Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Szentgyörgyi István (Diósjenő, 1842. febr. 20. – Kolozsvár, 1931. okt. 20.): színész. Debrecenben tanult, teológusnak készült, de 19 éves korában színésznek szegődött Latabár Endre kassai színtársulatához. 1867-ben Molnár György budai Népszínházának tagja, 1870-ben innen szerződött a kolozsvári Nemzeti Színházhoz, amelynek haláláig tagja maradt. 1931-ben Greguss-díjat kapott. Bámulatos testi ereje volt, élete 89-ik évében még színpadon szerepelt. Hosszú pályafutása alatt a színpadi alakok százait elevenítette meg, klasszikus drámákban, társadalmi darabokban és népszínművekben egyaránt, de legmaradandóbb emlékűek m. népi alakjai. A némafilm-korszakban filmszerepeket is vállalt. Kolozsvári tartózkodása idején Janovics Jenőnél kezdett filmezni. – F. sz. Harpagon (Molière: A fösvény); Lucifer (Madách: Az ember tragédiája); Julius Caesar (Shakespeare); Jago (Shakespeare: Othello); Tiborc (Katona: Bánk bán); Márton (Szigligeti: Csikós); Gonosz Pista (Tóth Ede: Falu rossza); Feledi (Csepreghy: Piros bugyelláris). – I. f. Bánk bán (1914), Éjféli találkozás (1915), Tanítónő (1917), A vén bakancsos és fia a huszár (1918), A kém (1922). – M. Emlékeim (Kolozsvár, 1923). – Irod. Ferenczi Zoltán: A kolozsvári színészet és színház története (Kolozsvár, 1897); Sz. Album (Kolozsvár, 1911); Janovics Jenő: A Farkas utcai színház (Bp., 1941); Galamb Sándor: A magyar Laroche (Film Színház Muzsika, 1966. 41. sz.).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Diósjenő, 1842. febr. 20.–Kolozsvár, 1931. okt. 19.): színész. Debrecenben tanult, 1859-ben alsódabasi kántortanító volt. 1861-ben nótárius apjának rosszallásával dacolva Latabár Endre kassai társ.-ához szerződött, majd Molnár György budai Népszínháza, 1869–1871 között pedig a Károlyi Lajos vezette pécsi egy. tagja lett. 1871 tavaszán kezdte el hat évtizedes, megszakítás nélküli kolozsvári színészkedését, amelynek során korának legnagyobb m. színművészei közé emelkedett. Pályájának kezdetén főként operettekben kapott egyre nagyobb szerepeket, a budai Népszínházban már frappáns jellemformáló képességeit is kamatoztatta, hogy Kolozsvárott a legváltozatosabb feladatokhoz jusson, hogy a közvélemény és az utókor úgy tartsa számon, mint Tiborc legemlékezetesebb megszemélyesítőjét. Szerepskálájába mindössze a hódító és szerelmes ifjak típusa nem került be, már húszévesen is főként öreg embereket játszott. A népi figurákat hitelesen elevenítette meg, csalhatatlan biztonsággal érzékeltette minden szerep mélyén az emberi öröm és a szenvedés rezdüléseit. F.Sz. Dunanan, Tympanon (Offenbach: Dunanan apó); Zajtai István (Gaál J.: A peleskei nótárius); Márton gazda (Szigligeti E.: Csikós); Mihály (Szigeti J.: A vén bakancsos és fia, a huszár); Miller (Schiller: Ármány és szerelem); Kent (Sh.: Lear király); Tiborc (Katona J.: Bánk bán); Mefisztó (Goethe: Faust). Könyve: Emlékezéseim (Kolozsvár, 1923). – Ir. Szentimrei J.: Sz. I. élete és művészete (Kolozsvár, 1955).Szentgyörgyi István

• ,

• A magyar színművészet. Szerk. B. Virágh Géza. Bp., Országos Irodalmi Részvénytársaság, 1900. 168 [3] o., ill., ()
• Erdélyi lexikon. Szerk. Osváth Kálmán. Oradea-Nagyvárad, Szabadsajtó Könyv- és Lapkiadó Rt., 1928. 318 [1] o., ()
• Kötő József: Közhasznú esmeretek tára. Színjátszó személyek Erdélyben (1919-1940). Kolozsvár, Polis, 2009. 245 o., ill., ()
• Lászlóffy Aladár: Házsongárd. Fényképezte Kántor László. Bp., Helikon Kiadó, 1989. 212, [24] o., ()
• Leszler József: Nótakedvelőknek. Bp., Zeneműkiadó, 1986. 390, [1] o., ill., ()
• Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969. ill., ()
• Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. Bp., Magyar Nemzeti Filmarchivum, 2005. 1571, [6] o., ()
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-., ()
• Magyarnótaszerzők, énekesek és népdalosok lexikona. Szerk. Dr. Kikli Tivadar. Szeged, Bába és társai Kft, 1999. 240 [8] o. (A Tisza Hangja No. 17.), ()
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 882 [4] o., ill., ()
• Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929]. ill., ()
• Romániai magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Balogh Edgár, 3. kötettől Dávid Gyula. Bukarest, Kriterion, 1981-2010. 6 db., ()
• Színészeti lexikon. Szerk. Németh Antal. Bp., Győző Andor, 1930. 2 db. 1099 o., ill., ()
• Színház az egész!... Játékos színháztörténeti keleidoszkóp a múlt század színi világából. Összeáll. Füle Péter. [Bp.], Palatinus, 2005. 403 o., ()

• Bánk bán (r.: Kertész Mihály, 1914)
• A kém (r.: , 1922)
• A peleskei nótárius (r.: Janovics Jenő, Pásztory M. Miklós, 1916)
• Tetemrehívás (r.: dr. Janovics Jenő, Garas Márton, 1915)
• A kéz (r.: , 1910)
• Liliomfi (r.: dr. Janovics Jenő, 1915)
• A vén bakancsos és a fia, a huszár | A vén bakancsos és fia, a huszár | Mihály bácsi a "gazdag" kocsmahős (r.: Fekete Mihály, 1916)
• Lélekrabló (r.: , 1918)
• A betyár kendője | Éjféli találkozás (r.: Garas Márton, 1915)
• A tolonc (r.: Kertész Mihály, 1914)
• Tanítónő (r.: dr. Janovics Jenő, 1917)
• A csaplárné a betyárt szerette (r.: Janovics Jenő, 1917)