Somogyvári Rudolf     ☰ Budapest 1916.11.30   ☷ Budapest 1976.09.28   |   színész
629447
Skoda Rezső (1004201 | - )
Somogyváry Rudolf (1004202 | - )
Somogyvári Rudolf (1004200 | - )
 
életrajzok

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Somogyvári Rudolf (Bp., 1916. nov. 30. – Bp., 1976. szept. 28.): színész, Jászai-díjas (1956, 1968). Az Orsz. Színészegyesület isk.-ját végezte; a Magyar Színházban kezdte pályáját. Vidéken töltött évek után (Szeged, 1939–1941) 1942-ben a bp.-i Andrássy úti Színházban Napóleon szerepében lépett fel H. Bahr: Josephine c. darabjában. Hadifogsága (1945–49) idején katonaszínházat szervezett. Hazatérése után 1960-ig a Vidám Színdáz, az Úttörő Színház és a Petőfi Színház tagja. 1960-ban szerződtette a szolnoki Szigligeti Színház, 1963-ban a fővárosi Thália Színház; 1957 után csak vidéki színházakban léphetett fel; 1969 őszétől haláláig a Vígszínházban játszott. Színpadon és filmen, a rádióban és televízióban számos emlékezetes alakítást nyújtott. Művészi szintű karikatúrái is nagy népszerűséget biztosítottak neki. – F. sz. Sándorka (Zilahy L.: A szűz és a gödölye); Richárd (Jókai–Földes: A kőszívű ember fiai); Don Carlos (Schiller); Sasfiók (Rostand); Hamlet (Shakespeare); Ruy Blas (Victor Hugo); Tanító (M. Frisch: Andorra); II. Richard (Shakespeare), Ciganov (Gorkij: Barbárok); Kelemen (Gyurkovics T.: Az öreg); Őrnagy (Örkény I.: Tóték); Agrippa (Shakespeare: Antonius és Cleopatra); II. Béla (Petőfi: Tigris és hiéna); Cecil Lewis (O'Neill: Eljő a jeges); Almády (Molnár F.: Játék a kastélyban); Igazgató (S. Maugham: Színház); Böröcker (Csurka I.: Eredeti helyszín); Pozdvicsev (Tolsztoj–Gyurkovics: Kreutzer szonáta); Cziegler (Gyurkovics T.: Nagyvizit); Benya Krik (Babel: Alkony); Dimsic (Babel: Mária). – I. f. Viki (1937); Pénz áll a házhoz (1939); Lelki klinika (1941); Rákóczi hadnagya (1953); Gázolás (1955); A csodacsatár (1956); Csigalépcső (1957); Szegénylegények (1965); Egy szerelem három éjszakája (1967); Egri csillagok (1968); Történelmi magánügyek (1969); Fuss, hogy utolérjenek (1972) stb. – Irod. Sas György: Nem elégedhetünk meg önmagunkkal (Film, Színház, Muzsika, 1964. febr. 14); Geszti Pál: Színészarcok: S. R. (Film, Színház, Muzsika, 1967. febr. 27.); Gulay I.: Szegedi emlékek: Süvölvény és Zápolya (Délmagyarország, 1972. máj. 27.); Bilicsi Tivadar: Rudi! (Film, Színház, Muzsika, 1976. nov. 13.); Szémann Béla: Az utolsó szerep (Színház, 1977. 1. sz.).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

(Bp., 1916. nov. 30.–Bp., 1976. szept. 27.): színész. 1937-ben az Országos Színészegyesület Színészképző iskolájának elvégzése után a Magyar Színházhoz került. 1939-ben Szegedre szerződött, majd az Andrássy úti Színház tagja lett. 1945–1949 között hadifogsága alatt katonaszínházat szervezett. 1949-től a Vidám, az Úttörő és a Petőfi Színház tagja. 1960-tól a szolnoki Szigligeti Színház, 1963-tól a Thália Színház, 1969-től haláláig a Vígszínház művésze volt. Számos filmben nyújtott sikeres alakítást. Kezdetben markáns, elegáns megjelenése miatt fiatal hősöket alakított, később egyre inkább karakterszerepekben tűnt ki tudatos szerepformálással, kulturált játékmodorával. Sajátos, fátyolos hangja metsző élességgel is meg tudott szólalni. Érzéke volt a finom iróniához, a gúnyos jellemzéshez. Elmélyült intellektuális alakításait kiváló ritmusérzékkel tette szuggesztívan hatásossá. Jászai Mari-díjas (1956, 1968). F.Sz. Sándorka (Zilahy L.: A szűz és a gödölye); Baradlay Jenő (Jókai M.–Földes M.: A kőszívű ember fiai); Don Carlos (Schiller); A sasfiók (Rostand); II. Richárd (Sh.); Almády (Molnár F.: Játék a kastélyban); Középső hajótörött (Mrożek: Nyílt tengeren); Cecil Lewis (O’Neill: Eljő a jeges).Somogyvári Rudolf

könyvei
róla szóló könyvek

filmszereplés
linkek