keresés (regex):
keresési tartomány:
teljes
szavak
dolgok
jogszabályok
 keresés (id):
 keresés (idő):
Major Tamás     ☰ Újpest 1910.01.26   ☷ Budapest 1986.04.20   |   férfi, rendező, színész, színigazgató, országgyűlési képviselő, színházigazgató, drámafordító
630834
tasnádi és maróti Major Tamás (2770533 | - )
Major Tamás (1006416 | - )
 
kitüntetések

Kossuth-díj, I. fokozat
1948.03.15
archontológia

Ideiglenes Nemzetgyűlés
képviselő
1945.04.02 - 1945.11.04

Országgyűlés
képviselő
1949.05.15 - 1953.05.17

Nemzeti Színház
igazgató
1945 - 1962

Országgyűlés
képviselő
1958.11.16 - 1963.02.24

Országgyűlés
képviselő
1963.02.24 - 1967.03.19

Országgyűlés
képviselő
1967.03.19 - 1971.04.25
életrajzok

História TT

Édesapja állami tisztviselő volt. Szülőhelyén, a Toldi utcai iskolában járt elemibe. A Könyves Kálmán Gimnáziumban érettségizett 1927-ben. Itt megkezdett tudatos irodalmi és nyelvi tanulmányait Pestre költözve az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián folytatta. Színinövendék társaival statisztált a Nemzeti Színházban. 1930-ban kapott oklevelet a Színiakadémián, ezt követően előbb ösztöndíjasa, majd 1931-ben Hevesi Sándor, később Márkus László igazgatósága alatt rendes tagja lett a Nemzeti Színháznak. Emellett beiratkozott a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, magyar–francia szakra. Időnként a jelmeztervezésben is segédkezett a színházban. 1934-ben kiutazott Párizsba, s a színházi élményei mellett ott szövődött kapcsolatai hatására került visszatérése után kapcsolatba a hazai baloldali szervezetekkel. Részt vett a Történelmi Emlékbizottság szervezésében, valamint Pátzay Pál Petőfi-jelvényének tervezésében. Bejárt a Népszava szerkesztőségébe. Többek között Radnóti Miklós és József Attila tartoztak baráti köréhez. 1939-ben ismerte meg Losonczy Gézát, majd Kállai Gyulát, aki elvitte őt több baloldali rendezvényre. A harmincas évektől legális, féllegális és illegális irodalmi esteken vett részt. A vasasszakszervezet irodalmi matinéin, a Vigadó nagytermében klasszikus magyar költők estjein lépett fel, és bekapcsolódott a Hont Ferenc vezette baloldali színházi mozgalomba. Ennek keretében Gábor Miklóssal, Gobbi Hildával, Várkonyi Zoltánnal együtt lépett fel a Független Színpad előadásain (a Zeneakadémia kistermében), és József Attila, Petőfi Sándor, Ady Endre, Csokonai Vitéz Mihály, valamint Vörösmarty Mihály verseit szavalta. 1942 folyamán – a Független Színpad betiltása után újabb, legális lehetőséget keresve – a Népligetben folyamatosan játszották Molière Dandin Györgyét (a magyarra átültetett Duda Gyurit), amíg az előadásokat a rendőrség – kommunista propagandára hivatkozva – be nem tiltotta. 1944. március 19. után feleségével együtt illegalitásba kényszerültek. 1945 januárjában színésztársaival a pesti oldalon a Magyar – később Nemzeti – Színházban már matinét tartottak, majd Hont Ferenccel, Szendrő Ferenccel és Barcs Sándorral együtt szavalóesteket szerveztek a Vigadóban és a Zeneakadémián. 1944 júniusában vették fel a Magyar Kommunista Pártba. 1945 után első ténykedései közé tartozott, hogy a párton belül létrehozott, művészeti kollégiumokkal foglalkozó bizottságban a színészeket képviselte. Nagy erőfeszítéseket tett a színházi élet megindítása érdekében. 1945. április 2-án delegálták az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, később 1949. május 15-én a Magyar Függetlenségi Népfront listáján, illetve 1958. november 16. és 1971. február 10. között a Hazafias Népfront budapesti listáján volt országgyűlési képviselő, 1967. március 19-én Budapest 21. számú egyéni választókerületében szerzett mandátumot. 1957. február 26-ától 1966. december 3-ig a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja. 1945-ben a Nemzeti Színház igazgatója lett, Paulay Ede, Hevesi Sándor után a leghosszabb ideig – tizennyolc éven keresztül – volt a színház rendezője, igazgatója és színésze. 1962-től 1978-ig a Nemzeti főrendezője volt. 1947-tôl haláláig a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára. 1982-ben a Nemzeti Színházat elhagyva egyik alapító tagja volt a Katona József Színház társulatának.

Kortárs magyar írók, 1945-1997

Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozata 1946, ezüst fokozata 1947; Kossuth-díj 1948, 1955; Kiváló Művész 1950; Munka Érdemrend 1954, 1962; a Munka Vörös Zászló Érdemrendje 1960, 1970; a Munka Érdemrend arany fokozata 1965; Szocialista Hazáért Érdemrend 1967; SZOT-díj 1969; Felszabadulási Jubileumi Emlékérem 1970; Szocialista Magyarországért Érdemrend 1978.MAJOR TAMÁSM.: A szovjet színház szerepe a kommunista ember nevelésében, 1953; Brecht: Színházi tanulmányok, szerk., 1969; A színház nem szelíd intézmény. Írások Major Tamástól. Írások Major Tamásról, 1985; A Mester monológja [lejegyzi Koltai Tamás], 1986.(Újpest, 1910. jan. 26.-Bp., 1986. ápr. 13.): színész, rendező (színigazgató).[ÚMIL,MÉL4]

Magyar életrajzi lexikon, 1967-1994

Major Tamás (Újpest, 1910. jan. 26. – Bp., 1986. ápr. 13.): színész, rendező, színigazgató, színészpedagógus, Kossuth-díjas (1948, 1955), kiváló művész (1950). A Színművészeti Ak.-án 1930-ban nyert oklevelet és a Nemzeti Színház szerződtette. Művészetében nem választható külön a színész, a rendező, a színészpedagógus, sőt a versmondó sem, s mindez összefügg közéleti, politikai tevékenységével is. Pályája kezdetétől elkötelezett baloldali volt, fellépett a munkáskultúra előadásain, tagja volt a Független Színpadnak, rendezte a Vigadói Esteket mint antifasiszta kulturális műsort, és részt vett az ellenállási mozgalomban. Színészi skálája rendkívül széles volt, a vérbő komédiától a legsötétebb tragédiáig terjedt. 1945-től 1962-ig a Nemzeti Színház ig., majd főrendezője, 1947-től a Színház- és Filmművészeti Főisk. tanára, az 1983-ban alakult Katona József Színház társulatának alapító tagja. Közben volt ogy.-i képviselő (1949-53 és 1958-71) és magas beosztású pártfunkcionárius (1957-66). Színházi működése korszakos a m. színházi életben. Első főszerepe a Nemzeti Színházban Molière Tartuffe-jének címszerepe volt. (1938). Jelentősebb színpadi szerepei: Kuruzs (Csokonai: Az özvegy Karnyóné); Jago (Shakespeare: Othello); Corbaccio (Ben Jonson: Volpone); III. Richard (Shakespeare, címszerep); Shylock (Shakespeare: A velencei kalmár); Hamlet (Shakespeare, címszerep); Caliban (Shakespeare: A vihar); Polezsajev (Rahmanov: Viharos alkonyat); Macbeth (Shakespeare, címszerep); II. József (Németh László, címszerep); Dundo Maroje (Držič, címszerep); Cocane (Shaw: A szerelem ára); Dr. Langyos (Nagy Ignác: Tisztújítás); Archie Rice (Osborne: A komédiás); Lucifer (Madách Imre: Az ember tragédiája); Lear király (Shakespeare, címszerep); utolsó szerepe Boguslawski volt Spiró György: Az imposztor c. darabjában (Katona József Színház, 1983). Első rendezései 1939-ben Racine: Andromache és Pereskedők c. darabjai voltak a Nemzeti Színházban. Elsősorban Shakespeare, Molière és a klasszikus szerzők darabjait rendezte s ő hozta a m. színpadra Brecht műveit. Összeállítást közölt Brecht színházi tanulmányaiból (Bp., 1969). Gyakran rendezett m. klasszikusokat: a Bánk bánt négyszer, Az ember tragédiáját három alkalommal állította színpadra. Szívesen vitt színre mai m. drámákat és szovjet darabokat is. Shakespeare-rendezéseinek száma húsz. Utoljára Miskolcon rendezte Goldoni: Csetepaté Chioggiában c. vígjátékát. József Attila verseinek leghűbb tolmácsolója volt. Sokszor szerepelt a rádióban és filmeken. Jelentősebb rendezései: Borberg: Hol az igazság? (1941); Illés Endre: Törtetők (1941); Háy Gyula: Tiszazug (1945); Molière: Tartuffe (1945); Csokonai: Az özvegy Karnyóné (1945); Shaw: Warrenné mestersége (1948 és 1957); Gorkij: Ellenségek (1949); Trenyov: Ljubov Jarovája (1958); Gorkij: Jegor Bulicsov és a többiek (1947 és 1974); Brecht: Galilei élete (1962); Brecht: A szecsuáni jólélek (1972); Brecht: A vágóhidak Szent Johannája (1968); P. Weiss: A luzitán szörny (1970); Shakespeare és Molière szinte minden színre került darabja. 1969-ben SZOT-díjat kapott. – M. Brecht, Bertolt: Színházi tanulmányok (összeáll., bev., Bp., 1969); Téli rege – a színpadon (előszó és ford. Mészöly Dezső, Bp., 1984); A színház nem szelíd intézmény (Írások M. T.-tól és M. T.-ról, szerk. Antal Gábor, Bp., 1986). – Irod. Molnár Gál Péter: Rendelkező-próba (Major Tamás, Marton Endre, Várkonyi Zoltán műhelyében Bp., 1972); Sas György: M. T. műhelyéből (sorozat Film, Színház Muzsika, 1980. jan.); Antal Gábor: M. T. (Bp., 1982); Gergely Ágnes: Az aktuális művész (G. Á.: Huszonegy, Bp., 1982); Kabdebó Lóránt: A háborúnak vége lett (interjú, Bp., 1983); Barta András: Beszélgetés M. T.-sal igazgatói működéséről (Színház, 1985. 3. sz.); Mészáros Tamás: Hivatás vagy szakma (Magy. Hírlap, 1985. máj. 18.); Marton Frigyes: Portré öniróniával. Beszélgetés M. T.-sal (Kritika, 1986. 5. sz.); Koltai Tamás: M. T. (Bp., 1986); Kazimir Károly: Szubjektív búcsú M. T.-tól (Népszabadság, 1986. máj. 17.); Karinthy Ferenc: Staféta 1-3. (Színházi Élet, 1990. nov. 20., 27., dec. 4.); Czimer József Emlékmű M. T.-ról (Népszava, 1991. márc. 2.).

Magyar színházművészeti lexikon, 1994

Major Tamás(Újpest, 1910. jan. 26.–Bp., 1986. ápr. 13.): színész, rendező, színházigazgató. A SzAk elvégzése után, 1931-ben a Nemzeti Színház tagja lett, melynek 1945-től 1962-ig ig.-ja, majd 1978-ig főrend.-je volt. 1982-ben a Katona József Színház alapító tagja. 1947 óta tanított a SzAk-on. A berlini Művészeti Akadémia levelező tagja volt. A 30-as évek vége felé fellépett a vigadói esteken, a Független Színpad előadásain. Szoros kapcsolatot tartott a baloldali munkásmozgalommal. Ebben az időben bontakozott ki erősen intellektuális, ironikus versmondó művészete. Színházművészeti eszményét eleinte Louis Jouvet ihlette. Később Konsztantyin Sztanyiszlavszkij elméletét hasznosította, majd Bertolt Brecht elemző művészetét igyekezett meghonosítani. Munkáját csapongó ötletgazdagság, a megújulásra való állandó készség jellemezte, a színház és a színészmesterség szenvedélyes szeretete vezérelte. Kossuth-díjas (1948, 1955), kiváló művész (1950). F.Sz. Tartuffe (Molière); Polezsajev professzor (Rahmanov: Viharos alkonyat); Lucifer, Az Úr (Madách I.: Az ember tragédiája); Jago (Sh.: Othello); Caliban (Sh.: A vihar); Shylock (Sh.: A velencei kalmár); Hamlet (Sh.); Corbaccio (Jonson: Volpone); Forlipopoli márki (Goldoni: A fogadósné); Krogstad (Ibsen: Nóra); II. József (Német L.); Cocane (Shaw: A szerelem ára); Dundo Maroje (Držić). Puntila (Brecht: Puntila úr és szolgája, Matti); Archie Rice (Osborne: A komédiás); Moór (Csurka I.: Döglött aknák); Boguslawski (Spiró Gy.: Az imposztor). F.R.: Racine: Andromache; Sh.: Vízkereszt, A windsori víg nők, Hamlet, Szeget szeggel, Rómeó és Júlia, Téli rege; Gorkij: Jegor Bulicsov és a többiek; Brecht: Galilei élete, A vágóhidak Szent Johannája, A szecsuáni jólélek; Weiss: A luzitán szörny; Hacks: Szép Heléna; Goldoni: Két úr szolgája, A chioggiai csetepaté. – Ir. A színház nem szelíd intézmény. Írások M. T.-ról (1985); Koltai T.: M. T. A mester monológja. (1986); Kocsis L. M.: Van itt valaki (1987).

Politika CD

1910. január 26-án született Budapesten. 1930-ban végezte a Színművészeti Akadémiát, azt követő évben már tagja lett a Nemzeti Színháznak. 1943-ban tagja lett a kommunista pártnak. A felszabadulás után 1945-től 62-ig volt a Nemzeti Színház igazgatója, 1962-től 78-ig pedig főrendezője. 1957-66 között az MSZMP KB tagja (1957. február 26-tól 1966.december 3-ig), 1949-53 és 1958-71 között országgyűlési képviselő volt. 1947-től a Színház és Filmművészeti Főiskola tanáraként dolgozott. Élete utolsó évei a Katona József Színházhoz kötődtek. Több magas állami kitüntetésben részesült. 1986 áprilisában halt meg.

könyvei

róla szóló könyvek

film
filmszereplés
linkek
OSZK MEK
OSZK MEK
Parlamenti Almanach, 1947-49
PIM
Történelmi tár
Amicus: 3081