ABCD - Bernáth Aurél

Bernáth Aurél ☰ Marcali 1895.11.13 ☷ Budapest 1982.03.13 | festő, festőművész, grafikus, író, művészpedagógus, művészeti író

628732

Bernáth Aurél (1003072 | - )

kitüntetések

Kossuth-díj, II. fokozat
1948.03.15

életrajzok

Kortárs magyar írók, 1945-1997

BERNÁTH AURÉLKossuth-díj 1948, 1970; Munkácsy-díj 1950; Érdemes Művész 1952; Kiváló Művész 1964.(Marcali, 1895. nov. 13.-Bp., 1982. márc. 13.): festőművész, író.[MIL,ÚMIL,KMIK,Mél4,MIB8,OSZKK]M.: Írások a művészetről, tan.-ok, 1947; Így éltünk Pannóniában, önéletr, r., 1956; Kor és pálya. Válogatott Munkái I-IV., 1956-1967; Utak Pannóniából, önéletr, r., 1960; A múzsa körül, önéletr. r.,1962 <1960*MIB8>; A múzsa udvarában, vál. írások, 1967; Gólyáról, Helgáról, halálról, elb., 1971; Lássuk, mire megyünk ketten!, ifj. ism. terj. [Szobor Zénóval], 1973; Kisebb világok, napló, 1974; Feljegyzések éjfél körül, napló, 1976; Egy festő feljegyzései, napló, 1978.

Kortárs magyar művészeti lexikon, 2001

1956 • Ernst Múzeum, Budapest1962 • XXXI. Velencei Biennálé, Velence [többekkel]1971 • Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár1972 • Budapesti Történeti Múzeum, Budapest1975 • Művészeti Akadémia, Moszkva1977 • Somogyi Képtár, Kaposvár • Tihanyi Múzeum, Tihany1985 • Ernst Múzeum, Budapest1999 • Festőterem, Sopron.A Dunán (secco, 1959, Budapest, Metropol Szálló étterme, 1969-ben elpusztult)AurélBERNÁTHDávid K.: ~ két falképe. Munkásállam, Történelem, Budapest, 1973.Egyéni kiállítások~ Emlékmúzeum, Marcalifestő, művészeti író, (Marcali, 1895. november 13. - Budapest, 1982. március 13.)Fővárosi Képtár, BudapestG. d'Arte Moderna, VelenceGenthon I.: ~, Acta Historiae Academiae Scientiarium, 1958Genthon I.: ~, Budapest, 1964Genthon I.: ~, Művészettörténeti Értesítő, 1957/1-10.Hőerőmű (secco, 1960, Inota, Inotai Hőerőmű Kultúrháza)IrodalomJanus Pannonius Múzeum, PécsKaposvárott Rippl-Rónai Ödön ösztönzésére kezdett festészettel foglalkozni. 1915-től másfél éven át a nagybányai művésztelepen tanult, mesterei Thorma János és Réti István voltak. 1929: Szinyei Társaság nagydíja: 1948, 1970: Kossuth-díj; 1950: Munkácsy-díj; 1952: érdemes művész; 1964: kiváló művész. 1916-ban bevonult, majd a keszthelyi katonai kórházba kerülve ismerkedett meg Egry Józseffel. 1918-ban leszerelt, már nem tanult tovább. Megismerkedett a modern festészeti irányokkal, kapcsolatba lépett Kassákkal és az aktivistákkal. 1921-ben Bécsbe költözött, itt jelent meg Graphik c. expresszív szimbolista albuma. 1923-1926 között Berlinben élt, 1923-ban és 1924-ben kiállított a Sturm helyiségében (Vörös Állat, 1924, elpusztult). 1924-től új stílust keres. 1927-ben Pöstyénbe költözött, ahonnan gyakran utazott Budapestre. Ekkor készül el megújuló stílusának első jelentős műve a Riviéra (1926-27). E korszak műveit a lírai megközelítés és sajátos színvilág mellett meditatív, filozofikus szemléletmód jellemzi. 1926-tól a Képzőművészek Új Társasága csoport tagja, 1928-tól rendszeresen kiállít a Műcsarnokban és az Ernst Múzeumban. Az avantgárd utáni, a "természetelvűséget" követő festészetének formai és esztétikai rendszerével a harmincas évektől a Gresham kör vezéregyéniségévé vált. Ebben az évtizedben születtek meg életművének legjelentősebb darabjai (Reggel, 1927-28; Tél, 1929; Önarckép sárga kabátban, 1930; Aratóünnepre menő lány, 1932). 1945-ben kinevezték a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanárává. 1948-1949 között a Magyar Művészet c. folyóirat szerkesztője volt. Elméleti állásfoglalásaiban mind a konzervatív naturalizmussal, mind a nonfiguratív művészettel szembehelyezkedett. Festészetére a nagybányai hagyományokon alapuló impresszionisztikus stílus vált jellemzővé. Folyamatosan jelentette meg elmélet és önéletrajzi vonatkozású műveit (Írások a művészetről, 1947; Így éltünk Pannóniában, 1956; Utak Pannóniából, 1960; A múzsa körül, 1962; A múzsa udvarában, 1967; Gólyáról, Helgáról, halálról, 1971; A kisebb világok, 1974; Feljegyzések éjfél körül, 1976; Egy festő feljegyzései, 1978).Köztéri műveiKunsthist. Museum, BécsLaczkó IbolyaMagyar Nemzeti Galéria, BudapestMolnár Zs.: ~ csendéletei, Magyar Nemzeti Galéria Közleményei, 1959Munkásállam (secco, 1970, Budapest, MSZMP Központi Bizottság Székháza)Művek közgyűjteményekbenmuvesz_26Pannó (1974, Kaposvár, Házasságkötő terem).Pa-Taky D.: ~, Budapest, 1972Rippl-Rónai Múzeum, KaposvárSzentivánéji álom, Az ember tragédiája (freskó, secco, 1973, Budapest, Erkel Színház)Szlovák Nemzeti Galéria, Pozsony.Történelem (freskó, 1967, Budapest, MTA Régészeti Intézet)

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Bernáth Aurél (Marcali, 1895. nov. 13. – Bp., 1982. márc. 13.): festő, grafikus, művészpedagógus, Kossuth-díjas (1948, 1970), Munkácsy-díjas (1950), érdemes művész (1952), kiváló művész (1964). Pártos Alice orvos férje, Mária apja. 1915-16-ban Nagybányán Réti István és Thornsa János mellett szerzett művészetiismereteket. 1921-ben Bécsbe költözött, expresszionista rajzait Graphik c. albumában jelentette meg. Ezekről a munkáiról 1923-ban Hevesy Iván elismerő hangon szólt. 1923-1926 között Berlinben élt. Első és második kiállítását-absztrakt expresszionista műveiből-is itt rendezték meg a Sturm kiállítóhelyiségében. 1926-ban hazatért, 1938-ig Bp.-en és Pöstyénben élt. Közben utazásokat tett Olasz-, Francia- és Németo.-ban, Angliában, Hollandiában. A húszas évek közepétől stílusa megváltozott, az expresszionizmust a posztnagybányai iskola stílusa váltotta fel. A Gresham-kör (Szőnyi István, Egry József, Márffy Ödön, Czóbel Béla, Berény Róbert) festőihez hasonlóan ő is a látványból indult ki, s azt alárendelte a képalkotás, a szín, a kompozíció törvényeinek. Első jelentős művét, a Riviérát 1928-ban a Műcsarnok Tavaszi Tárlatán mutatta be. 1927-ben a KÚT tagja lett. Első gyűjteményes kiállítását 1928-ban sikerrel rendezték meg az Ernst Múz.-ban. 1929-ben elnyerte a Szinnyei Társ. nagydíját, s a társ. tagjává választották. Olajképein és pasztellkrétarajzain a valóságélmények erőteljes hangulati töltéssel, szinte költői látomásokként jelennek meg. Domináns színei, a sárgák, kékek, dohánybarnák leheletfinom játéka légiességet, finom líraiságot kölcsönöz képeinek (Tél, Hotelszoba, Éjszaka lepkékkel, Esti pad, Önarckép sárga kabátban, Terasz, Önarckép rózsaszín szobában). A harmincas évek közepétől olajképeinek fénytől áthatott ragyogása, lazuros festése eltűnt. Ennek az időszaknak jellegzetes képei: Parkban, Nőgyermekkel, Táj jázmincsokorral, Festő nő stb. New York-ban szerepelt műveivel, majd 1937-ben Bp.-en a Frankel Szalonban, 1939-ben pedig gyűjteményes anyagával az Ernst Múz.-ban. Az 1940-es években festészeti témakörét elsősorban a Balaton-vidék meghitt, hangulatos színhelyei határozták meg (Szőlőhegy, Balatonvidék). A 40-es évek második felétől képeinek hangvétele keményebbé, színvilága hidegebbé, élesebbé vált. A csendéleteket, szobarészleteket gyakran a Duna látképével, ill. a nyitott ablak motívumával komponálta egybe. A háború után a művészeti élet vezető egyénisége lett. 1945-től a Képzőművészeti Főisk. tanára. Művészpedagógiai tevékenysége során jelentős festőegyéniségeket (Csernus Tibor, Lakner László) nevelt. 1959-ben a Brüsszeli Nemzetközi Kiállítás m. pavilonjónak díszítéséért aranyéremmel jutalmazták, s 1962-ben a Velencei Biennálén Mo.-ot ő képviselte műveivel. Táblaképfestészete mellett grafikai falképfestői és írói munkássága is jelentős. Az ő falképei díszítik az MTA Régészeti Intézetét, az Országgyűlés irodaházát, valamint az Erkel Színházat. 1948-49-ben szerkesztésében jelem meg a Magyar Művészet c. folyóirat. 1937-től publikálta művészeti esszéit, amelyeket később három kötetben jelentetett meg (Irások a művészetről, Bp., 1947; A Múzsa körül Bp., 1962; A múzsa udvarában, Bp., 1967). Önéletrajzi vallomásait hatkötetben publikálta (Így éltünk Pannóniában, Bp., 1956; Utak Pannóniából, Bp., 1960 stb.). Koloritgazdag, érzékeny és intellektuális művészetével nemcsak a nagybányai festészeti hagyományok megújítója, de egyike a klasszikus m. mestereknek is. Jelentős kiállításai voltak még: Ernst Múz. (1956), retrospektív; Prága (1957); London (1962); Kaposvár (1971), retrospektív, Bp.-i Történeti Múz. (1972), retrospektív; Tihany (1977), retrospektív; Hatvani Galéria (1978), retrospektív; az Ernst Múz.-ban 1985-ben emlékkiállítása volt. 1984-ben emlékmúzeuma nyílt meg Marcaliban. – Irod. Hevesy Iván: B. A. albuma (Nyugat, 1923); Oltványi Imre: B. A. újabb képei (Magy. Műv., 1935)~ Molnár Zsuzsa: B. A. csendéletei (MNG Közleményei, L, 1959); Genthon István: B. A. (Bp., 1964); Pataky Dénes: B. A. (Bp., 1972); Illés Endre: Rend és dráma. Vallomás B. A.-ról (Művészet, 1985. 7. sz.); Heitler László: B. A. képeiről (Somogy, 1987. 4. sz.).

Veszprém megyei életrajzi lexikon

BERNÁTH AurélI.: GENTHON István: ~. Bp., 1964. – PATAKY Dénes: ~. Bp., 1972.; 2. átd. és bőv. kiad. 1977. – SOMLYÓ György: A költészet évadai. Bp., 1963. – GYURKOVICS Tibor: ~ hajónaplója. = ÚÍ., 1979. 6. sz. – LIPTÁK Gábor: Nyitott kapu. Bp., 1982. – FONAY Tibor: ~. = Emberek a tájban. Nemesgulács, 1989. – LACZKÓ András: ~ és Déry Tibor. = Pannon Tükör 1. 1996. 3. sz. – BfÉL – Harmath–Katsányi. – KhÉL – MvL I. köt. – RÚL II. köt. – ÚMÉL I. köt. – ÚMIL 1. köt.író, festőművész( Marcali, 1895. november 13. - Budapest, 1982. március 13. )M.: Kor és a pálya. 1–4. köt. Bp., 1956–1967. – Kisebb virágok. Bp., 1974. – Feljegyzések éjfél körül. Bp., 1976. – Egy festő feljegyzései. Bp., 1978.Négy évig Keszthelyen járt középiskolába. A nagybányai festőiskolában tanult, az itteni hagyományok továbbfejlesztője. 1921-ben Bécsbe költözött, majd Berlinben élt. 1927-től Pöstyénben volt otthona, aktív tagja Budapest képzőművészeti életének. 1945 után a Képzőművészeti Főiskola tanáraként kezdett publikálni mesterekről, művészeti irányzatokról. 1948–1949-ben szerkesztette a Magyar Művészet c. folyóiratot. Az ötvenes években önéletrajzi írássorozatot kezdett, amely nemcsak saját alkotói pályájának, hanem a modern magyar festészet történetének is élményszerű bemutatása. Badacsonyi és a Balaton-környéki településeken tett kirándulásai erős hatással voltak munkásságára, amint arról az Így éltünk Pannoniában. (Bp. 1956.) és az Utak Pannoniából. (Bp. 1960.) c. köteteiben is megemlékezik. Ábrahámhegyi házában Szabó Lőrincet is vendégül látta. Gyakori vendége volt a balatonfüredi Lipták-háznak. Az Inotai Művelődési Ház könyvtárának falán látható egy alkotása, olajos technikával készült secco. Munkácsy-díjat 1952-ben, Kossuth-díjat 1948-ban és 1970-ben is kapott.

könyvei

róla szóló könyvek

filmszereplés

linkek

PIM

web

Amicus: 8614