Somló István     ☰ Szolnok 1902.05.08   ☷ Budapest 1971.04.05   |   rendező, színész, színigazgató, színházigazgató, színházi rendező, színházi szakíró
628638
életrajzok

Kortárs magyar írók, 1945-1997

M.: Színészek, szerepek, szerk. [Lengyel Györggyel], 1959; Színészek, rendezők, szerk. [Lengyel Györggyel], 1964; Kor- és pályatársak, 1968.Munka Érdemrend 1955; Érdemes Művész 1956; Kossuth-díj 1957; Kiváló Művész 1962.SOMLÓ ISTVÁN(Szolnok, 1902. máj. 8.-Bp., 1971. ápr. 5.): színházi szakíró, színész, rendező.[ÚMIL,MÉL3]

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Somló István (Szolnok, 1902. máj. 8. – Bp., 1971. ápr. 5.): színész, rendező, Kossuth-díjas (1957), érdemes művész (1956), kiváló művész (1962). A Színművészeti Ak.-n 1923-ban végzett, s a Bárdos Artúr vezette Renaissance Színház tagja lett. 1926-ban a Vígszínház szerződtette. Első nagy sikerét Kingsley Az orvos c. darabjának címszerepében aratta. Jelentős színészegyéniséggé a Vígszínházban vált, melynek évtizedeken át tagja volt. Ő rendezte az 1945. máj. 1-én megnyílt új Vígszínház első bemutatóját, Gorkij Éjjeli menedékhelyének előadását és játszotta benne Szatyin szerepét. 1948–49-ben Tolnay Klárival és Benkő Gyulával együtt a színház ig.-ja volt. Ezután a Belvárosi Színházhoz került (1949–51), majd a Nemzeti Színházhoz (1951–59). Az 1959-es évadtól nyugdíjba vonulásáig (1962) a Vígszínház ig.-ja. Mint szavalóművész is kiváló volt. Gyakran szerepelt a M. Rádióban. Rendezte és egyik főszerepét játszotta az első Mo.-on elhangzott rádiójátéknak (P. Geraldy: Szeretni). Több filmben szerepelt. Jelentős írói-szakírói munkásságot is folytatott: válogatta és Lengyel Györggyel szerk. a Színészek, szerepek (Bp., 1959) c. tanulmánykötetet, melyben Sz. Obrazcovról jelent meg elemző tanulmánya, továbbá a Színészek, rendezők (Bp., 1965) c. kötetet. – M. Kor- és pályatársak (Bp., 1968). – F. sz. Coole felügyelő (Priestley: Váratlan vendég); Görgey Artúr (Illyés Gy.: Az ozorai példa); Praed (Shaw: Warrenné mestersége); Malinka (Mikszáth K.: Noszty fiú esete Tóth Marival); Bogomolov (Gorkij: Szomov és a többiek); Higgins (Shaw: Pygmalion); Jules Palotin (Sartre: Főbelövendők klubja); Gordon (O'Neill: Különös közjáték) stb. – I. f. Ez a villa eladó (1935); Urilány szobát keres (1937); Becsület és dicsőség (1951); Gyarmat a föld alatt (1951); Nyugati övezet (1951); A város alatt (1953); Rokonok (1954); Az élet hídja (1955); Budapesti tavasz (1955); Különös ismertetőjel (1955); A császár parancsára (1956); Hannibál tanár úr (1956); Mese a 12 találatról (1956); Két vallomás (1957); Éjfélkor (1957); Sóbálvány (1958); Pár lépés a határ (1959); Virrad (1960) stb. – Irod. L. Gy.: S. I. – az első rádiójátékról (M. Rádió, 1956. júl. 1.); D. L.: Szabálytalan beszélgetés S. I.-nal (Film, Színház, Muzsika, 1960. szept. 2.); Bóka László: Színészek, szerepek. S. I. könyve (Magy. Nemzet, 1959. jún. 14.); Gách Marianne: Hatvan és negyven (Film, Színház, Muzsika, 1962. máj. 4.); Dorogi Zsigmond: S. I.: Kor- és pályatársak (Magy. Hírlap, 1968. jún. 21.); Gantner Ilona: Látogatás S. I.-nál (Népszava, 1969. aug. 3.); Antal Gábor: Négyszemközt S. I.-nal (Színház, 1970. 7. sz.); Molnár G. Péter: Az elegáns színész (Népszabadság, 1971. ápr. 11.); Malonyay Dezső: S. I. emléke (Színház, 1971. 7. sz.).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

Somló István(Szolnok, 1902. máj. 8.–Bp., 1971. ápr. 5.): színész, rendező, színházigazgató. A SzAk-ról 1923-ban Bárdos Artúr a Renaissance Színházhoz szerződtette. 1924-ben a Belvárosi, majd 1926-ban a Vígszínház tagja lett. A háború alatt nem szerepelhetett. 1945-ben a Vígszínházban az első darabot ő rendezte, majd 1948–49-ben Tolnay Klárival és Benkő Gyulával a színház ig.-ja volt. 1949–1951 között a Belvárosi, 1951-től 1959-ig a Nemzeti Színházban játszott. 1959–1962 között újra a Vígszínház ig.-ja volt, majd nyugdíjba vonult. Elegáns megjelenésű, intellektuális színész volt, aki könnyed gesztusaival és ragyogó beszédtechnikájával uralkodott szerepein, de a mély drámaiság sem volt idegen művészetétől. Az ún. „vígszínházi stílus” jelentős képviselője volt. Több filmben játszott, a Rádióban rendezett és szerepelt. Szakírói munkássága jelentős. 1928–31-ben a Színészújság és a Népszava munkatársa volt. 1957-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1956-ban érdemes művész, 1962-ben kiváló művész lett. F.Sz. Az író (Szép E.: Háromlevelű lóhere); Szatyin (Gorkij: Éjjeli menedékhely); Albert herceg (Molnár F.: A hattyú); Coole felügyelő (Priestley: Váratlan vendég); Aulich Lajos (Illyés Gy.: Fáklyaláng); Praed (Shaw: Warrenné mestersége); Higgins (Shaw: Pygmalion); Jules Palotin (Sartre: Főbelövendék klubja); Gordon (O’Neill: Különös közjáték). F.R. Gorkij: Éjjeli menedékhely. Könyvei: Színészek, szerepek (1957); Színészek, rendezők (1965); Kor- és pályatársak (1968).

könyvei
róla szóló könyvek

filmszereplés
linkek