keresés (regex):
keresési tartomány:
teljes
szavak
dolgok
jogszabályok
 keresés (id):
 keresés (idő):
Vásárhelyi Miklós     ☰ 1917.10.09   ☷ Budapest 2001.07.31   |   férfi, jogász, műfordító, politikus, történész, újságíró, országgyűlési képviselő, sajtótörténész
630422
Vásárhelyi Miklós (1005749 | - )
 
archontológia

Országgyűlés
képviselő
1990.05.02 - 1994.06.28
életrajzok

Kortárs magyar írók, 1945-1997

Az Európai Utas Emlékplakettje 1992; A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal 1995; Nagy Imre-emlékplakett 1996; Demény Pál-emlékérem 1997; Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Fődíja 1998.(Fiume, 1917. okt. 9.-Bp., 2001. júl. 31.): sajtótörténész, újságíró.M.: A hatalom mestersége, tan., 1973; Lesz magyar újjászületés [Pór Edittel], dokumentum-válogatás, 1975; Nem engedélyezem. A Cenzúra Bizottság dossziéjából [Márkus Lászlóval és Szinai Miklóssal], 1975; Közjáték Algírban, tan., 1976; A lord és a korona, tan., 1977; Így élt Garibaldi, 1983; La rivoluzione ungherese. Federigo Argentieri interjúja [bev. Fejtő Ferenc], Róma, 1988; Ellenzékben [szerk. Tóbiás Áron], 1989.[MIL,KK92,ÚMIL,OSZKK]Műford.: B. Lelong-J.-L. Lancrey-Javal: Mágikus Kordillerák, úti élmények, 1956; R. Chateauneu: Acélhárfák, r., 1962; W. Cooper: Professzor az uborkafán, r., 1962; D. Cusack: Ketten a halál ellen, r., 1962; A. Sillitoe: Az ajtó kulcsa, r., 1963; P. Gamarra: A Concourt-díjas gyilkos, r., 1964.VÁSÁRHELYI MIKLÓS

Országgyűlési Almanach, 1990-94

1917. október 9-én született Fiuméban (Modrus-Fiume vármegye). Édesapja, Vásárhelyi András a Keleti Kereskedelmi Akadémiát végezte el. Az Angol-Magyar Bank tisztviselőjeként 1908-ban helyezték a fiumei kereskedelmi bankhoz. Édesanyja, Róth Irén fiatal korától Fiuméban lakott, ott érettségizett. Az édesapa szakmájának élt, soha sem politizált. 1918 után a kis fiumei bankfiók igazgatója lett. A fiumei magyarok körének, a kaszinónak elnöke volt és amikor az olasz hatóságok választás elé állították, hogy vegye fel az olasz állampolgárságot, a négytagú család Budapestre majd Debrecenbe költözött (1928). Testvére, Magda (1920) francia-német szakos tanár. 1949 óta házas, felesége, Pór Edit középiskolai tanár-újságíró. Gyermekeik: Júlia (1950) szerkesztő, István (1951) menedzser, Mária (1953) szociológus. @SZUKIT = Az elemi iskolát Fiuméban végezte. Gimnáziumi tanulmányait már Debrecenben kezdte el, a város piarista gimnáziumában érettségizett 1936-ban. 1936-37-ben két esztendőt a római egyetemen töltött. Hazatérése után a debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán folytatta meghosszabított tanulmányait (1937-1942). A háború kitörése után polgári beosztásban, különleges munkaszolgálatosként egy fegyvergyárban töltötte le a katonai szolgálat nagy részét. 1944-ig a Gépkereskedelmi Rt. és a Jobe-Vibor Kft. alkalmazottja volt. @SZUKIT = 1945. januártól kezdte újságírói működését, a Szabadság, később a Szabad Nép munkatársa, a szerkesztőbizottság tagja lett. 1949-ben a párt lapjától eltávolították. 1950-ben rövid ideig a Magyar Rádió igazgatója, majd 1951-52-ben a Művelt Nép című havilaphoz helyezték, ahol felelős szerkesztői beosztásban dolgozott. 1952-től 1954-ig a Hungary-Vengrija kétnyelvű propagandalap főszerkesztője volt. 1954 nyarán a Nagy Imre-kormány tájékoztatási hivatalának helyettes vezetőjévé nevezték ki. 1955. áprilisban, a Rákosi-féle restaurációs fordulat után államigazgatási és főszerkesztői munkaköréből is elbocsátották. A Művelt Nép Könyvkiadó könyvtárosa lett. A forradalom alatt, 1956. november 1-jétől a Nagy Imre-kormány sajtófőnöke. A börtönévek után szabadfoglalkozású fordító, majd kiadói lektor, az Élet és Tudomány című folyóirat szerkesztője, innen azonban 1964-ben elbocsátották. 1964-től nyolc évig egy építőipari ktsz anyagbeszerzője, majd az MTA Irodalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa lett. Sajtó- és diplomáciatörténettel foglalkozott, az 1980-as években kezdtek megjelenni e témákról írott szaktanulmányai, könyvei, kor- és önéletrajzi interjúi. 1973-tól másodállásban a MAFILM dramaturgjaként dolgozott. Politikával a debreceni egyetemen kezdett el foglalkozni. 1938-ban a Márciusi Fronthoz kapcsolódó illegális kommunista barátai (Benkő Károly, Szilágyi József) hatására a KMP-hez csatlakozott. A kommunista párt megbízásából részt vett a szociáldemokrata párt munkájában, 1941-ig az óbudai ifjúsági szervezet titkára. A háború alatt, egy házkutatást leszámítva (1942. október), a különleges munkaszolgálat miatt a politikától távolabb került. Ezekben az években az MSZDP-vel is megszakadtak a kapcsolatai. 1944-45-ben részt vett a fegyveres ellenállásban, a Gidófalvy Lajos vezette XIII/1. Kisegítő Karhatalmi zászlóalj soraiban. 1945. januártól aktívan kapcsolódott be a kommunista párt munkájába. 1946-ban a Szabad Nép különtudósítójaként részt vett a párizsi béketárgyalásokon. Beutazta Európát és 1948-ban mint a Szabad Nép munkatársa megfigyelőként részt vett az ENSZ New York-i ülésén. A háború előtti hazai kommunistákból álló szűk baráti köréből többeket (Újhelyi Szilárd, Haraszti Sándor, Losonczy Géza, Tariska István stb.) letartóztattak, ő maga 1949-től alacsonyabb beosztásban, félreállítva dolgozott. 1953. júniusban az elsők között csatlakozott Nagy Imre miniszterelnök reformirányzatához. 1955 tavaszán a miniszterelnökkel együtt váltották le őt is állásából. Nagy Imre legszűkebb baráti körének tagja és a kommunista értelmiségi pártellenzék egyik legaktívabb szervezője lett. 1955 őszén az ún. memorandum-akció kezdeményezője és a megfogalmazók egyike volt. Ezért 1955. decemberben ellenzéki szervezkedésért kizárták a pártból. 1956 folyamán a pártellenzék különböző csoportjai között összekötő szerepet vállalt. 1956 folyamán KEB döntéssel visszavették az MDP-be. 1956. november 1-jétől november 4-ig a Nagy Imre-kormány sajtófőnöke. 1956. november 4-én, az orosz hadsereg második inváziója idején a jugoszláv nagykövetség katonai attasé helyettesének lakásán keresett menedéket. Családját a jugoszláv követség épületébe vitték. 1956. november 22-én a többi ott tartózkodóval együtt Romániába deportálták. 1957. április 10-én letartóztatták, 5 nap múlva Magyarországra, a Fő utcai börtönbe szállították. 1958. júniusban a titkos Nagy Imre-per kilencedrendű vádlottjaként öt év börtönre ítélték 'a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel' vádjával. Büntetését a Fő utcai börtönben (1957-1958), a Gyűjtőfogházban (1958-1959) és Vácott töltötte. 1960. áprilisban amnesztiával szabadult. 1979-ben a harmincnégyek egyikeként aláírta a Charta '77 csehszlovákiai polgárjogi mozgalom bebörtönzött tagjaival szolidaritást vállaló nyilatkozatot, ez volt az újbóli kezdete politikai pályájának. 1982-ben részt vett a forradalom és felkelés történetét tárgyaló illegális kerekasztal-konferencián. 1983-84-ben egy évet az USA-ban, a Columbia egyetemen töltött. 1984-től Soros György személyes megbízottja, illetve az MTA-Soros Alapítványban az elnök képviselője lett. Az Alapítvány állami felügyelete 1989-ben megszűnt, azóta Soros Alapítványként működik. Kezdettől a demokratikus ellenzék egyik integráló, tekintéllyel bíró vezető személyisége, Donáth Ferenc halála (1986) után különösen fontossá vált szerepe. Az 1985. évi monori értelmiségi tanácskozáson és az 1986. decemberi féllegális 56-os konferencián előadásokat tartott. 1988-ban, az ellenzék egyre nyíltabbá váló szakadása után szervezője és vezetője a liberális szárnynak, a Szabad Kezdeményezések Hálózatának. Az Új Márciusi Front néven szervezett baloldali értelmiségi koalíciónak is alapítója lett. 1988. májustól a nyilvánosság elé lépett 56-os csoport vezetőjeként történelmi igazságtevést, az egész 1945 utáni történelmi korszak újraértelmezését követelte. A történelmi igazságtevésre alapított bizottság (TIB) alapító elnökévé választották, 1988. június 5-én újra megerősítették. A szervezet politikájának megváltozása miatt 1992. márciusban kilépett a TIB-ből. 1958-as ítéletét az elsők között, 1989-ben 'bizonyítékok hiányában' nyilvánították semmissé. 1988. november 13-án az SZDSZ egyik alapítója. 1989-től a párt Országos Tanácsának tagja. Az 1990. évi választásokon az SZDSZ budapesti listáján szerzett mandátumot. 1990. május 3-tól az országgyűlés külügyi állandó bizottságának lett a tagja. 1990. júliustól az IPU magyar csoportjának vezetőségi tagja, augusztus 29-től a magyar-olasz baráti tagozat elnöke.

könyvei

róla szóló könyvek

film
filmszereplés
linkek
ISNI
PIM
VIAF
wikipedia
Amicus: 16198