlamenti frakciójának vezetője volt. 1990. november 10-én bejelentette, hogy a párt vezetőitől eltérő álláspontja miatt kilép az MSZP-ből, lemondott az 1990. május óta viselt alelnöki posztról és a frakcióvezetésről. Azóta független képviselőként dolgozik. 1990. decemberben az MSZP Bács-Kiskun megyei szervezeteinek küldöttei és vezetői úgy foglaltak állást, hogy Pozsgay Imre megtarthatja képviselői mandátumát. 1991. május 17-én Bíró Zoltánnal együtt alapította meg a szándékuk szerint a nemzeti centrum képviseletét felvállaló Nemzeti Demokrata Szövetséget. 1992. szeptember 19-től az immár politikai pártként működő NDSZ elnöke. A Nemzeti Alapítvány kuratóriumának tagja.

Politika CD

1933. november 26, Kónyban született. 1950-től párttag. 1957-ben a Lenin Intézetben történelem - marxizmus-leninizmus tanári szakon végzett. Nős, két gyermeke van. 1957-től a Bács-Kiskun megyei Pártbizottság esti egyetemének igazgatója. 1965-ben a megyei pártbizottság Propaganda és Művelődési Osztályának élére került. 1968-ban megválasztották a megyei pártbizottság ideológiai titkárává. 1970-ben a filozófiai (szociológiai) tudományok kandidátusa lett. 1970-ben került a központi pártapparátusba, előbb a KB Agitációs és Propaganda Osztály alosztályvezetője lett. 1971. január 1-től majd a KB elméleti folyóiratának, a Társadalmi Szemlének főszerkesztő-helyettese, a Szerkesztő Bizottság tagja. A XI. kongresszuson (1975 március) a KB Kultúrpolitikai Munkaközösség tagja lett. 1975. július 1-től kulturális miniszterhelyettes. 1976. július 22-től kulturális miniszter. A XII. kongresszuson (1980 március) a KB és a KB Agitációs és Propaganda Bizottság tagjává választották. Eddig volt tagja a Társadalmi Szemle Szerkesztő Bizottságának. Aczél miniszterelnökhelyettes, a kultúrpolitika legbefolyásosabb irányítója állítólag utódjának szemelte ki, de a nézeteltéréseikből hamarosan elmérgesedő viták születtek (minden bizonnyal elsősorban a nemzetfelfogás körül). "Egy minisztériumot, amelynek kulturális politika és oktatáspolitika a feladata, valamint ezzel kapcsolatos államigazgatási dolgok elintézése, hogy lehet szervezetten és célirányosan működtetni akkor, ha a felelősségi körét állandóan keresztezik más hatáskörök. A párt és az állami irányítás egészét érinti ez a kérdés. A rossz szervező hírem amiatt terjedt el -ez a minisztériumban kezdődött, addig énrólam ilyet senki nem mondott- és éppen abból adódott, hogy én nem voltam hajlandó bizonyos szervezeti utasításoknak eleget tenni. Mert azt én a függetlenségem és a szuverenitásom megsértésének éreztem volna. Hogyan vállalhatok felelősséget tetteimért akkor, ha mások rejtett utasításaira cselekszem, de úgy kell tennem, mintha az a saját elhatározásom lenne. A hatásköri elvet amúgy is fenntartással fogadtam mindig, nekem meggyőződésem, hogy nem párthatáskörök és hatásköri elvek alapján lehet egy társadalmat irányítani. Arról nem is beszélve, hogy az egyik oldalon az önkény működött, mert ott egy telefon és dokumentum nélküli beavatkozás is elegendő volt egy gondolat végigviteléhez, a másik oldalon pedig a bürokratikus eljárás tudja csak az ember ügyeit egyenesben tartani. [...] azok, akiknek politikai szándékaim, törekvéseim nem tetszettek, de kellő hatalmuk volt hozzá, hogy engem félreállítsanak, az én megbuktatásomat valami módon igazolni akarták. Ha azt mondják, hogy elvi vitájuk van velem, akkor ki kell állni a nyilvánosság elé, akkor el kell mondani, hogy miben vitatkozunk; ha azt mondják, hogy irányzatosság dolgában nem tartozunk együvé, akkor azt is nyílttá kell tenni. Ezt azonban nem lehetett és nem merték megtenni. Be kellett tehát vinni a köztudatba, hogy én nem tudom megszervezni a minisztériumot. Ezzel szemben a két minisztérium egyesítését [a Kulturális és az Oktatási Minisztériumot 1980. június 27-én vonták össze, Pozsgay művelődési miniszter lett -Ny.A.], végül is mint szervező tevékenységet azt hiszem, a legkövetkezetesebben és a legkevesebb zökkenővel tudtam megoldani. Egy új államigazgatási csúcsszervből négy különböző intézmény egyesülése után 350 embert úgy elbocsátani, hogy egyetlen munkajogi vita nem támadt! Sem az Ipari Minisztérium, sem a többi nem tudta ezt megcsinálni." A mentorával folytatott viták végeredménye az lett, hogy mindketten elkerültek akkori posztjukról. 1982. június 25-től a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára lett. A XIII. kongresszusig (1985) kimaradt a KB Agitációs és Propaganda Bizottságból, valamint Művelődéspolitikai Munkaközösségből. "[...] 36 éven át gyakoroltak egy választási rendszert a Népfronton keresztül, 83-ban új választási törvény jött, százezreket megmozgató társadalmi vitával, 85-ben új választás az országban. A régi rutinnal ugyan nem lehetett teljesen leszámolni, de zökkenőmentesen lebonyolódott egy hét és fél millió választópolgárt megmozdító akció, holott majdnem gyökeresen megváltozott a szavazás -nem a politika!- de a szavazás módja és rendszere. 1985 decemberében a népfront egész történelmének leghitelesebb kongresszusát szerveztük meg, amely bizonyos mértékben elindítója volt a politikai reformhoz nélkülözhetetlen önszerveződésnek, s tömegmozgalmi hátteret adott olyan kezdeményezéseknek, mint a Fordulat és reform című nagyhatású tanulmány. Azért akkor megrovás járt, ma már politikai közhely számba mennek egyes megállapításai. Vagy a demokrácia és reform, a nyilvánosság, a szociálpolitika, a családvédelem és a társadalmi betegségek elleni küzdelem kérdéseinek -gáncsoskodásoktól sem mentes- nyílt tárgyalása. Mindezeket persze nem egyedül én csináltam, és csak azt mondom, hogy élén álltam olyan mozgásoknak, amelyek követeltek bizonyos szervezői készséget is." A Népfront főtitkáraként támogatta az 1987. szeptember 27-ei lakitelki találkozót, majd az ebből 1988 májusában kinövő Magyar Demokrata Fórumot. 1988 február végén írásbeli megrovásban részesítették nyilatkozatai miatt. Az országos pártértekezleten (1988 május) a Politikai Bizottság tagjává választották, és a KB júniusi plénumán az elmúlt 15-20 év tanulságait összegző, és a párt programnyilatkozatát felülvizsgáló, új programot előkészítő bizottság vezetője lett. 1988. június 29-től államminiszter, a kormány Tudománypolitikai Bizottságának elnöke. Feladata a nemzetiségekkel összefüggő kormányzati munka koordinálása, a tudománypolitika állami feladatainak összehangolása, a külföldre irányuló tájékoztatással foglalkozó szervek munkájának irányítása, felügyeli a kormány nevében a televízió, a rádió, a Magyar Távirati Iroda és a Közvéleménykutató Intézet tevékenységét. Felelős a Minisztertanács és a társadalmi szervezetek kapcsolataiért, szervezi a kormány és a parlament kapcsolatát. "[...] amikor én magamban megérleltem a döntéseimet, vállalásomat a kormányban és a Politikai Bizottságban, akkor nem a személyes becsvágy volt a mozgatórugó, hanem egy lehetőség megragadása. Néhányan, akik hiszünk abban, hogy ez az ország katasztrófa nélkül átvészelheti a válságot, amolyan katasztrófa-elhárító és ugyanakkor konstruktív, tervezői fogalmazó szerepet játszhatunk most, ideig-óráig még a nép szemében való leértékelődést is vállalva, ha enne távlati eredményei lehetnek." 1989 januárjában kezdeményezésére a hivatalos politikai szótárban kicserélték a Kádár-rendszer egyik ideológiai pillérét, az "ellenforradalom" kifejezést a "népfelkeléssel". A nagy visszhangot kiváltó akció Pozsgay győzelmével végződött. 1989. június 7-én vezetésével megalakult a pártoktól független Demokratikus Magyarországért Mozgalom. A KB 1989 júniusi ülésén a Politikai Bizottság helyett felállított Elnökség valamint a Politikai Intéző Bizottság tagja lett.

Veszprém megyei életrajzi lexikon

A filozófiai tudományok kandidátusa (1970). Szülei: Pozsgay Imre, Lénárt Rozália. Felesége: Győrik Ilona. 1952-ben a fertődi Esterházy Kertészeti Középiskolában kertész képesítés. 1957-ben a budapesti Lenin Intézetben tanári oklevél. Az MSZMP tagjaként és munkatársaként: 1957-től 1965-ig Bács-Kiskun megyében a MLEE igazgatója, 1965–1968-ban az agitációs és propagandaosztály vezetője, 1968–1969-ben megyei titkár. 1969-től 1971-ig a Központi Bizottság sajtóalosztályának vezetője. 1971 és 1975 között a Társadalmi Szemle főszerkesztő helyettese. 1975–1976-ban kulturális miniszterhelyettes, 1976-tól 1980-ig kulturális miniszter, 1980 és 1982 között művelődési miniszter. 1982-től 1988-ig a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. 1988–1990-ben államminiszter. 1991-től Kossuth Lajos Tudományegyetem politológia tanszékének előadó professzora. 1995-től a Szent László Akadémia rektora. 1950–1956-os években az MDP, 1956 és 1989 között az MSZMP tagja, 1980-tól 1989-ig a Központi Bizottság, 1988–1989-ben a Politikai Bizottság, 1989-ben az Elnökség és a Politikai Intéző Bizottság tagja. 1989–1990-ben az MSZP Elnökségének tagja, 1990. májustól novemberig alelnök. 1989-ben a párt köztársaságielnök-jelöltje. 1990 novemberében kilépett az MSZP-ből. 1989 a Magyar–Finn Társaság elnöke. 1989-től a Demokratikus Magyarországért Mozgalom elnöke. 1989–1990-ben a Tájékoztatáspolitikai, a Tudománypolitikai és a Nemzetiségi Kollégium elnöke. 1991-től 1996-ig a Nemzeti Demokratikus Szövetség (alapító) ügyvivője, majd elnöke. 1995–1996-ban a Magyar Egységért Mozgalom elnöke. 1996-tól az MVSZ elnökségi tagja. 1997-től az MDF szakértője. 1983 és 1994 között országgyűlési képviselő (1983–1985 Bp. XIII. ker., 1990–1994 Bács-Kiskun m., 1990 májustól novemberig az MSZP, 1990. novembertől 1994–ig független). 1990. áprilistól–novemberig az MSZP frakcióvezetője. 1994-ben a Nemzeti Demokratikus Szövetség, 1998-ban az MDF képviselőjelöltje. 2005-ben az Orbán Viktor által vezetett Nemzeti Konzultációs Testület, 1996 és 2001 között a Magyarok Világszövetség elnökségének tagja. Részt vett az új alkotmány kidolgozásában. 2012 júliusában "Stádium" címmel társadalmi és kulturális havilapot indított Százhalombattán. A nyári hónapokat és szabadidejének nagyobb részét Balatonarácson lévő házában töltötte. Díjak, kitüntetések: 2003 Magyar Örögség-díj. 2006 Magyar Szabadságért-díj. 2010 Hildenbrand-érem. 2015 Szent István-díj. Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszik.I.: Ki Kicsoda eddig megjelent kiadásai. – RÚL., XV. köt. – VpMKÉL.( Kóny, 1933. november 26. - Budapest, 2016. március 25. )M.: Szocialista társadalom és humanizmus. Bp., 1978. – Demokrácia és kultúra. Bp., 1980. – Ezer év – Arcképek a magyar történelemből. (Tsz.) Bp., 1985. – Esélyünk a reform. Győr, 1988. – Októberi kérdések. Bp., 1988. – Egy év után, választás előtt. Bp., 1990. – 1989: politikuspálya a pártállamban és a rendszerváltásban. Bp., 1993. – Koronatanú és tettestárs. Bp., 1998. – Nyílt párbeszéd a sorsfordító évtizedről. (Tsz.) Bp., 2003.politikusPOZSGAY Imre

• Demokrácia, érdek és közélet a szocializmusban, 1973
• Művelődés, gondolkodás, szokások, 1975
• Szocialista társadalom és humanizmus, 1978
• Demokrácia és kultúra, 1980
• A magyar társadalom és kultúra a hetvenes években, 1981
• Ezer év, 1985
• Az élet kapujában, 1988
• Esélyünk a reform, 1988
• Októberi kérdések, 1988 [!1989]
• A finn út, 1989
• Reform és a fogyasztási szövetkezetek, 1989
• Reformműhely, 1989
• Hónak kéne esni, 1989 [!1990]
• Városvédőbeszédek, [1989], cop. 1988
• Egy év után, választás előtt, 1990
• Merre, Magyarország?, 1991
• Széchenyi üzenete, 1991
• 1989, 1993
• Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag, 1997
• Koronatanú és tettestárs, 1998
• A tiszteletbeli köztársasági elnök, 2011
• Stádium, 2012-
• Mi történt velünk, 2014
• A rendszerváltás (k)ára, cop. 2003
• A Hazafias Népfront szerepe és feladatai politikai életünkben,
• A Hazafias Népfront VIII. kongresszusán elhangzott beszédek,
• A magyarság helyzete Európában,
• A magyar társadalom és kultúra a hetvenes években,
• A magyar társadalom és kultúra a hetvenes években,
• A Népfront és a Nőtanács működjön együtt a szocialista család építésében,
• A Parasztok tanulsága,
• A rendszerváltás nyomai Európa térképén,
• A szocialista demokrácia - demokratizálás a párt irányításával,
• A szocialista demokrácia fejlődésének néhány problémája,
• A szövetkezetek szerepe a társadalmi - gazdasági kibontakozásban,
• Az alkotói szabadság,
• Az Országos Közművelődési Konferencián elhangzott felszólalás,
• Bajcsy-Zsilinszky Endre és a népfrontpolitika,
• Belső elhárítás felszámolása,
• Demokrácia, közvélemény, nyilvánosság,
• Ellenforradalom vagy népfelkelés,
• Emberséges demokratikus szocializmust!,
• Emlékezés a 40 éves Szabad Európa Rádió kezdetére,
• Érdek, eszme, szervezet a szocializmusban,
• Európaiság és magyarság,
• Gemeinsames Europäertum,
• Geschichte: eine Frage der Perspektive?,
• Gondolatok a párt szerepéről politikai rendszerünkben,
• Gondolatok a párt szerepéről politikai rendszerünkben,
• Interjú Pozsgay Imrével, a Nemzeti Szövetség egyik alapítójával,
• Kitörések, felzárkózás, reform,
• Közösség és művelődés,
• Magyar pártreformerek lengyel kapcsolatai,
• Milyen örökséggel birkózunk?,
• Minden író felelőse a nemzet sorskérdéseinek,
• Mit akar ez a minisztérium?,
• Nyilvánosság, reform, nemzeti közmegegyezés,
• Politikai kultúra és szocialista demokrácia,
• Politikamentes beszélgetések ...Pozsgay Imrével, országgyűlési képviselővel,
• Reng a föld,
• Sopron ünnepére,
• Speech at the Conference of the Research Institute of the Konrad Adenauer Foundation, 29 May 1989,
• Thoughts on the role of the party in the Hungarian political system,
• Vélemények a szárszói tanácskozás 50. évfordulóján, 1993. aug. 23-29. között Balatonszárszón rendezett konferenciáról,
• Visszapillantás 1991-re,
• We need a dialogue with the whole nation,
• ,

• Az 1990-ben megválasztott Országgyűlés Almanachja. Főszerk. Kiss József. Bp., Magyar Országgyűlés, 1992. 606 [1] o., ill., ()
• Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992. 486 [1] o.; 5. bőv. jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 2004. 549 o., ()
• Ki kicsoda 2000. Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20000 kortársunk életrajza. Főszerk. Hermann Péter, vál., szerk. A. Gergely András et al. Bp., Biográf Kiadó–Greger Média Kft., 1999. XXXII, 1820 o. 2 db, ()
• Kortárs magyar írók 1945-1997. Bibliográfia és fotótár. Szerk. F. Almási Éva. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1997, 2000. 2 db., ()
• Magyar ki kicsoda 1990. Több mint 6000 élő magyar életrajza. Főszerk. Hermann Péter, szerk. Markóczy Mária. Bp., Láng Kiadó–TEXOFT Kft., 1990. 667 o., ()
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-., ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• T. Kiss Tamás: [Kulturális] miniszterek 1848 és 1993 közötti időszakban. = A magyarországi kulturális minisztériumokról (1867-1993). Bp., Konferenciaközpont és Szabadegyetem Alapítvány, 1993. 473-543 o., ill., ()
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 3 db.; 2. jav., bőv. kiad. 2000. 3 db.; CD kiad. 2000., ()
• Veszprém megyei kortárs életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzat Közgyűlése, 2001. 2 db. 1114 o., ill., ()

• A párttól a nemzetig | Nagy Imre (r.: Zombori Katalin, 2002)
• Nyugodt szívvel | Pozsgay-portré (r.: Darab Gyula, Magyar József, 1999)
• A Beszélő című szamizdat folyóirat | "Az utókor hajlamos elfelejtkezni a közkatonákról …" | Szamizdatos évek I-II. (r.: Gulyás János, 1997)
• 1968 magyar szemmel … (r.: Jeli Ferenc, 2004)
• Szerelemtelevízió I-II. (r.: Tölgyesi Ágnes, 2004)
• Trianon (r.: Koltay Gábor, 2004)