História TT

Apja városi hivatalnok volt. Fia az elemi majd az első négy gimnáziumi osztály befejezése után a nagyváradi hadapródiskolát végezte el. Ezt követően 1907–1910 között a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia hallgatója volt, ahol 1910. szeptember 1-jén avatták hadnaggyá. Részt vett az első világháborúban, megszerzett kitüntetései alapján a Vitézi Rend tagja lett. 1921–1923 között a vezérkari iskola hallgatója volt, a 1920–1930-as években vezérkari tiszti beosztásokat töltött be különböző tüzéregységeknél. 1938. március 17-étől vezényelték a Honvédelmi Minisztérium Elnökségéhez, ahonnan két év múlva a Vezérkari Főnökség 2. (hírszerző) osztályához került át. 1940. július 1-jétől 1941. június 23-ig tábornoki rendfokozattal katonai attaséként teljesített szolgálatot Moszkvában. Visszatérése után a HM Elnökség vezetője, majd 1942. november 15-étől a csendőrség felügyelője lett. Mint katonai elöljáró felügyelte a csendőrséget fegyelem, kiképzés, személyi kérdések terén. 1943. február 1-jén altábornaggyá lépett elő. Orosz nyelvtudása, helyismerete és a kormányzó iránti személyes hűsége alapján Horthy Miklós őt bízta meg a Moszkvába küldött fegyverszüneti delegáció vezetésével, immáron vezérezredesi rangban. A küldöttség 1944. szeptember 28-án indult, s október 1-jén érkezett meg Moszkvába. Az október 15-i kiugrási kísérlet kudarca után a más úton Moszkvába került magas rangú katonatisztekkel kiegészült bizottság rövidesen megkezdte tárgyalásait a szovjet féllel egy új ideiglenes nemzeti kormány megalakításáról. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1944. december 22-én közellátásügyi miniszterré választotta, pártonkívüli parlamenti képviselő lett. Miniszteri beosztását 1945. június 21-éig töltötte be. Július 5-én nyugdíjazták. Visszavonult a politikai élettől, ellenállási érdemeiért meghagyott birtokán gazdálkodott haláláig. 1951-ben megvonták nyugdíját, és ki akarták telepíteni. Puskin volt budapesti szovjet követ közbenjárására azonban lakóhelyén maradhatott.

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Faragho Gábor, Faragó (Kecskemét, 1890. febr. 16. – Kecskemét, 1953. dec. 22.): altábornagy, közellátásügyi miniszter. A Ludovika Ak. elvégzése után 1910-ben avatták hadnaggyá, az I. világháborúban ütegparancsnok volt, 1917. máj.-ban százados lett. 1920 után Hadiakad.-t végzett és a vezérkarban szolgált. 1935-ben Pécsett tüzéroszt. parancsnok, 1936-ban vezérkari ezredes. 1938–40-ben a Honvédelmi Min. Elnöki B oszt.-át vezette. 1940-41-ben katonai attasé Moszkvában, vezérőrnagy. 1941. okt. – 1943. febr. között a Honvédelmi Min. Elnökség vezetője. 1943. febr. 1-től altábornagy, a csendőrség felügyelője. 1944. szept. 28-án fegyverszüneti delegáció élén Moszkvába ment, ahol okt. 11-én aláírta az előzetes fegyverszüneti feltételeket. 1944. dec. 22-től az Ideiglenes Nemzeti Kormány tagja, közellátásügyi min., 1945 júliusáig, nyugdíjazásáig. 1951-től Kecskemét melletti ingatlanán élt. – Irod. Vida István: A Független Kisgazdapárt politikája 1944-47 (Bp., 1976); Kiss András: Az antifasiszta m. katonai hagyományokról (Bp., 1978); Simonffy András: Bizalmatlan tavasz (Látóhatár, 1979. 4. sz.).

Politika CD

1890. február 16-án született Kecskeméten.Eredeti neve Faragó Gábor (1928-ig használta). Hivatásos katonatiszt volt. 1936-től vezérkari ezredes lett, 1940-től tábornoki, 1943-tól altábornagyi kinevezést kapott. 1938-tól a HM osztályvezetőjének, 1940-ben a Vkf II. osztályának vezetőjévé nevezték ki. 1940-41-ben moszkvai katonai attasé volt. 1942-44 között a csendőrség főfelügyelője lett. 1944-ben vezérezredesként az előzetes fegyverszüneti delegáció vezetőjeként tárgyalt a szovjet illetékesekkel. Parlamenti képviselő volt 1944-45-ben. A Közellátásügyi Minisztériumot vezette 1944. december 22. és 1945. július 21. között. 1953. december 22-én hunyt el Kecskeméten.

• Az 1944. évi december hó 21-re Debrecenben összegyűlt, majd később Budapestre összehívott Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja 1944. december 21. - 1945. november 9. Főszerk. Vida István. Bp., Magyar Országgyűlés, 1994. 597 [1] o., ()
• Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992. 486 [1] o.; 5. bőv. jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 2004. 549 o., ()
• Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek 1938-1948. Bp., Európa, 1997. 517 o., ()
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János. 19 db., ()
• Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1981. XV, 900 o., ill. (Kiegészítések és helyesbítések az 1. és 2. kötethez 871-900. l.) 2. változatlan kiadás. 1985. XV, 956 l. (Függelék: Kiegészítések és helyesbítések a Magyar Életrajzi Lexikon I., II. és III. kötetéhez 871-956. l.), ()
• Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-. 9 db., ()
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-., ()
• Péterné Fehér Mária-Szabó Tamás-Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon. Kecskemét, Kecskeméti Lapok Kft.-Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1992. 260 o. (Kecskeméti Füzetek 4.), ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• Szakály Sándor: A magyar katonai elit. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1987. 272 [2] o., ()
• Szakály Sándor: A magyar katonai felső vezetés 1938-1945. Lexikon és adattár. Bp., Ister, 2001. 409 o., ill., ()
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()

• MFI 1025 (r.: , 1943)
• MFI 1044 (r.: , 1944)