ABCD - Várkonyi Zoltán

Várkonyi Zoltán ☰ Budapest 1912.05.13 ☷ Budapest 1979.04.10 | filmrendező, rendező, színész, színházigazgató, színházrendező

628520

Várkonyi Zoltán (1002752 | - )

kitüntetések

Kossuth-díj, III. fokozat
1953.03.15

életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Várkonyi Zoltán (Bp., 1912. máj. 13. – Bp., 1979. ápr. 10.): színész, színházi és filmrendező, színházigazgató, Kossuth-díjas (1953, 1956), érdemes művész (1955), kiváló művész (1962), Szemere Vera színésznő férje, ~ Gábor rendező apja. Még középisk.-s diák, amikor hetilapok és folyóiratok közölték versfordításait és saját írásait, köztük Erich Kästner versének fordítását. Fordítói tevékenységéből kiemelkedik Molière három színművének fordítása: Képzelt beteg; Versailles-i rögtönzés; Doktorrá avatás. 1931-ben kezdte meg tanulmányait a Színművészeti Akad.-n, 1934-ben, diplomájának megszerzése után a bp.-i Nemzeti Színház szerződtette, majd 1941 júl.-ában elbocsátották. 1941. aug.-tól a Pünkösti Andor vezette Madách Színházban játszott, ahol nagy színészi sikereket aratott, pl. IV. Henrik, Hamlet stb. 1943-ban fordításában jelent meg Louis Jouvet önéletírása: Egy komédiás feljegyzései. 1945-ben létrehozta a Művész Színházat mint magánszínházat, ekkor kezdődött rendezői és színházvezetői tevékenysége. A színházat 1949-ben megszüntették. 1949-től 1951-ig a bp.-i Nemzeti Színház tagja, 1951 és 1953 között a Néphadsereg Színházának főrendezője. 1953-tól ismét a Nemzeti Színház tagja volt. 1962-ben lett a Vígszínház főrendezője, később ig.-ja. 1945-től tanított a Színház- és Filmművészeti Főisk.-n., 1974-től haláláig rektora is volt. Színházi munkáin kívül tizenkilenc játékfilmet rendezett, melyek közül számos nagy közönségsikert aratott. Korunk színházművészetének kimagasló egyénisége, példátlan energiájú, sok műfajú művész, színész, rendező, színházépítő, filmforgatókönyv-író, színészpedagógus volt. Tagja volt a Nemzetközi Filmfőisk.-k Szövetége (CILECT) vezetőségének. Pro Arte-díjjal tüntették ki (1974). Halálának ötödik évfordulóján felavatták mellszobrát a Vígszínház előcsarnokában, a Színház-és Filmművészeti Főisk.-ban relief őrzi emlékét. Emléktábláját a Paulay Ede u. 35. sz. házon (az egykori Művész Színház) 1985-ben helyezték el. Szobra a Ranódy László Szinkronstúdió előtt Fekete Tamás alkotása (1985). Várkonyi Zoltán, a színész c. rendezett kiállítást a FÉSZEK Művészklub, a Magy. Színházművészeti Szövetség és a Magy. Színházi Intézet (1986. jan.). A Magy. Televízióban a Stúdió'85 ~ emlékműsort sugárzott. – F. sz. IV. Henrik (Pirandello: címszerep); Kolikácius Tamás (Molière: Képzelt beteg); Hamlet (Shakespeare: címszerep); Dauphin (G. B. Shaw: Szent Johanna); Esőköpenyes férfi (J. Anouilh: Euridike); Eilert Lövhorg (Ibsen: Hedda Gabler); Raszkolnyikov (Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés); Ferdinand de Lewis (Galsworthy: Úriemberek); Hlestakov (Gogol: A revizor); Higgins (G. B. Shaw: Pygmalion); Leone (Krleza: Glembay Ltd.); Möbius (Dürrenmatt: A fizikusok); Gróf Széchenyi (Eörsi István: Széchenyi és az árnyak); James Tyron (O'Neill: Utazás az éjszakába). – F. r. Steinbeck: Lement a hold; Shakespeare: Makrancos hölgy; Minden jó, hajó a vége; Rómeó és Júlia; Sartre: Temetetlen holtak; Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés; Giraudoux: Trójában nem lesz háború; O'Neill: Amerikai Elektra; Schisgal: Szerelem, Ó! ; Weingarten: A nyár; Gyárfás Miklós: Jutalomjáték; Szakonyi Károly: Adáshiba; Páskándi Géza: Vendégség; Nemeskürty István-Örkény István; A holtak hallgatása; Örkény István: Pisti a vérzivatarban. – I. f. Simon Menyhért születése (1954); Dandin György (1955); Keserű igazság (1956, bem.: 1986); Sóbálvány (1958); A kőszívű ember fiai I-II. (1965); Egy magyar nábob – Kárpáthy Zoltán (1966); Egri csillagok I-II. (1968); Fekete gyémántok I-II. (1976).– Irod. Molnár Gál Péter: V. Z. (Rendelkezőpróba, Bp., 1972); Nemeskürty István: V. Z. – egy ifjabb kortárs szemével (Élet és Irod., 1979. ápr. 21.); Szász Péter: Búcsú V. Z.-tól (Film, Színház, Muzsika, 1979. ápr. 21); Örkény István: Búcsú V. Z.-tól (Tükör, 1979. ápr. 22.); Galsai Pongrác: Nekrológ helyett: V. Z.-ról (Filmvilág, 1979. 1. sz.); Székely György: V. Z.-ra emlékezve (Színház, 1979. 7. sz.); V. Z. Emlékkönyv (V. Z. írásai és cikkek, interjúk, emlékezések V. Z.-ra, szerk. Szántó Judit, bev. Elbert János, Bp., 1980); Illés Endre: A nap fia. V. Z. (I. E.: Mestereim, barátaim, szerelmeim, II. Bp., 1983); Mátrai-Betegh Béla: V. Z. (Évadról évadra, Bp., 1984); A Művész Színház negyven éves évfordulójára megjelent Művész Színház (1945-1949)AImanach (Bp., 1985); Horvai István: V. Z., a színész (Új Tükör, 1986. febr. 9.); Gyárfás Miklós: A profi (Film, Színház, Muzsika, 1987. máj. 9.); Czímer József A leláncolt és megszabadított Prométeusz (Cz. J.: Többes szám első személy, Bp., 1989).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Bp., 1912. máj. 13.–Bp., 1979. ápr. 10.): színész, rendező, színházigazgató. 1934-ben végezte el a SzAk-t. 1934–1941 között a Nemzeti Színház, 1941-től 1944-ig pedig a Madách Színház tagja volt. 1945-től a Művész Színház ig.-ja. 1950–1962 között a Nemzeti Színház művésze, közben 1951-től 1953-ig A Magyar Néphadsereg Színházának főrend.-je. 1962-től a Vígszínház főrend.-je, 1971-től haláláig ig.-ja volt. Rendezéseit az aprólékos kidolgozottság, biztos technikai tudás, a játéktér jó kihasználása, valamint a határozott színészvezetés jellemezte. Fontosnak tartotta a tehetségek támogatását. Színészi munkáját háttérbe szorította a számára sokkal lényegesebb színházvezetés-filmrendezés-pedagógia hármasa. Színészi játékát az erősen karakterizáló vonások jellemezték. 1934-től filmezett, és több mint 20 filmet rendezett. 1949-től tanított a SzAk-n, amelynek 1972-től haláláig rektora volt. 1953-ban és 1956-ban Kossuth-díjat, 1955-ben érdemes, 1962-ben kiváló művész kitüntetést kapott. F.Sz. Osvald (Ibsen: Kísértetek); IV. Henrik (Pirandello); Hlesztakov (Gogol: A revizor); Mosca (Jonson: Volpone); Higgins (Shaw: Pygmalion); Ördög (Molnár F.: Az ördög); Möbius (Dürrenmatt: A fizikusok). F.R. Steinbeck: Lement a hold; Giraudoux: Trójában nem lesz háború; Dosztojevszkij–Ackland: Bűn és bűnhődés; Sh.: Rómeó és Júlia; O’Neill: Amerikai Elektra; Molnár F.: A testőr; Pirandello: IV. Henrik; Szakonyi K.: Adáshiba; Örkény I.: Pisti a vérzivatarban. – Ir. V. Z. (fényképalbum, 1971); Molnár Gál P.: Rendelkezőpróba 1972); V. Z. (emlékkönyv, 1980); Abody B.: (Negyedik negyed, 1981)Várkonyi Zoltán

könyvei

róla szóló könyvek

film

Hat hét boldogság |☰ 1939 |☰ forgatókönyvíró, író
Azért is maradok |☰ 1944 |☰ forgatókönyvíró
Forró mezők |☰ 1948 |☰ forgatókönyvíró
Nyugati övezet |☰ 1951 |☰ forgatókönyvíró, rendező
A harag napja |☰ 1953 |☰ rendező
Simon Menyhért születése |☰ 1954 |☰ rendező
Különös ismertetőjel |☰ 1955 |☰ rendező
Dandin György vagy a megcsúfolt férj |☰ 1955 |☰ forgatókönyvíró, rendező
Keserű igazság | Pokoli tornyok |☰ 1956 |☰ forgatókönyvíró, rendező
Sóbálvány |☰ 1958 |☰ rendező
Merénylet |☰ 1959 |☰ rendező
A nagy vágta | Csutak és a szürke ló |☰ 1960 |☰ rendező
Fölszáll a köd | Három csillag |☰ 1960 |☰ főrendező, forgatókönyvíró, rendező
Az utolsó vacsora |☰ 1962 |☰ rendező
Foto Háber |☰ 1963 |☰ rendező
A kőszívű ember fiai I-II. |☰ 1965 |☰ rendező
Egy magyar nábob |☰ 1966 |☰ rendező
Kárpáthy Zoltán |☰ 1966 |☰ rendező
Egri csillagok I-II. |☰ 1968 |☰ rendező
Szemtől szembe |☰ 1970 |☰ rendező
Emberrablás magyar módra - nálunk ez lehetetlen |☰ 1972 |☰ rendező
Ártatlan gyilkosok |☰ 1973 |☰ rendező
Fekete gyémántok I-II. |☰ 1976 |☰ forgatókönyvíró, rendező

filmszereplés

linkek

PIM

Amicus: 15175