ABCD - Szabó Pál

Szabó Pál ☰ Biharugra 1893.04.05 ☷ Budapest 1970.10.31 | férfi, író, lapszerkesztő, politikus, szerkesztő, országgyűlési képviselő

628858

Szabo, Pavao (1003277 | - )
Szabó Pál (1003278 | - )
sz. p. (1003279 | - )

kitüntetések

Kossuth-díj, I. fokozat
1951.03.15

archontológia

Nemzetgyűlés
képviselő
1945.11.04 - 1947.08.31

Országgyűlés
képviselő
1947.08.31 - 1949.05.15

Országgyűlés
képviselő
1949.05.15 - 1953.05.17

Országgyűlés
képviselő
1953.05.17 - 1958.11.16

Országgyűlés
képviselő
1958.11.16 - 1963.02.24

Országgyűlés
képviselő
1963.02.24 - 1967.03.19

Nemzeti Főtanács
póttag
- 1970.10.31

Országgyűlés
képviselő
1967.03.19 - 1970.12.18

életrajzok

História TT

Apja, 8 kat. holdas földműves és egyházfelügyelő a helyi református gyülekezetben. Hat osztályt végzett a helyi református népiskolában, majd kitanulta a kőművesszakmát. Az első világháborúban, 1915 és 1918 között előbb nyolc hónapig az orosz, majd az olasz fronton harcolt, káplári rangot ért el a közös hadseregben. Korán dolgoznia kellett, eleinte napszámba járt, majd az apjától örökölt 4 és fél kat. hold műveléséből és kisiparosok mellett végzett kőművessegédi munkából tartotta el a családját, egészen 1929-ig. A munka mellett könyveket vásárolt, sokat olvasott, még színházba is járt Nagyváradra. Leszerelési pénzéből előfizetett a Nyugatra. A Tanácsköztársaság alatt falujában részt vett a forradalmi eseményekben, ezért 1920-ban két év helyi internálásra ítélték. Ez alatt az idő alatt műkedvelő csoportot és sportegyesületet szervezett a falu ifjúsága számára. Később a községi polgári olvasókör könyvtárosa és választmányi tagja. Első, a Körösvidékben megjelent cikkét faluja megbízásából írta. További írásai Bajcsy-Zsilinszky Endre Előőrsében jelentek meg. Harminchét éves korában szépírásba fogott, az Emberek című regénye kéziratát – amelyben a szegényparasztság szemszögéből ábrázolta a korabeli paraszti világ egyre mélyülő válságát – Féja Géza ajánlotta kiadásra Tildy Zoltánnak, a Sylvester Nyomda akkori vezetőjének. Féja és Móricz Zsigmond további írásra buzdították. Az írás mellett politikai tevékenységbe kezdett a szülőföldjén. 1930-ban aktívan részt vett a Független Kisgazdapárt megszervezésében, a párt egyik országos alelnökévé választották. Művei honoráriumát az FKGP Bihar megyei szervezésére fordította. A párt képviseletében elindult az 1933. évi berettyóújfalui időközi választáson; a szavazatok 33,28 százalékát szerezte meg, a kormánypárti jelölt mögött a második helyen végzett. Kerékpáron bejárta az egész országot, megismerkedett a kor számos neves írójával, politikusával. 1934-ben ő szerkesztette a Komádi és Vidéke című lapot. 1935 és 1938 között a Kelet Népe szerkesztője mások társaságában, majd 1937-től egyedül jegyezte a lapot, amelynek a tulajdonosa is ő volt. A Válasz elnémítása után ebben a kiadványban jelentek meg a népi írók írásai. 1938-tól 1944-ig a Szabad Szó tulajdonosa és szerkesztője. 1939-ben részt vett a Nemzeti Parasztpárt megalapításában, a párt elnökévé választották. Tagságot vállalt az 1939-ben többségében népi írók által alapított „Tücsök” irodalmi és művészeti szövetség igazgatótanácsában. Meghívták a kormány által szervezett, 1942. novemberi lillafüredi írótalálkozóra. Felszólalt az 1943-as szárszói konferencián; a találkozó egyik programjaként az ő írásaiból olvastak fel. Politikai-szerkesztői munkája mellett születtek meg új regényei. 1944 kora őszén a szovjet csapatok elérték Biharugrát. A harcoló orosz katonák erőszakoskodásai láttán elhatározta, hogy inkább családostul felutazik az ostromlott Budapestre. Az ostrom végéig a fővárosban bujkált. 1945. februárban a Budai Hírlap szerkesztőségében dolgozott, amikor a szovjet megszálló hatóságok Mikó Zoltán századossal való kapcsolata miatt letartóztatták. Előbb a kunszentmártoni hadifogolytáborba került, majd Budapesten, a magyar politikai rendőrség Andrássy út 60. szám alatti székháza pincéjében raboskodott. 1945. április 5-én politikustársai közbenjárására kiszabadult, s hazatérhetett Biharugrára a családjához. Fogsága alatt Veres Péter került a parasztpárt élére, míg a Darvas József lett Szabad Szó főszerkesztője, és egyik korábbi tisztségét sem kapta vissza. A pártvezetőség végül a falusi lakosság részére indított Paraszt Újság című hetilap élére helyezte. . Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választásokon a Hajdú és Bihar vármegyei választókerületben mandátumot szerzett. 1945 decemberétől a köztársaság kikiáltásáig a Nemzeti Főtanács póttagja. 1946 tavaszán családjával együtt végleg felköltözött Budapestre. 1945 novemberétől részt vett a Nemzeti Parasztpárt ideiglenes intézőbizottságának a munkájában. Ettől kezdve tagja a különböző nevű vezető testületeknek, így 1946. márciustól a politikai bizottságnak, majd 1947. májustól az országos vezetőségnek. 1947. február 25-én a szűkebb operatív irányító szervbe, a héttagú végrehajtó bizottságba is bekerült, és május 4-én alelnökké választották. A parasztpárt balszárnyát erősítette, bár politikailag nem volt tulságosan aktív. Az Országos Szabadművelődési Tanács tagja. 1947. augusztus 31-én megőrízte helyét a törvényhozásban, Hajdú megyei mandátumával igazolták. A politikai bizottság tagja. 1949. februártól a Magyar Függetlenségi Népfront Országos Tanácsa tagja, május 15-én a népfront Hajdú és Bihar megyei listájáról szereztt újabb mandátumot. 1949. augusztus 23-án bekerült az új alkotmány értelmében megalakított Elnöki Tanácsba. 1953. május 17-étől haláláig országgyűlési képviselő; előbb Békés megyében, 1958. november 16-án a Hazafias Népfront budapesti listáján, 1963. február 24-én Bács.Kiskun megyében, 1967. március 19-én Bács-Kiskun megye 17. számú egyéni válésztókerületében szerzett mandátumot. 1949-ben az utolsók egyikeként elnyerte a Baumgarten-díjat. 1953 után, az „új szakasz” idején nem leplezte Nagy Imre iránti szimpátiáját, amiért egykori parasztpárti vezetőtársa, a közben az MDP-be belépett Darvas József megbírálta. 1954. októberben elfogadta a Hazafias Népfront elnöki tisztségét. 1956 szeptemberében beválasztották a Magyar Írók Szövetsége elnökségébe. A többpártrendszer visszaállításának a bejelentését követően, 1956. október 30-án a parasztpárt egykori balszárnya paraszti vezetőivel együtt hozzálátott a párt újjászervezéséhez. Ők szerkesztették meg a négy év után ismét megjelent Szabad Szó 1956. október 31-i számát, amely a Nemzeti Parasztpárt központi lapja felírással jelent meg. A következő lapszámot – Új Magyarország címmel, Féja Géza szerkesztésében – a Petőfi Párt néven újjáalakult párt vezetősége november 2-án már nélküle adta ki. A Petőfi Párt írókból álló irányító testületébe azonban – némi késéssel – mégis bevették. 1959-ig az Elnöki Tanács tagja, az ismételten átszervezett Hazafias Népfrontban 1960-tól haláláig alelnöki tisztséget viselt.

Kortárs magyar írók, 1945-1997

Baumgarten-díj 1949; JA-díj 1950; Magyar Népköztársasági Érdemrend 1950; Kossuth-díj 1951, 1954; Munka Érdemrend 1953, 1963; a Munka Érdemrend arany fokozata 1968; a Munka Vörös Zászló Érdemrendje 1970; Felszabadulási Jubileumi Emlékérem 1970.(Biharugra, 1893. ápr. 5.-Bp., 1970. okt. 31.): író, szerkesztő.M.: Emberek, r., 1930; Békalencse, r., 1932 <1930*KMIK>; Papok, vasárnapok, r., 1933; Őszi szántás, elb., 1934; Anyaföld, r., Tornalja , 1934; Csodavárás, r., 1936 <1937*KMIK>; A puska, elb., 1939; Szakadék, r., 1939; Őszi vetés, r., 1940; Vigyázz, Jóska!, r., 1941; Harangoznak, r., 1942; Legények, r., 1942; Lakodalom, r., 1942; Keresztelő, r., 1942 <1943*ÚMIL>; Bölcső, r., 1943 [1949-től Talpalatnyi föld címen]; Álom, r., 1943; Szomszédok, kisr., 1943; Politika, r., 1943; Tíz esztendő, r., 1943; Leánykérők, d., 1946; Macska..., kisr., 1946; A nagy temető, r., 1946 <1947*ÚMIL>; Szabad népek hazájában, útinapló, 1947; Most és mindörökké, vál. elb., 1948; Isten malmai, r., 1949 <1948*KMIK>; Három hét a Szovjetunióban, riportkönyv, 1950; Nyári zápor, d., 1950; Őszi szántás, összegy. elb., 1950; Tavaszi szél, r., 1950; Új föld, d., 1952; Új föld, r., 1953; Csendélet a gépállomáson, elb., 1953; Hajdú Klári, r., 1953; A két okos meg a bolondos, ifj. r., 1954; Darázsfészek [Balázs Sándorral], d., 1954; Nyugtalan élet. Gyermekkor, önéletrajzi r., 1954; Munkák és napok, rajzok, riportok, 1955; Nyugtalan élet. Legények vagyunk, önéletrajzi r., 1955; Nyugtalan élet. Nehéz idők, önéletrajzi r., 1955; Most és mindörökké, összegy, elb., 1956; Tatárvágás, r., 1957; Így egész a világ, elb., 1958; Forog a kerék, r., 1959; Nyugtalan élet. Az írás jegyében, önéletrajzi r., 1958; Tiszán innen, Dunán túl, kisr., 1960; Szereposztás, kisr., 1961; Ahogy lehet, tört. r., 1962; Kék ég alatt, kisr., 1963; Minden kör bezárul, önéletrajzi r., 1968 [A Nyugtalan élet c. regényciklus 2. átd. kiadásában I-III, 1971-1973, az 1954-1958 között megjelent művek mellett a Minden kör bezárul c. mű is bennefoglaltatik]; Tiszán innen, Szépülő szegénység, r., 1968; Szülőföldem, Biharország [1968]; posztumusz: Macska az asztalon, kisr.-ek [kiad. Szabó Ferenc], 1980; Szabó Pál 45 levele Bíró Jánoshoz, 1983; Tiszta búza, elb., 1993; Életműkiadás: Emberek. - Békalencse. - Papok, vasárnapok, kisr., 1962; Anyaföld. - Csodavárás, r., 1963; Kék ég alatt. - Tiszán innen, Dunán túl... - szereposztás, kisr., 1963; Isten malmai, r., 1964; Őszi vetés. - Szakadék, r., 1964; Tavaszi szél. - Tatárvágás, r., 1965; Új föld, r., 1965; Szivárványerdő, I-II., összegy. elb., 1966; Harangoznak. - Politika, r., 1967; A nagy temető. - Ahogy lehet, r., 1968; Szépülő szegénység, r., 1969; Kánikula, kisr. és elb., 1970; Nyugtalan élet, I-III., önéletrajzi r., 1971-1973.SZABÓ PÁL[ÚMIL,KMIK,OSZKK]

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Szabó Pál (Biharugra, 1893. ápr. 5. – Bp., 1970. okt. 31.): író, politikus, Baumgarten-díjas (1949), József Attila-díjas (1950), Kossuth-díjas (1951, 1954). Szegényparaszti családból származott. Hat elemit végzett az ugrai isk.-ban. Korán dolgoznia kellett, napszámosmunkára járt; kőműves mesterséget tanult. Legénykorát sok írásban örökítette meg. Könyveket vásárolt, sokat olvasott, még színházba is járt Nagyváradra. 1915-től katonaként járta be a világháborús frontokat, nyolc hónapig az orosz, utána az olasz fronton harcolt, leszerelési pénzéből megrendelte a Nyugatot. A Tanácsköztársaság alatt Ugrán részt vett a forradalmi eseményekben, ezért 1920-ban két év helyi internálásra ítélték, eközben a falu ifjúsága számára műkedvelő csoportot, sportegyesületet szervezett. 1922-ben feleségül vette Kiss Etelkát, róla mintázta regényeinek legtöbb nőalakját. Első írását faluja megbízásából a Körösvidék c. lapba írta. További írásai Bajcsy-Zsilinszky Endre Előörs c. lapjában jelentek meg. Harminchét éves korában regényírásba fogott. Az Emberek c. regény kéziratát (1930) Féja Géza ajánlotta kiadásra Tildy Zoltánnak, a Sylvester Nyomda akkori vezetőjének. Regényében az egykorú paraszti világ egyre mélyülő válságát a szegényparasztság szemszögéből ábrázolta. Féja és Móricz Zsigmond további írásra buzdították. Móricz Új nagy írót küldött a falu címen írt kritikát róla és két év alatt hét novelláját jelentette meg a Nyugatban. 1933-ban Övék a glória címmel füzetben is kiadták novelláit. A forradalmi gondolat a nemzeti felelősség érzésével együtt jelentkezett a Békalencse és a Papok, vasárnapok c. regényeiben. Könyvei honoráriumát a Független Kisgazdapárt Bihar vm.-i szervezésére fordította, élénk politikai tevékenységet folytatott szülőföldjén. Bejárta kerékpáron az egész országot, megismerkedett a kor számos neves írójával, politikusával. Szerk. a Komádi és Vidéke c. lapot, 1935–1938 között a Kelet Népét, előbb Barsi Dénes, Sinka István, Féja Géza társaságában, 1937-től egyedül. A Válasz elnémítása után ebben a lapban jelentek meg a népi írók írásai. 1938-tól 1944-ig a Szabad Szó c. lap szerk. A lap nagy szerepet töltött be a népi írók mozgalmának történetében, a Nemzeti Parasztpárt megszervezésében, amelynek ~ egyik alapító tagja, 1939-től elnöke volt. A politikai-szerkesztői munka mellett születtek új regényei. Munkásságának legkiemelkedőbb írása az 1941–43-ban megjelent trilógia (később Talpalatnyi föld címen megjelent regény): Lakodalom, Keresztelő, Bölcső, a szegényparasztság emberi nagyságát lírai telítettséggel ábrázolja anélkül, hogy idealizálná sorsát. ~ írásmódjának alapvető jegye az olvasmányosság. 1944-ben a fővárosba költözött családostul, de felesége és gyerekei hamarosan visszatértek falujukba, 1945-ben követte őket ~ is. 1945 őszétől a Parasztújságot szerk., ez később a Szabad Földbe olvadt. 1946 tavaszán végleg felköltözött az egész család Bp.-re, s az író haláláig a Szabadság-hegyi Diana utcai házában alkotott. A Talpalatnyi föld c. regényéből Bán Frigyes rendezésében készült film világsikert aratott (1948). Hatvanadik születésnapján kezdte el önéletírását, amelynek Nyugtalan élet az összefoglaló címe; négy kötetejelent meg 1954–1958 között (Gyermekkor; Legények vagyunk; Nehéz idők; Az írás jegyében), az ötödik (Minden kör bezárul) 1968-ban. Részt vett a politikai és társadalmi életben mint ogy.-i képviselő és a Hazafias Népfront Orsz. Tanácsának elnöke (1954–56), az Elnöki Tanács tagja (1959-ig). Műveit számos nyelvre lefordították. – F. m. Emberek (r., Bp., 1930); Békalencse (r., Bp., 1931); Papok, vasárnapok (r., Bp., 1933); Anyaföld (Bp., 1934); Csodavárás (Bp., 1937); Szakadék (Bp., 1939); Őszi vetés (r., Bp., 1940); Lakodalom (r., Bp., 1941); Keresztelő (r., Bp., 1942); Bölcső (r., Bp., 1943); A nagy temető (r., Bp., 1945); Isten malmai (r., Bp., 1948); Három hét a Szovjetunióban (útirajz, Bp., 1950); Új föld (r., Bp., 1953); Hajdú Klári (r., Bp., 1953); Így egész a világ (elb., Bp., 1958); Kék ég alatt (kisr., Bp., 1963); Ahogy lehet (történelmi r., Bp., 1962); Szivárványerdő (összegyűjtött elb., I–II., Bp., 1966); Harangoznak – Politika (r., Bp., 1967); Szépülő szegénység (r., Bp., 1969); Szülőföldem, Biharország (Bp., 1968); Kánikula (elb., kisr., Bp., 1970). – Irod. Czine Mihály: Sz. P. alkotásai és vallomásai tükrében (Arcok és vallomások, Bp., 1971); Béládi Miklós: Sz. P. (Kritika, 1965. 9. sz.); Illyés Gyula: A stílus művésze (Kortárs, 1967. 7. sz.); Sinka Erzsébet: A Kelet Népe, 1935-39 (Magy. Könyvszemle, 1967); Csák Gyula: Látogatóban Sz. P.-nál (Bp., 1968); Féja Géza: Sz. P. (Lázadó alkonyat, Bp., 1970); Bata Imre: Sz. P. Önéletírása (Kortárs, 1969. 3. sz.); Czine Mihály, Vásárhelyi Judit cikkei: Sz. P.-ról (Kortárs, 1971. 1. sz.); Kiss Tamás: Látogatóban Biharugrán (Alföld, 1971. 4. sz.); Életem, emlékeim, találkozásaim (vál. és szerk. Dorogi Zsigmond, Bp., 1973); Kenyeres Zoltán: Egy regényszerkezet lehetőségei. Sz. P.: Talpalatnyi föld (Gondolkodó irodalom, Bp., 1974); Bertalan Ágnes: Sz. P. szivárványai (Kortárs, 1976. 8. sz.); Emlékezés Sz. P.-ra (emlékszám, Alföld, 1976. 12. sz.); Nádudvari Nagy János: Beszélgetéseim Sz. P.-lal (Új Auróra, 1976. 7. sz.); Gerencsér Miklós: Ősz, emlékezéssel (Emberöltő, Bp., 1978); Féja Géza: Meglepetés. A 75 éves Sz. P. (Törzsek, hajtások, Bp., 1978). – Szi. Búcsú Sz. P.-tól (Garai Gábor, Tatay Sándor, Kónya Lajos, Jankovich Ferenc, Fábián Zoltán, Fekete Gyula, Thurzó Gábor írásai, versei. Élet és Irod., 1970. 45. sz.).

könyvei