Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Ferencsik János (Bp., 1907. jan. 18. – Bp., 1984. jún. 12.): karmester, Kossuth-díjas (1951, 1961), érdemes művész (1952), kiváló művész (1954), Bartók-Pásztory-díjas (1986). 10 éves korától Bodrogi Lajos kántor foglalkozott vele, az orgonajáték mellett a klasszikus összhangzattan rejtelmeibe is beavatta. Hegedűtanulmányait Hoppe István, az akkori Városi (ma Erkel) Színház koncertmestere irányította. Később Sugár Viktor felvette a Nemzeti Zenedébe. Lajtha László professzortól tanult zeneszerzést, Fleischer Antal karmester hangszerelésre és partitúraolvasásra tanította. 1925-ben érettségizett, 1927-ben végzett a Nemzeti Zenedében, s még abban az évben az Operaház fizetés nélküli korrepetitora lett. 1930-ban vezényelt először nyilvánosan (Rimszkij-Korszakon: Seherezádé, balett, bemutató előadás). 1930-31-ben a Bayreuthi Ünnepi Játékok korrepetitora, s ott volt Toscanini minden zenekari próbáján. Később több nyarat töltött Salzburgban, aktív zenei munkával. 1930-tól tanított a Nemzeti Zenedében, kezdetben énekeseket korrepetált, később átvette Fleischer Antaltól a karmesterképző irányítását. 1932-től hangversenyezett a Székesfővárosi Zenekarral; több mint hétszázszor dirigálta e zenekart, ill. utódját, az Áll. Hangversenyzenekart. 1936-ban, Liszt Ferenc halálának 50. évfordulóján Bayreuthban, az Operaház együttese élén a Szent Erzsébet legendáját dirigálta, a következő évben Kölnben a Fideliót (Beethoven) vezényelte. 1938-tól már sokat vezényelt Bécsben és Bp.-en is olyan szólistákkal, mint Bronislav Huberman és Szigeti József hegedűművész. 1940-ben Bartók Béla és Pásztory Ditta búcsúhangversenyét vezényelte a Zeneak.-n. 1942-ben a milanói Scalában dirigálta A csodálatos mandarint, három évvel megelőzve a bp.-i előadást. A nyilas uralom alatt nem nyúlt a karmesteri pálcához. 1945. márc. 10-én és 11-én az Erzsébetvárosi Körben vezényelte a Székesfővárosi Zenekart, márc. 17-én és 18-án a bombasérült Zeneakadémián; mindegyik koncertjén szerepelt Bartók egy-egy műve. 1945-től a Rádiózenekar vezetője. 1945 dec.-ében vezényletével bemutatták Bartók Béla A csodálatos mandarin c. színpadi művét. 1946-ban Bécsben vezényelt, és az újjászervezett Székesfővárosi Zenekarral Prágában. 1948-tól 1950-ig állandó kapcsolatban állt a bécsi operatársulattal. Vezényelte a Lohengrint, az Aidát, a Traviatát, a Don Carlost, az Otellót, a Tannhäusert, a Don Giovannit, a Carment, a Figaro házasságát, a Turandotot, a Borisz Godunovot, a Bolygó hollandit, a Rigolettót stb. 1950-ben minden összeköttetése megszakadt a Nyugattal. Első nyugati útjára csak 1957-ben került sor. Ettől kezdve beutazta az egész világot: Afrika kivételével valamennyi földrészen járt. Kétévenként hosszan tartó körútra indult az Áll. Hangverseny Zenekarral az NSZK városaiba, Angliába, Ausztriába, Olaszo.-ba, Svájcba; gyakran szerepeltek a SZU-ban. Többször járt az USA-ban, Kanadában, D-Amerikában, Japánban és Ausztráliában. Művészi alkatához a bécsi klasszikusok álltak a legközelebb, és mindenek fölött a két legnagyobb modern m. zeneszerző: Bartók és Kodály Zoltán. Az új muzsika befogadója és tolmácsolója volt. Bartók Béla, Kodály Zoltán, Weiner Leó, Lajtha László és Dohnányi Ernő mellett 28 kortárs m. szerző műveit mutatta be. Ő adta elő Ránki György Pomádé királyát, Janáček Katja Kabanováját, A. Berg Wozzeckjét, Britten Peter Grimesját, Humperdinck, Poldini, F. Schmidt, Rimszkij-Korszakov, Wolf-Ferrari, Siklós, Polgár műveit is. A zenekultúrának egyik legkimagaslóbb alakja, művészetét rendkívüli stílusbiztonság, a nemes előadói hagyományok továbbvitele jellemzi. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a m. zene nemzetközi propagálásával is. Neve fémjelzi (Klemperer mellett) a bp.-i Operaház háború utáni működését. Lemezfelvételei külföldi kitüntetésekben részesültek. – Irod. Várnai Péter: F. J. (Beszélgetés, Bp., 1972); Bónis Ferenc: Tizenhárom találkozás F. J.-sal (Bp., 1984); Oldal Gábor: Négyszemközt F. J.-sal (interjú, Parlando, 1984. 8-9. sz.); Fodor Géza: Búcsú a tegnaptól. F. J. emlékezete (Muzsika, 1984. 8. sz.); Fejér Gábor: F. J., az ember és művész portréja (Fotóalbum) – Gábor István: Beszélgetések F. J.-sal (Bp., 1984); Várnai Péter: F. J. sírjánál (Magyar Hírlap, 1984. jún. 24.); Pécsi István: In memoriam F. J. (Hevesi Szle, 1986. 4. sz.); Lózsy János: A zenének és a zenében élt. Nyolcvan esztendeje született F. J. (Népszabadság, 1987. jan. 17.); Bónis Ferenc: 85 éve született F. J. (Magy. Rádió, 1989. jan. 15.).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Bp., 1907. jan. 18.–Bp., 1984. jún. 12.): karmester, fő-zeneigazgató. Tanulmányait a Nemzeti Zenedében zeneszerzés és orgona szakon végezte. 1928-ban az Operaház korrepetitora, majd 1931-ben karmestere. 1930–31-ben a Bayreuthi Ünnepi Játékokon zenei asszisztensként vett részt. 1945-ben az Operaház első karmestere, 1957–1973 között, valamint 1978-tól 1984-ig főzeneig.-ja volt. A II. világháborút követő években rendszeresen vendégszerepelt a bécsi Staatsoperben. 1953-tól haláláig az Állami Hangverseny-zenekar fő-zeneig.-ja, 1960-tól 1966-ig a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara elnök-karnagya volt. Az Állami Hangversenyzenekar fő-zeneig.-jaként, koncertdirigensként egyaránt többször vett részt hangversenykörúton az egész világon, és meghívottja volt a legrangosabb nemzetközi fesztiváloknak. Számos lemezfelvétele készült Mo.-on és külföldön, amelyek közül több nemzetközi elismerésben részesült. Korának legjelentősebb m. karmestere volt, aki múlhatatlan érdemeket szerzett operaházi működésével és a m. zene nemzetközi megismertetésével. Hiteles Bartók-interpretációja – lemezfelvételei révén – az egész világon mértékadó. A Nemzeti Zenede és a Zak tanáraként a legnemesebb előadói tradíciókat közvetítette tanítványainak. Operaházi működését rendkívüli precizitás és stílusismeret jellemezte. Repertoárján szerepelt a teljes operairodalom, legotthonosabb azonban Mozart, Wagner és Puccini, valamint Bartók Béla és Kodály Zoltán színpadi műveinek világában volt. Zenei tolmácsolásának hitelessége elsősorban a zenei karakterek átélésén, tökéletes megformálásán alapult. Számos elismerés mellett kétszeres Kossuth-díjas (1951, 1961), valamint kiváló (1954) és érdemes művész (1952) kitüntetésben részesült.Ferencsik János

Veszprém megyei életrajzi lexikon

( Budapest, 1907. január 18. - Budapest, 1984. június 12. )Elemi és középiskolába Budapesten járt, 1925-ben a Werbőczy Gimnáziumban érettségizett. A Nemzeti Zenedében zeneszerzést és orgonálni tanult. Az Operaház korrepetitora, majd karmestere. 1930–1931-ben a Bayreuthi Ünnepi Játékok asszisztense, az ötvenes és a hatvanas évek elején a bécsi Staatsoper vendégkarmestere. 1960 és 1966 között a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának elnökkarnagya. 1953-tól a Magyar Állami Operaház és a Hangversenyzenekar főzeneigazgatója. A nyári hónapokban szívesen töltötte szabadidejét balatonfüredi házában. A városban utcanév őrzi emlékét, 1982-ben megkapta (első) a település díszpolgára címet. A helyi zeneiskola 1987-ben felvette a nevét, ekkor helyezték el emléktábláját, Borbás Tibor alkotását, amely az intézmény falán látható, ahol 2014. június 12-én emlékszobát is avattak.. Mellszobrát Ferenczy Béni készítette, 1988-ban leplezték le a Tagore-sétányon. 1996-tól az iskola folyosóján található másik mellszobra, Sigmond Olivér alkotása. 1952-től Kiváló Művész, 1951-ben és 1961-ben Kossuth-díjat, 1986-ban Bartók–Pásztory-díjat kapott.FERENCSIK JánosI.: VÁRNAI Péter: Beszélgetés ~sal. Bp., 1972. – BÓNIS Ferenc: Tizenhárom találkozás ~sal. Bp., 1984. – LÓZSY János: A zenének és a zenében élt. Nyolcvan esztendeje született ~. = Nsz., 1987. jan. 17. – NYITRAI Endre: A nagy magyar karnagy. Kilencven éve született ~. = N., 1997. jan. 18. – SZENFNERNÉ VARGA Anikó: ~ Balatonfüred város első díszpolgára. Bf., 2002. – GYŐRFFY Árpád: Rendkívül sokat tett a városért. Emlékszoba avatással tisztelegtek a harminc éve elhunyt ~ előtt. = N., 2014. jún. 16. – BfÉL – RÚL VII. köt. – ÚMÉL II. köt.karmester

• Oratóriumok könyve, 1972
• Symphonies, 1979
• The Seven Last Words of Christ, 1982
• Oratóriumok könyve, 1983
• Ballet Spectaculars from Operas, 1987
• Gold and Silver, 1987
• Don Quixote, 1988
• Four Pieces for Orchestra Op. 12, 1988
• Ránki plays Bartók, 1988
• Suite No. 1, 1988
• Symphonies Nos. 1 & 2, 1988
• Symphony No. 3 in E flat major, 1988
• Symphony No. 4 in B flat major Op. 60, 1988
• Symphony No. 6 in F major, 1988
• Symphony No. 7 in A major Op. 92, 1988
• Symphony No. 9 in D minor, 1988
• The Baroque and Classical Bassoon, 1988
• The Wooden Prince, 1988
• Symphonies, 1989
• Symphony No. 41 in C major, 1989
• Bánk bán, 1990
• Bánk bán, 1990
• Les preludes, 1990
• Piano concertos, 1990
• Violin concerto, 1990
• A kékszakállú herceg vára, 1991
• "An der schönen blauen Donau", 1994
• Budavári Te Deum, 1994
• Faust symphony, 1994
• Gianni Schicchi, 1994
• Hungarian fantasy, 1994
• Mass No. 16 in C major, 1994
• Missa Solemnis, 1994
• Requiem, 1994
• Requiem, 1994
• Symphonie fantastique, 1994
• Symphony No. 3 in E flat major, 1994
• The choral music of Kodály, 1994
• Bánk bán, 1994 [2011]
• Cantata profana, 1995
• Ein deutsches Requiem Op.45, 1995
• "Harmonienmesse", 1995
• Háry János, 1995
• Péter és a farkas, 1995
• Overtures, Waltzes and Polkas, 1996
• Spinning room, 1996
• Symphony No. 4 Op.52 "Le printemps", 1996
• Szimfóniák, 1996
• The Seven Last Words of Christ, 1996
• Music for horn, [1997]
• A kékszakállú herceg vára, 1997
• Concertos for horn and basson, 1997
• Karola Ágay, 1997
• Piano concertos, 1997
• Symphonies, 1997
• Symphonies, 1997
• Works with organ, 1997
• 300 years dance music, 1999
• 400 years of the opera, 1999
• Famous opera ballets, 1999
• Opera overtures and intermezzos, 1999
• Piano concerto No.1 in E flat major, 1999
• Symphonies, 1999
• The Sly Students, 1999
• The Vienna classicism, 1999
• The Vienna classicism, 1999
• The Vienna classicism, 1999
• Carmen, 2000
• Famous marches, 2000
• Sándor Sólyom-Nagy, 2000
• Szalagavató, ballagás, évzáró, 2000
• Violin concerto & Romances, 2000
• Concertos, 2001
• Ismerd meg...I., 2001
• Piano concertos, 2001
• Funeral music, 2003
• Orpheus, 2003
• Dénes Gulyás, 2010
• Bartók Béla: Hegedűverseny,
• CD 1.,
• CD 2.,
• CD 2.,
• CD 2.,
• CD 3.,
• Disc A,
• II. lemez,
• I. lemez,
• Kodály: Székelyfonó,
• Néhány szó Beethovenről,
• Próba közben,
• Requiem,
• Színpadi művek,
• Vokál-szimfónikus művek,
• Zenekari művek I.,
• Zenekari művek II.,

• A magyar muzsika könyve. Szerk. Molnár Imre. Bp., Havas Ödön, 1936. 632 o., ill., ()
• Brockhaus-Riemann zenei lexikon. Szerk. Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerk. Boronkay Antal. Bp., Zeneműkiadó, 1983-1985. 3 db., ()
• Ki kicsoda a magyar zeneéletben? Szerk. Székely András. Bp., Zeneműkiadó, 1979. 418 o., ()
• Kislexikon. Szerk. Ákos Károly. Bp., Akadémiai Kiadó, 1968. 941 o., 16 t., 4 térk., ()
• Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. XV, 993 o., ill., ()
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-., ()
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 882 [4] o., ill., ()
• Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929]. ill., ()
• Mindenki lexikona. [Szerk. Ákos Károly]. Bp., Akadémiai Kiadó, 1974. 2 db., ()
• Pótlás a Zenei lexikonhoz. A-Z. Szerk. Szabolcsi Bence, Tóth Aladár. Bp., Győző Andor, 1935. 56 o., ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• Szabolcsi Bence-Tóth Aladár: Zenei lexikon I-III. Átdolgozott új kiadás. Főszerk. dr. Bartha Dénes, szerk. Tóth Margit. Bp., Zeneműkiadó Vállalat, 1965. 3 db, 687, 726, 767 o., ()
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()
• Új magyar lexikon. Bp., Akadémiai Kiadó, 1959-1962. 6 db. Kieg. kötet, 1962-1980. 1972, 1981; Kieg. füzet. 1983., ()
• Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998. 569 o., ill., ()

• Díszelőadás   |☰  1955   |☰  karnagy
• Simon mágus   |☰  1999-   |☰  karmester

• Erkel (r.: Keleti Márton, 1952)
• Hunyadi László (r.: Magyar Filmgyártó Vállalat dramaturgiai, rendezői és operatőri munkaközössége, 1953)
• Háry János (r.: Szinetár Miklós, 1965)