Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Blaha Lujza; eredetileg Reindl (Rimaszombat, 1850. szept. 8. – Bp., 1926. jan. 18.): színésznő, a századvégi népszínművek híres primadonnája, „a nemzet csalogánya”. Apja huszártisztként végigharcolta a szabadságharcot, majd Várai néven vándorszínésznek állt. Anyja is színésznő volt (Ponti Aloiza). Apja halála után egy Kölesi nevű színészcsalád vette pártfogásába. Először gyermekszerepekben lépett fel Győrött 1858-ban Kölesi Lujza néven. 1864-ben a budai Népszínházban játszott, közben Szabadkára szerződött, és 1866-ban férjhez ment Blaha János karmesterhez, aki sokat foglalkozott zenei kiképzésével. 1866-ban Debrecenbe szerződött. Férje halála után 1871-ben a Nemzeti Színházhoz került. 1875-ben férjhez ment Soldos Sándor földbirtokoshoz, tőle 1879-ben elvált, 1881-ben Splényi Ödön báró felesége lett. 1875-ben a pesti Népszínház szerződtette. 1901-ben a Nemzeti Színház örökös tagja lett, de megszűnéséig a Népszínházban játszott. Sokfelé és nagy sikerrel vendégszerepelt (Vígszínház, Király Színház stb.). Utolsó nagy sikerét 1908-ban Csiky Gergely operetté átdolgozott Nagymama c. színművében aratta. 1910-ben visszavonult a színpadtól. A m. népszínmű, amelynek legkiválóbb tolmácsolója volt, a 70-es évektől kezdve az ő játékstílusához igazodva őrizte meg romantikus, stilizált és irreális jellegét. Ő tette a Népszínházat a pesti német színház diadalmas vetélytársává. – F. sz. Finum Rózsi (Tóth Ede: A falu rossza), Erzsike (Csepreghy: A sárga csikó), Török biróné (Csepreghy: A piros bugyelláris). – M. Életem naplója (Bp., 1920). – Irod. Kéry Gyula: B. L. élete (Bp., 1896); Verő György: B. L. és a Népszínház Budapesti színi életében (Bp., 1926); Mátrai Betegh Béla: B. L. (halálának 30. évfordulójára, Magy. Nemzet. 1956. 15. sz.). – Szi. Krúdy Gyula: Blaháné meséi (A tegnapok ködlovagjai, Bp., 1961).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

Blaha Lujza; Reindl(Rimaszombat, 1850. szept. 8.–Bp., 1926. jan. 18.): színésznő, népszínműénekes, „a nemzet csalogánya”. Színészcsaládban született. Apja 1848-as múltja miatt Várai Sándor néven szerepelt. Ezért is Várai Lujza néven játszott 1855-től 1857-ig, előbb Vácott Hetényi Józsefnél, majd Hetényi és Molnár György társ.-ánál Győrött, Debrecenben, Nagyváradon. A fiatalon árvaságra jutott gyermeket 1857-től gyámapja, Kölesi Antal nevelte, s 1866-ig Blaha az ő nevén szerepelt. Kölesi Lujzaként játszotta 1858-ban Győrött, Csabay Pálnál élete első felnőtt szerepét is. 1859-ben Hidassy Elekkel Győrött, Sopronban járt, majd 1860–62-re Szigeti Imréhez szerződött Székesfehérvárra, Pozsonyba és Szabadkára. 1863-ban Besztercebányán Dráguss Károlynál volt szerződésben, Vácott pedig Völgyi Györgynél szerepelt. 1864 közepétől a budai Népszínházban lépett fel. Innen került Szabadkára, hol megismerkedett első férjével, Blaha János karmesterrel, aki zenei továbbképzését biztosította. 1866-ban szerződött Debrecenbe. Itt indult karrierje, melynek első fontos állomásaként 1871-ben a Nemzeti Színház népszínmű-, operett- és operaénekesnek szerződtette. Ekkor már özvegy volt, de élete végéig viselte első férje nevét hálája jeléül. Még kétszer házasodott: 1875-ben Soldos Sándor, 1881-ben Splényi Ödön felesége lett. 1875-ben átszerződött az újonnan megnyílt pesti Népszínházhoz, melynek 1901-ig volt tagja. 1883-ban színházával együtt diadallal szerepelt a bécsi Theater an der Wienben. 1884-ben Feleky Miklós várszínházi társ.-ának volt a tagja. Neve összeforrt a népszínművel. Szinte egyedülálló jelenség a színháztörténetben, hogy egy színésznő ennyire meghatározzon egy műfajt, ugyanakkor egyénisége akadályozója is legyen fejlődésének, mert később csak a közönség igényeit akarták kielégíteni a személyéhez kapcsolódó darabok népszerűsítésében. A népszínmű mellett vezető alakja lett a hazai operettművészetnek is. Tehetsége, muzikalitása, könnyed, természetes, érzelemgazdag játéka magával ragadta a közönséget. Kortársai dícsérték humorérzékét is. A népdalok kedves, egyszerű előadása tette „a nemzet csalogányá”-vá. Nagy szerepe volt a polgárság magyarosodásában is. 1900-ban koronás aranykereszttel tüntették ki; 1901-ben a Nemzeti Színház örökös tagja lett. F.Sz. Marcsa (Szentpétery Zs.: Tündérlak Magyarországon); Rózsi (Szigligeti E.: Csikós); Julcsa (Szigligeti E.: Szökött katona); Finum Rózsi (Tóth E.: A falu rossza); Erzsike (Csepreghy F.: A sárga csikó); Siebel (Gounod: Faust); Zerlina (Auber: Fra Diavolo); Boccaccio (Suppé); Serpolette (Planquette: A corneville-i harangok); Angot (Lecocq); Hübscher Kata (Sardou: Szókimondó asszonyság); Szerémy grófnő (Csiky G.– Mader R.: A nagymama). Játszott A tánc (1901) és A nagymama (1916) c. korai m. filmekben. – Ir. Kéry Gy.: B. L. élete (1896); Verő Gy.: B. L. és a Népszínház Budapest színi életében (1926); Nagymihályi S.: A nemzet csalogánya, 1–2. (1926); B. L. emlékalbum (1927); B. L. naplója (1987, közreadja: Csillag I.).

Veszprém megyei életrajzi lexikon

A századvégi népszínművek híres primadonnája, a „nemzet csalogánya". Apja huszártisztként harcolt a szabadságharcban, majd vándorszínésznek állt. Anyja is színésznő volt. Először Győrben, gyermekszerepekben lépett fel Kölesi Lujza néven. Első férje (Blaha János karmester) foglalkozott először zenei képzésével. Játszott Szabadkán és Debrecenben is, de főként a fővárosi színházakban szerepelt. A Népszínházat a Pesti Német Színház diadalmas vetélytársává tette. A magyar népszínmű legkiválóbb tolmácsolója volt. 1901-től a Nemzeti Színház örökös tagja. 1893-ban Balatonfüreden villát vásárolt, ahol 1916-ig szívesen töltötte idejét. Élményeiről naplójában is megemlékezett. A Balatoni Szövetség 1926-ban plakettel díszített emlékpadot állíttatott (a plakett Sinkó András, a pad Vidor Emil alkotása) a sétányon. Egykori villáján (amely a róla elnevezett utcában áll) tábla őrzi emlékét. A Kerepesi úti temetőben nyugszik, síremléke Fülöp Elemér szobrászművész alkotása.BLAHA Lujza, Reindl; Vára; KölesiI.: KÉRY Gyula: ~ élete. Bp., 1896. – NAGYMIHÁLY Sándor: A nemzet csalogánya. ~ életregénye. 1–2. köt. Bp., 1941. – MÁTRAI BETEGH Béla: ~ halálának 30. évfordulójára. = MN., 1956. l5. sz. – KRÚDY Gyula: Blaháné meséi. = A 19. század vizitkártyái. Bp., 1986. – KARCSAI KULCSÁR István: Így élt ~. Bp., 1988. – BfÉL – GyÉL – MSzL – RÚL III. köt. – ÚMÉL I. köt.M.: Életem naplója. [1920]. (Kiad.: CSILLAG Ilona.) Bp., 1987.( Rimaszombat, 1850. szeptember 8. - Budapest, 1926. január 18. )színésznő

• Életem naplója, 1920
• A piros bugyelláris, [1921]
• Blaha Lujza naplója, 1987
• Az uzsai gyöngy,
• Az uzsai gyöngy,

• A magyar muzsika könyve. Szerk. Molnár Imre. Bp., Havas Ödön, 1936. 632 o., ill., ()
• A magyar színművészet. Szerk. B. Virágh Géza. Bp., Országos Irodalmi Részvénytársaság, 1900. 168 [3] o., ill., ()
• Bodorik Sándor: Mezőtúri életrajzi lexikon. Mezőtúr város pantheonja a kezdetektől máig. Mezőtúr, S-print Reklámiroda, 1999. 195 o. (Mezőtúri Helytörténeti Füzetek 16.), ()
• Brockhaus-Riemann zenei lexikon. Szerk. Dahlhaus, Carl és Eggenbrecht, Hans Heinrich. A magyar kiadás szerk. Boronkay Antal. Bp., Zeneműkiadó, 1983-1985. 3 db., ()
• Das geistige Ungarn. Biographisches Lexikon. Hrsg. Oscar von Krücken, Imre Parlagi. Wien-Leipzig, W. Braumüller, 1918. 2 db. 640, 753 o., ()
• Én a komédiát lejátsztam, Mulattattam, de nem mulattam. [Bp.], Magyar Színházi Intézet, 1981. 201[1] o., ill., ()
• Garay Béla: Színészarcképek. Újvidék, Forum, 1971. 146 o., ill., ()
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János. 19 db., ()
• Gutenberg nagy lexikon. Minden ismeretek tára. Bp., Nagy Lexikon Kiadóhivatal, 1931-1932. 10 db., ()
• Győri Életrajzi Lexikon. Szerk. Grábics Frigyes, Horváth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc. Győr, Győr Városi Könyvtár, 1999. 529 o., ill., ()
• Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. Ezer magyar biográfia a délszláv országokból. Újvidék, Fórum Könyvkiadó, 2002. 1135 [1] o. 3 db., ()
• Leszler József: Nótakedvelőknek. Bp., Zeneműkiadó, 1986. 390, [1] o., ill., ()
• Magyar asszonyok lexikona. Összeáll., előszóval és történelmi résszel ellátta Bozzay Margit. Bp., 1931. Stephanum ny. VI, 1066 h., ill., ()
• Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969. ill., ()
• Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. Bp., Magyar Nemzeti Filmarchivum, 2005. 1571, [6] o., ()
• Magyar irodalmi lexikon. Flóris Miklós és Tóth András közreműködésével szerk. Ványi Ferenc. Átnézte Dézsi Lajos, Pintér Jenő. Bp., Studium, 1926. VI, 880 o.; Bp., Kassák Kiadó, 1994., ()
• Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. Bp., Akadémiai Kiadó, 1963-1965. 3 db. ill., ()
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-., ()
• Magyarnótaszerzők, énekesek és népdalosok lexikona. Szerk. Dr. Kikli Tivadar. Szeged, Bába és társai Kft, 1999. 240 [8] o. (A Tisza Hangja No. 17.), ()
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 882 [4] o., ill., ()
• Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929]. ill., ()
• Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája, 1-18.; Pallas-Révai, 1893-Bp., 1904, ()
• Révai nagy lexikona, 1-21.; Révai, Bp., 1911-1935, ()
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. 16 db., ()
• Szabolcsi Bence-Tóth Aladár: Zenei lexikon I-III. Átdolgozott új kiadás. Főszerk. dr. Bartha Dénes, szerk. Tóth Margit. Bp., Zeneműkiadó Vállalat, 1965. 3 db, 687, 726, 767 o., ()
• Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Bp., Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941. 556 [3] o., ()
• Színészeti lexikon. Szerk. Németh Antal. Bp., Győző Andor, 1930. 2 db. 1099 o., ill., ()
• Színház az egész!... Játékos színháztörténeti keleidoszkóp a múlt század színi világából. Összeáll. Füle Péter. [Bp.], Palatinus, 2005. 403 o., ()
• Tolnai világlexikona. Bp., Magyar Kereskedelmi Közlöny, 1912-1919. 8 db.; Bp., Kassák Kiadó, 1999-, ()
• Új Idők lexikona. Bp., Singer és Wolfner, 1936-1942. 24 db. 6256 o. 640 t., ()
• Uj lexikon. A tudás és a gyakorlati élet egyetemes enciklopédiája. Szerk. Dormándi László, Juhász Vilmos. [Bp.], Dante-Pantheon, 1936. 8 db., ()
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub. I. köt. A-Cs. 2001; II. köt. D-Gy. 2002; III. köt. H-K. 2002.; IV. köt. L-Ő. 2003; V. köt. P-S. 2004.; VI. köt. Sz-Zs. 2007., ()
• Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. 3 db.; 2. jav., bőv. kiad. 2000. 3 db.; CD kiad. 2000., ()
• Újpest lexikon. Szerk. biz. elnöke Sipos Lajos, főszerk. Hirmann László. Újpest, Újpest Önkormányzata-Kossuth Kiadó, 2002. 623 o., ()
• Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998. 569 o., ill., ()
• Veszprém megyei színházművészeti lexikon. Szerk. Poór Ferenc. Veszprémi Petőfi Színház, Veszprém, 2008. 230 o., ()

• A Magyar Nemzeti Színház múltja, jelene és jövője (r.: , 1925)
• A nagymama | Boldogság | Nagymama (r.: Korda Sándor, 1915)
• MFI 100 (r.: , 1926)
• A tánc | A táncz (r.: Zsitkovszky Béla, 1901)
• Blaháné és Kiss Mihály csárdása (r.: , 1901)
• A nemzet csalogányának utolsó útja | Blaha Lujza temetése (r.: , 1926)