ABCD - Bibó István

Bibó István ☰ Budapest 1911.08.07 ☷ Budapest 1979.05.10 | akadémikus, férfi, filozófus, jogász, jogtudós, politikus, szociológus, politológus, társadalomfilozófus

629030

http://dka.oszk.hu/034000/034040/55366676.jpg

kitüntetések

Széchenyi-díj, posztumusz
1990.03.15

archontológia

Magyar Tudományos Akadémia
levelező tag
1946.07.24 - 1949.10.31

Minisztertanács
államminiszter
1956.11.02 - 1956.11.04

Magyar Tudományos Akadémia
tanácskozó tag
1949.10.31 - 1979.05.10

életrajzok

História TT

Apja etnológus, könyvtár-igazgató volt. A szegedi piarista gimnáziumban érettségizett, majd a Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának hallgatója lett. 1933-ben jogtudományi, 1934-ben államtudományi doktori oklevelet szerzett. 1933 és 1938 között Bécsben, majd Genfben nemzetközi jogot, diplomáciatörténetet és politikatörténetet tanult. 1936-ban Hágában volt ösztöndíjas. 1934-től a budapesti törvényszéken fogalmazó gyakornok, majd a büntetőbíróságon joggyakornok, 1938-től törvényszéki jegyző és Genfben a Népszövetség ideiglenes munkatársa volt. 1939-1940-ben bírósági titkár, 1941–1944-ben törvényszéki bíróként miniszteri titkár volt. 1940-1944-ben a kolozsvári egyetem jogbölcselet magántanára. A nyilas puccs után rövid ideig fogságban volt. 1945. februártól a belügyminisztériumban a közigazgatási ügyosztály főnöke, majd a törvényelőkészítő ügyosztály vezetője, 1945. szeptembertől belügyminisztériumi osztályfőnök és közigazgatási főosztályvezető. 1946 és 1950 között a szegedi egyetemen a politika nyilvános rendes tanára. 1946-tól 1949-ig a Teleki Pál (1947-től a Kelet-európai) Tudományos Intézet kormánybiztosa, ügyvezető alelnöke, majd elnöke, 1947–1949-ben a Társadalomtudományi Intézet igazgatója volt. 1945-ben belépett a Nemzeti Parasztpártba. 1946-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1949-ben tanácskozó taggá minősítették vissza. 1951-től 1957-ig a budapesti Egyetemi Könyvtárban könyvtáros, majd tudományos kutató volt. 1956. október végén részt vett a Petőfi Párt megalakításában. Pártja képviseletében 1956. november 3-ától november 4-éig a Nagy Imre második kormányának államminisztere. 1956. novemberben tervezetet dolgozott ki a magyar kérdés kompromisszumos rendezésére. 1957. május 23-án letartóztatták, 1958. augusztusában életfogytig tartó, majd ítéletmódosítás után 15 évi börtönbüntetésre ítélték. 1963. márciusban amnesztiával szabadult, 1963-tól 1971-ig a KSH Könyvtárában főmunkatárs. A 20. század nemzetközileg is elismert magyar politikai gondolkodója volt.

Kortárs magyar írók, 1945-1997

Az MTA lev. t. 1946-49, 1989; posztumusz Széchenyi-díj 1990; Magyar Örökség Díj 1998.BIBÓ ISTVÁN [barátosi](Bp., 1911. aug. 7.-Bp., 1979. máj. 10.): szociológus, filozófus, jogtudós.M.: A szankciók kérdése a nemzetközi jogban, Szeged, 1934; Kényszer, jog, szabadság, monogr., Szeged, 1935; A kelet-európai kisállamok nyomorúsága, tan., 1946; Emlékirat, 1957; Harmadik út, vál. tan., London, 1960; Közigazgatási területrendezés és az 1971. évi településhálózat-fejlesztési koncepció, 1975; The Pralysis of International Institutions and the Remedies, London, 1976; Bibó-emlékkönyv I-II., tan.-ok, szamizdat, 1980 [összeáll.: Kenedi János, szerk. Réz Pál], Bp.-Bern, 1991; Összegyűjtött munkái I-IV. [s. a. r. Kemény István, Sárközi Mátyás], Bern, 1981-1984; Válogatott tanulmányok I-III. [vál. Huszár Tibor, szerk. Vida István, Nagy Endre], 1986, IV. 1990; Nietzsche-tanulmány, repr. kiad., 1992; A demokratikus Magyarországért. Válogatott tanulmányok, 1994; Életút dokumentumokban, 1995.[MÉL4,ÚMIL,MK21/44]Műford.: J. Muenier-A. M. Savarin: Szilbakó éneke. Vérfürdő Amazóniában, r., 1971; P. Duchesne: Sacco és Vanzetti, rip.r., 1972; J. de Launay: A fasizmus végnapjai Európában, 1975.

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Bibó István, ifj. (Bp., 1911. aug. 7. – Bp., 1979. máj, 10.): jogtudós, filozófus, szociológus, politikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1946). Édesapja – István filozófus, a szegedi egy.-i könyvtár ig.-ja, felesége Ravasz Boriska tanár, ig. volt. Egy.-i tanulmányait a szegedi tudományegy. jogi karán végezte (1929-33). Jogtudományi doktorátust 1933-ban, államtudományit 1934-ben szerzett. 1939-40-ben az Igazságügymin.-ban dolgozott. A szegedi tudományegy.-en magántanári képesítést nyert jogbölcselet tárgykörből, s 1940-től a politika tanszéken oktatott. 1946. júl. 22-én egy.-i tanárrá nevezték ki. 1950. dec. 31-ig tanszékvezető egy.-i tanár. A polgári demokratikus népi írókhoz tartozó közíró volt. 1945-ben Erdei Ferenc belügymin. a Belügymin. (BM) közigazgatási főosztályának vezetését bízta rá. Erdei Ferenccel a közigazgatás reformtervezetén dolgozott. 1946-1949 között a Kelet-európai Tudományos Intézet min.-i biztosa, majd elnökh.-e és vezetője volt. A demokratikus népfrontpolitika híveként 1945-48-ban a koalíciós kormányzás, a zsidókérdés és a m. társadalomfejlődés kérdéseiről írt könyvet, cikkeket, röpiratokat. Egy széles népi önkormányzaton és parlamentáris demokrácián alapuló „harmadik utas” társadalmi fejlődést remélve szállt szembe mind a nyugati kapitalista, mind a szovjet típusú szocialista politika követőivel. 1948-49 után kiszorult a közéletből. 1951-1956 között a bp.-i Egy.-i Könyvtár munkatársa volt. 1956. okt. 31-én a Petőfi Párt néven újjáalakuló Nemzeti Parasztpárt Végrehajtó Bizottságának tagjává választották. 1956. nov. a.-nov. 4. között a Nagy Imre-kormány állammin.-e. 1956. nov. 6-án „kompromisszumos megoldási tervezetet” tett közzé, melyben a többpártrendszer, a Nagy Imre-kormány és az ország semlegességének visszaállítása mellett foglalt állást. 1957-ben emlékiratot juttatott nyugatra Magyarország helyzete és a világhelyzet címen. 1957. máj.-ban letartóztatták, 1958. aug.-ban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban helyezték szabadlábra. 1971-ig (nyugdíjba vonulásáig) a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárosa volt. Az 1970-es évek elején az MTA Igazgatástudományi Bizottságának tanulmány-összeállítást készített a közigazgatási területrendezés ügyéről. A jogelmélet területén belül elsősorban a jogi kényszer, a jogi kötelező erő, a jogerő, legitimitás, a nemzetközi jog struktúrájának kérdéseivel, az államelméleten belül alkotmánytannal, közigazgatástannal, az államhatalmi ágak elválasztásával, a közigazgatási reformmal és a területrendezéssel, a társadalomelméleten belül a társadalmi értékrendszerek, ideológiák, forradalmak, a szabadság és erőszak problémakörével foglalkozott. Az 1945 utáni Mo. legjelentősebb politikai gondolkodója volt. Bostonban Bibó-díjat alapítottak (1980). – F. m. A számok szerepének és jelentésének kialakulása az emberiség történetében (Szeged, 1935, Bp. reprint, 1989); Etika és büntetőjog (Bp., 1938); A magyar demokrácia válsága (Bp., 1945); A kelet-európai kisnépek nyomorúsága (Bp., 1946); Zsidókérdés Magyarországon 1944 után (Bp., 1948); The paralysis of international institutions and the remedies (London, 1976); Válogatott írásai szemelvények (szerk. Kende Péter, Párizs, 1979); Összegyűjtött írásai I-IV. (sajtó alá rend. Kemény István és Sárközi Mátyás, (Bern, 1981-1984); Válogatott tanulmányok 1-4. k. (az 1-3. kötetet vál., utószóval Huszár Tibor, jegyzetekkel Vida István, Bp., 1986; a 4. kötetet vál. ifj. Bibó István és Huszár Tibor, szerk. ifj. Bibó István, Bp., 1990); Különbség (Bp., 1990). – Nekr. Illyés Gyula (Tiszatáj, 1979. 7. sz.); Kemény István (Irodalmi Újság, 1979. 7-8. sz.); Tóth János (Kat. Szle, 1979. z. sz.); E. Fehér Pál: A Bibó-probléma (Kritika, 1979. 9~ sz.); Bibó-Emlékkönyv 1-2. (Bern, 1979); B. L, a harmadik út és a következő nemzedék (szemelvények és beszámoló a második genfi értelmiségi találkozó Bibó-szimpóziumáról, Genf, 1980); Keresztury Dezső: B. I.-ról (Vigília, 1980. 8. sz.); Huszár Tibor: Beszélgetés B. I.-nal (interjú, Valóság, 1980. 9. sz.); Papp Zsolt: B. I. – Társadalomelemzés és politika (Kritika, 1980. m. sz.); Juhász Gyula: B. I. békeajánlatáról (Kritika, 1983. 22. sz.); Szabó Zoltán: B. I. (Sz. Z.: Ősök és társak, Bern, 2984); Szilágyi Sándor: A szellemi ellenállás jelképe. B.-tanulmányok (Chicago, 1985); Dénes Iván Zoltán: A hatalom humanizálása (D. I. Z.: Az önrendelkezés érvényessége, Bp., 1988); Sándor Iván: A kilencvenes évek és Bibó hagyatéka (Bp., 1988); B. I. életrajzához. Levelek, dokumentumok 1935-1976 (Forrás, 1989. 10. sz.); Eszterházy Péter: A demokrata félelme (E. P.: Az elefántcsonttoronyból, Bp., 1991); Emlékkönyv (Bp., Bern, 1991, Réz Pál bevezetőjével); Bibó István, Életút dokumentumokban, kiad. Huszár Tibor. (Bp., 1995.). – Szi. Fodor András: B. I. meghalt (vers, F. A.: Reményfutam, Bp., 1985); Tímár György: B. (vers, Élet és Irod., 1989. 43. sz.); Petri György: B. I. temetése (vers).

Politika CD

1911-ben született Budapesten. A szegedi Tudományegyetem jogi karán végzett. Itt ismerkedett meg Erdei Ferenccel. Ösztöndíjasként Svájcban tanult. 1937-től fogalmazógyakornok, 1938-tól törvényszéki jegyző volt. Részt vett a Nemzeti Parasztpárt (NPP) megalakításában. 1945-től Erdei Ferenc minisztersége alatt belügyminisztériumi osztályfőnök volt. 1945-47 között jelentős politikai elemző tanulmányokat jelentetett meg. 1946-1947-ben szegedi egyetemi tanár, 1948-tól - rövid ideig - az MTA levelező tagja. Az ötvenes években könyvtáros az Egyetemi Könyvtárban. 1956. november 2-án - a Petőfi Pártot, a Nemzeti Parasztpárt utódpártját képviselve - államminiszter lett Nagy Imre kabinetjében. 1957. május 23-án letartóztatták, elítélték. 1963-ban szabadult. 1963-1971 között a KSH könyvtárában volt főmunkatárs. 1971-ben nyugdíjba ment. 1979-ben hunyt el Budapesten.

tudósportál

Elemi iskoláit Domokos Lászlóné Löllbach Emma híres bp.-i Új Iskolájában, középiskoláit a bp.-i Mátyás Király Főgimnáziumban és Szegeden végezte; a szegedi Piarista Gimnáziumban éretts. (1929). A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen jog- (1933) és államtudományi doktori okl. szerzett (1934), állami ösztöndíjjal a bécsi Collegium Hungaricum tagjaként a bécsi egyetemen nemzetközi és közigazgatási jogot (1933–1934), a genfi Institut Universitaire des Études Internationales-ban nemzetközi jogot, diplomácia- és politikatörténetet tanult (1934–1935), a hágai Nemzetközi Jogi Akadémia Carnegie-ösztöndíjas hallgatója (1936). A jogbölcselet tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1940), az MTA tagja (l.: 1946. júl. 24.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).

könyvei